Udvard (szlovákul Dvory nad Žitavou) község Szlovákiában, a Nyitrai kerületben, az Érsekújvári járásban.
Fekvése Udvard Érsekújvártól 9 km-re keletre, a Zsitva bal partján fekszik, a Kisalföld északkeleti peremén. A Zsitva ma a falutól 2 km-re nyugatra folyik, jelenlegi medrét 1845-1850 között alakították ki, az Érsekújvár-Párkány vasút építésekor. Korábban a falu nyugati szélén folyt. Baloldali mellékvize a Baromlaki- vagy Danóc-patak, melynek medrét 1942 körül alakították ki. Déli határa közelében folyik a Perbetei-patak (vagy Pónásza), melyen a második világháború után kis tavat duzzasztottak fel.
Közepes tengerszint feletti magassága 122 méter, a község területe 112-161 méteres magasságban fekszik. Udvard területén számos kavicsbányató található, melyeket halastóvá alakítottak át. Két nagyobb összefüggő erdőterület található Udvardon: a községi erdő a vasútállomás közelében (akácos, feketefenyő, erdeifenyő), és a Kereszt-dűlői-erdő (akác, kismértékben tölgy és bükk) a község keleti határán (erdőgazdaság).
A községhez tartozik Újtagpuszta (Nový Diel), mely a vasútvonaltól délre, a Perbetei-patak mentén fekszik, korábban a bajcsi állami gazdaság birtoka volt. Jelentősebb majorságok Udvard területén az Ács-major (Ačov majer), valamint a Fölső-tagi major vagy Praszóháza (Horný Diel). Már nem létező puszták/majorok: Szőke-major; Steiger- vagy Bolyki-major (1960 körül bontották le); Dékány-major (az 1950-es években bontották le); Vadkerti-major, Boncz-major; Paksi-, vagy Paxy-major (az 1970-es években bontották le); Bachl-, vagy Sólyom-major (1968 körül lebontották); Teller-major (az ötvenes években lerombolták). Kisebb lakott helyek még a Lizsica-, az Istenes- és az Árendás-major.
Nyugatról Érsekújvár, északról Zsitvabesenyő, északkeletről Kisbaromlak és Komáromszemere, délkeletről Csúz, délről pedig Bajcs községekkel határos. Udvard a történelmi Komárom vármegye északi szélén, Bars és Nyitra vármegyék határán feküdt, a nyugati és északi községhatár vonala az egykori megyehatárt követi. Délkeleten Csúzzal közös határát az 589-es országút vonala alkotja, melynek helyi elnevezése (Bánya-út) arra utal, hogy a Komáromot a bányavárosokkal összekötő egykori út vonalán halad.
Udvardon keresztülhalad az Érsekújvárt Ipolysággal összekötő 75-ös főút, valamint a Verebély-Ógyalla közötti 511-es út (Komáromi, illetve Besenyei út). A Komáromba vezető utat 1905-ben látták el szilárd burkolattal. Udvardot mellékút köti össze a 4,5 km-re északkeletre fekvő Kisbaromlakkal. A szilárd burkolatú Tölgyesút a Csúzhoz tartozó Szentmiklóspuszta, valamint a perbetei vasútállomás felé teremt összeköttetést. A szövetkezet kis mezőgazdasági repülőteret is épített a Török-domb lábánál.
Vasútállomása (az Érsekújvár-Párkány vonalon) a falutól 3 km-re délre található. Az állomást 1898-ban építették; 1910-ben a nagysurányi, a diószegi és a nagyszombati cukorgyárnak is volt itt rakodója és mázsaháza. A bajcsi uradalom ebben az időben cukorgyár építését tervezte a vasútállomás közelében. Az állomás (mely tehervagonok ki- és berakodására is alkalmas) közelében iparvágány ágazik el a nagytelepi tápszergyártó üzem felé.
