Az UNESCO Világörökség Bizottsága a 2010. július 25. és augusztus 3. között Brazíliavárosban megtartott 34. ülésszakán az alábbi helyszíneket nyilvánította a világörökség részévé: 250px Papahānaumokuākea Vegyes (III)(VI)(VII)(IX)(X) Védett terület: 36 207 499 ha, hivatkozás: 1326A 360.000 km²-es tengeri rezervátum a világ legnagyobb védett tengeri területe. A Hawaii-tól északnyugatra fekvő terület a nyílt víz mellett az óceánból alig kiemelkedő szigetekből, atollokból és azok lagúnáiból, zátonyokból és fenékhegyekből áll. A természetvédelmi területen mintegy 7 000 állat- és növényfaj él, köztük sok veszélyeztetett és néhány őshonos faj. Gyakoriak a tengeri teknősök és itt él az amerikai vizeken található korallok 69 százaléka. A hely kiemelkedő jelentőségű Hawaii ökológiájában és több sziget különleges szerepet tölt be a polinéz lakosság hitvilágában. Úgy tartják ez a hely volt őseik lakóhelye, innen ered az élet és a halottak lelkei ide térnek vissza. Két szigeten (Nihoa és Makumanamana) régészeti feltárásokat is folytattak, itt az első európaiak megérkezése előtti időre datálható településnyomokat azonosítottak. 250px Ausztrál fegyenctelepek Kulturális (IV)(VI) Védett terület: 1 502,51 ha, puffer zóna: 3 746,68 ha, hivatkozás: 1306A 18. és 19. századi brit alapítású több ezer fegyenctelepből tizenegy tartozik a világörökségi helyszínhez, amelyek Sydney környékén, Tasmaniában, a Norfolk-szigeten és Fremantle városban találhatók. A telepeket azután alapították, hogy Nagy-Britannia elvesztette észak-amerikai deportálásra szolgáló helyeit. A telepeken körülbelül 166 ezren éltek, akiket 1787 és 1868 között deportáltak. Ez a tizenegy telep a nagyarányú fegyenckitelepítés legjobb állapotban megmaradt emlékei, különböző épülettípusok maradványai. A fegyencek nagy szerepet játszottak a gyarmati terjeszkedésben, erdőt irtottak, házakat, utakat építettek, teljes településeket hoztak létre. Az volt a koncepció, hogy a gyarmati fejlesztésben végzett munka az elítéltek rehabilitációját szolgálja. Cselédmunkát is végeztek, kőfejtőkben és malmokban is dolgoztak. Sokan szabadulásuk után sem tértek haza, ők a mai ausztrál lakosság európai származású ősei. 250px Hahö és Jangdong történelmi falvak Kulturális (III)(IV) Védett terület: 599,6 ha, puffer zóna: 885,2 ha, hivatkozás: 1324Az ország délkeleti részén elterülő falvakat a 14-15. század fordulója körül alapították. Épületeik elrendezésekor a neokonfuciánus eszméket követték és arra törekedtek, hogy lakóik fizikailag és szellemileg is jól érezzék magukat. A települések a Csoszon idők legreprezentatívabb klánfalvainak számítanak. A hegyek közelében lévő, folyóra és szántóföldekre néző falvakban elkülönülnek a vezetők gazdagon felszerelt domboldali házai a köznép alacsonyabban fekvő egyszerűbb faházaitól és alacsony nádfedeles vályogházaitól. Jangdonban több mint ötven kétszáz évnél idősebb ház maradt meg, a két falu több jó állapotban megőrződött műalkotást is őriz. A települések harmonikusan illeszkednek a környezetbe, a környék 17. és 18. századi költőket is megihletett. A falvakat nem alakították át skanzenné, jelenleg is lakottak. 250px Albi Kulturális (IV)(V) Védett terület: 19,47 ha, puffer zóna: 64,09 ha, hivatkozás: 1337A Toulouse-tól 80 kilométerre lévő, a Tarn folyó partján álló Albi városközpontja a kora újkortól kezdve keveset változott. A városképet a Sainte Cecile-székesegyház és a püspöki palota hatalmas tégla épülettömbjei uralják. Albi már a 10-11. században fejlődésnek indult, megépült a híd a folyón és kialakult a Saint Salvi-negyed azonos nevű templomával, de igazán csak az albigensek elleni keresztes hadjárat után lett befolyásos székhely. A székesegyházat a 13. század végén kezdték építeni. A 15. század végén befejezett templom egyike a világ legnagyobb téglatemplomainak, óriási méretei a katolikus egyház hatalmát jelképezik. A püspöki palota, a Palais de la Berbie a folyó mellett áll, eredetileg erődnek szánták, jelenleg a Henri de Toulouse-Lautrec múzeum működik benne. A palota kertjét a 17. században alakították ki. A két épületegyüttes a érett középkori építészet remekműve. Albi teljes történelmi negyedét téglaépületek alkotják, a városnegyedek egységesek és csaknem teljesen megőrizték eredeti formájukat. 