Élővilága
A faluban egy kéményen lévő gólyafészek volt található a Dózsa György utcában, melyet 2017-ben alátétre helyeztek át. 2013-ban 3, 2014-ben egy fióka repült ki. Ezen kívül a Petőfi utca sarkán volt alátét, de 2018-ban eltávolították.bociany.sk
Története bélyegkép|250px|A Kálvária harangtornya a község címerében is szerepel Udvard vidéke ősidők óta lakott terület, a Góré dűlőnél római castellum nyomait találták meg. A faluban 7.-8. századi avar temető volt, ebből 98 sírt tártak fel.Zlata Čilinská 1960: Nové nálezy z neskorej doby avarskej na jz. Slovensku. Archeologické rozhledy 12, 836-837; Anton Točík 1978: Dvory nad Žitavou, okres Nové Zámky. In: Významné slovanské náleziská na Slovensku. Bratislava, 72-74; 1983: Pohrebisko z doby avarskej ríše v Dvoroch nad Žitavou, okres Nové Zámky. Castrum Novum 2, 47-127. Az Esztergomi út (mely az Ács-majort és a 75-ös főutat köti össze) már az ókorban is létezett.Ján Mravík: Kronika Jednotného roľníckeho družstva AURÓRA Dvory nad Žitavou. In: Angyel, M. 2006 (szerk.): Udvardi mindenes gyűjtemény. Komárno, 246-247.
A faluban már 1075-ben kápolna állt Szent Márton tiszteletére. Ekkoriban királyi birtok volt, melyet a garamszentbenedeki apátságnak ajándékoztak – ez Udvard első írásos említése. 1228-ban itt tört ki Magyarország első jobbágylázadása. 1268-ban Udvardot a vámmal együtt megvette az esztergomi érsekség 200 márkáért.Knauz Nándor: Mon. I, 548; Gyulai Rudolf 1889: Komárom vármegye és város Róbert Károly koráig való történetéhez. In: A Komárom-Vármegyei és Komárom Városi Történeti és Régészeti Egylet jelentése 3, 35. 1307-ben Tamás esztergomi érsek vezetésével egyházi zsinatot tartottak itt, ekkor rendelték el az esti harangszót és Boldogságos Szűz tiszteletére háromszor az Üdvözlégy el imádkozását. A középkorban a falu közelében (valószínűleg a Zsitva gázlójánál) feküdt Huba település, mely később teljesen elpusztult.
Már 1427-ben mezővárosként szerepel a forrásokban.2020 Zsigmondkori Oklevéltár XIV. 1427. Budapest, No. 448. A gyorsan növekedő település 1429. október 2-án városi jogokat kapott, 1441-ben pedig a pallosjogot is elnyerte. 1462-ben Udvard járási székhellyé vált. A törökök 1530-ban és 1533-ban támadták meg először, majd 1550-ben és 1554-ben ismét nagy pusztítást vittek végbe (ez utóbbi támadáskor pusztult el a Szent Márton halmi erődítés és a Szt. Márton kápolna). A török idők emlékét őrzi a falutól keletre emelkedő Török-domb (140 m), melyet a szájhagyomány szerint a törökök sajkáikkal hordtak össze.
1572-ben Udvard tartósan török uralom alá került, ezzel hanyatlásnak indult, temploma is elpusztult. Miután közelében felépült Érsekújvár vára 1580-ban, szinte állandóan harci tevékenység folyt a környékén. Az esztergomi érsekség birtokán 1597-ben végeztek kárfelmérést.UC 45:28, pag. 12a
1611-ben a királyi had fegyveresei szálltak meg a faluban.Szerémi 1891: Emlékek Barsvármegye hajdanából. Budapest, 30. 1615-ben hódolt falu.ÖStA HHStA Türkei I. Karton 100. Konv. 1. 1615.07. fol. 153-157., 162. 1663-ban a törökök innen irányították Érsekújvár ostromát. A lakosságot a fekete himlő (1655, 1678, 1685) is tizedelte. Udvard Érsekújvár visszafoglalásakor, 1685 nyarán szabadult fel a 113 éves török uralom alól. A majtényi fegyverletétel után a környék ura Szász Keresztély Ágost esztergomi érsek lett, aki fekete-erdei német iparos családokat telepített itt le.