250px Réunion vulkáni kúpjai, völgyei és sziklafalai Természeti (VII)(X) Védett terület: 105 838 ha, puffer zóna: 11 729 ha, hivatkozás: 1317Az Indiai-óceánban, Madagaszkártól keletre fekvő Réunion-sziget Franciaország tengerentúli területe. A sziget körülbelül kétmillió évvel ezelőtt emelkedett ki az óceánból, két egymáshoz kapcsolódó vulkáni masszívumból jött létre. A helyszínhez a 2007-ben alapított La Réunion Nemzeti Park központi része tartozik, egy több mint ezer négyzetkilométeres terület, a sziget körülbelül 40 százaléka. A védett terület fő elemei három cirkuszvölgy, az alvó Piton des Neigres és az aktív Piton de la Fournaise vulkánok. A táj változatos, szubtrópusi esőerdőkből, felhőerdőkből, meredek hegyoldalakból, pusztaságokból, erdős szurdokokból, medencékből, és egy hegyi tóból áll. A különböző élettereken eddig több mint nyolcszáz őshonos növényfajt azonosítottak. 250px 17. századi csatorna-gyűrű a Singelgrachton belül (Amszterdam) Kulturális (I)(II)(IV) Védett terület: 198,2 ha, puffer zóna: 481,7 ha, hivatkozás: 1349Amszterdam teljes építészeti arculatát meghatározza az a közel száz kilométeres csatornagyűrű-rendszer amelyet a 16. század végén és a 17. század elején alakítottak ki. Ekkor kezdődött a holland aranykor, amikor a Holland Kelet-indiai és Nyugat-indiai Társaságok által kiépített kereskedelmi hálózatok óriási profitot termeltek. Ennek köszönhetően ekkor Amszterdam a világ egyik leggazdagabb városa volt, így lehetővé vált számára a kor legnagyobb és legegységesebb városfejlesztése, hogy helyet biztosítsanak a gyorsan növekvő népesség számára. A csatornák közötti mocsarakat lecsapolták, ezzel is növelték a beépíthető területet. A növekvő város így már nem is fért el a korábbi megerősített városhatárok mögé így ezek helyét is módosítani kellett. A csatornák partjain álló házakat különböző homlokzatokkal látták el amik egyedi jelleget kölcsönöznek az egyes vízi utaknak. A világörökségi helyszínhez az óvárostól és a középkori kikötőktől déli és nyugati irányban húzódó csatornarendszer védművein belüli részek tartoznak. 250px Dzsantar Mantar obszervatórium Kulturális (III)(IV) Védett terület: 1,86 ha, puffer zóna: 14,66 ha, hivatkozás: 1338A Dzsantar Mantar obszervatóriumot II. Szavái Dzsaj Szingh építtette a 18. század elején, 1727-1734 között. A tizenhat épület az akkoriban ismert csillagászati műszerek felnagyított másolata, ami számos építészeti és technikai újítást tartalmaz. Az épületek kőből és fémből épültek. A megfigyeléseket szabad szemmel végezték. Egyes műszereit a mai napig használják, például a monszun idejének előrejelzésére. Ez a legnagyobb és legjobb állapotban fennmaradt ilyen jellegű építmény egész Indiában, előképe az Ulug bég által építtetett szamarkandi csillagvizsgáló volt. A nagyméretű műszerek között vannak napórák, valamint a horizont és a zenit ívét és a bolygók mozgását megmutató eszközök is. Az alapító kapcsolatban állt külföldi kutatókkal is, ennek következtében a csillagvizsgáló kialakításakor figyelembe vették a nyugati tudományos eredményeket is. 250px Szafi ad-Dín sejk derviskolostora és síremléke Kulturális (I)(II)(IV) Védett terület: 2,13 ha, puffer zóna: 13,06 ha, hivatkozás: 1345 Szafi al-Dín sejk tiszteletére épített derviskolostor és síremlék Irán északnyugati részén Ardabíl városában található. A Szafavida dinasztia névadója (kb.1252-1334) költő és misztikus volt, a 16. és 18. század között emelt mauzóleuma az iráni síiták egyik legfőbb zarándokhelye. Az épületegyüttes fő részei a központban lévő kupolás épületekből álló családi mauzóleum,a könyvtár, a mecset, az iskola, a ciszterna, a kórház, a konyha és egy ősi tárgyakat bemutató gyűjtemény. A sejk szentélyéhez hét emelten át vezető út a szúfi miszticizmus hét állomását jeleníti meg. A helyszín az iszlám építészet egyik jelentős alkotása, jellegzetes elemei a gazdagon díszített belső terek és homlokzatok. 250px Tebriz történelmi bazáregyüttese Kulturális (II)(III)(IV) Védett terület: 28,97 ha, puffer zóna: 75,4 ha, hivatkozás: 1346Az Irán északnyugati részén fekvő Tebriz már az ókorban is a különböző kultúrák fontos találkozási pontja volt. Történelmi bazársora az egyik legfontosabb volt a Selyem- és Fűszerúton. Az egykori, fallal körülvett városmag közepén elhelyezkedő bazársor a Közel-Kelet egyik legrégebbi és a világ egyik legnagyobb fedett bazárja. A bazársor egymáshoz kapcsolódó, égetett téglából emelt boltíves utcákból, csarnokokból, udvarokból, egy- vagy kétszintes épületekből és különböző célokból leválasztott helyiségek sorából áll. A bazár amellett hogy kereskedelmi és piaci központ társadalmi és kulturális találkozóhelyként is funkcionál. Első fénykorát a 13. században élte amikor a település a Szafavida Birodalom központja lett. A 16. századtól hanyatlani kezdett, de befolyását egészen a 18, századig meg tudta őrizni. A 18. században két földrengés súlyosan károsította, ma is látható formája egy 1840 és 1860 közötti újjáépítés eredménye. 250px Phoenix-szigetek Természetvédelmi Terület Természeti (VII)(IX) Védett terület: 40 825 000 ha, hivatkozás: 1325A Csendes-óceán déli részén a mintegy négyszázezer négyzetkilométert elfoglaló Phoenix-szigetek Természetvédelmi Terület a világ legnagyobb kiterjedésű tengeri védett területe. A Phoenix-szigeteket nyolc atoll és egy zátonyrendszer alkotja, ezek tengerszint feletti összterülete összesen 28 négyzetkilométer. A szigetek valójában vulkáni kúpok tetején kialakult korallképződmények. A természetvédelmi területen elszórva 14 tenger alatti hegycsúcsot azonosítottak, de a feltételezések szerint számuk eléri a harmincat. Az átlagos vízmélység négyezer méter, egyes helyeken a hatezer métert is meghaladja. A szigetek körzetében szinte érintetlen a természet, védetté nyilvánításuk óta közelükben tilos a halászat. Csak az egyik szigeten élnek állandó lakosok, így az emberi jelenlét majdnem teljes hiányának köszönhetően itt található a világ egyik legnagyobb korall-ökoszisztémája. A térség élővilága egyedülállóan sokszínű, hozzávetőleg nyolcszáz állatfaj otthona, köztük számos veszélyeztetett tengeri teknős és madárfajé. Korallokból eddig mintegy kétszáz fajt azonosítottak, a halfajok száma ötszáz körülire tehető, tengeri emlősökből 18 faj egyedei élnek itt és vándorlása során negyvennégy madárfaj használja pihenőhelyül a szigeteket. 250px Tengfeng történelmi emlékei Kulturális (III)(VI) Védett terület: 825 ha, puffer zóna: 3438,1 ha, hivatkozás: 1305A Honan tartományban emelkedő Szong-szan Kína egyik legfontosabb szent hegye, az ég és föld között kapcsolatot megvalósító hegykultusz egyik központja. A lábánál felépült Tengfeng város közelében egy negyven négyzetkilométeres körön belül nyolc épületcsoport található köztük Kína legrégebbi vallási építményeivel, valamint rituális, tudományos és nevelési célokat szolgáló épületegyüttesekkel. A hely a konfuciánus kultúra egyik központja és a buddhista hagyomány szerint 520-tól itt alakult ki a zen buddhizmus. A három Hancsüe-kapu maradványai Kína legkorábbi vallási építményei közé tartozik. A hagyomány szerint a hely híres saolin kolostorában alakultak ki egyes kínai harcművészetek kezdetleges formái. A kor csillagászatában jelentős szerepet töltött be a tengfengi csillagvizsgáló, ami az ország legrégebbi hasonló jellegű épülete. Segítségével a 13-14. században ki tudták számítani hogy a Föld mennyi idő alatt kerüli meg a Napot, így lehetővé vált naptárak készítése is. Figyelemre méltó a Csokung-szentély napórája is.