1704-ben Sigbert Heister császári főparancsnok felmentette Érsekújvárt és a környező falvakkal együtt Udvardot felégette.Thaly Kálmán 1892: A Székesi gróf Bercsényi család III. 1703-1706. Budapest, 153; Haiczl Kálmán 1932: Érsekujvár multjából. Érsekújvár, 267. Az 1715-ös összeírás szerint Udvardnak mintegy ezer lakosa volt. A 18. század végéről ismert a falu vázlatos térképe.
1848-ban Fényes Elek leírása szerint 3457 lakosa volt. Komárom vármegye leírása című munkájában így ír a faluról: Udvard, igen régi magyar falu a Zsitva vize mellett, 3335 katolikus, 90 református s 32 zsidó lakossal. A falu közepén áll az újabb ízlésű katolikus parochiális szentegyház, azonban a reformátusok is bírnak itt anyaegyházat. Határa 13,500 hold, s merő rúna, sárga és fekete agyag, hellyel közzel homokos, átalában termékeny elsőosztályú szántóföldek, jó rétekkel s középszerű bortermő szőlőskertekkel dicsekedhetik. Erdeje 70 hold tölgyesnél több nincs. Áll 100 és 1/2 régi szabályzatlan telekből, s a lakosok nem úrbér szerint tesznek szolgálatot, hanem terményeikből 1/10-det adnak s egy lelkes gazda 120 posoni mérős földet bír. Az említett telkekből csak 90 adózik, mert 6-ot nemes érseki hűbérnökök bírnak, a fennmaradt rész pedig, vagy a plébániához , vagy a bírósághoz, vagy a hadnagysághoz tartozik. A közmunkabéli összeírás szerint van itt 261 leszállított telek, 355 házas zsellér 37 lakó, 45 kézmívesei közül kovács 4, kollár 2, szabó 6, takács 11 , csizmadia 12, szűcs 4 . varga 5, asztalos 1, s ezek mindnyájan , 11 kontárt kivéve, céhbéliek, s részint az érsekújvári, részint a verebélyi, esztergomi, nagysallói, sellyei céhekhez tartoznak. Földesura 1268-tól fogva az esztergomi érsek. Az udvardiak hajdan királyi szolgák vagy udvarnokok voltak.
bélyegkép|250px|A két világháború áldozatainak emlékműve Ekkoriban a falu híres volt káposztájáról, de elsősorban szőlő- és bortermeléséről vált ismertté. 1866-ban csaknem az egész szőlőállományt újra kellett telepíteni a fagykár miatt. 1878 után a filoxéra pusztításai miatt 70 évre csaknem teljesen megszűnt a szőlőművelés, később homokos talajon telepítették újjá a szőlő nagy részét.
1878-ban alakult meg a községi tűzoltóegylet, és ekkor építették a tűzoltószertárat is (1990 körül lebontották). 1880-ban Simor János érsek 1000 forintot adományozott iskolaépítésre.1886 Simor Album. Esztergom, 237. Az első világháborúban 138-an estek el a faluból. 1912-ben felépült az első kultúrház (népház), 1916-ban pedig megalakult a fogyasztási szövetkezet. A trianoni békeszerződésig Komárom vármegye Udvardi járásához tartozott.
1919-ben Udvard harcok színhelye volt a cseh legionáriusok és a magyar Vörös Hadsereg katonái között. 1919. június 10-én a megszálló cseh legionisták meggyilkolták a templom déli falánál Wágner Béla és Szokolai István jegyzőt, valamint egy nappal később Kálazi Ferenc és Kálazi Lajos munkásokat.
Udvard 1919-1938 között Csehszlovákiához, 1938-1945 között Magyarországhoz tartozott, ezen belül Nyitra és Pozsony k.e.e. vármegye része.
1922-ben felépült az olvasókör székháza (a mai községháza helyén állt). A képviselő-testület 1930. május 3-ai jegyzőkönyve szerint a falu 4 új marhavásárnapot kapott, így összesen évente hat vásárt rendezhetett. 1933. augusztus 19-én a Forgó utcában kitört tűzvészben többek között a fatelep is leégett. A második világháború frontjain 96 udvardi vesztette életét, 1944-ben pedig a teljes zsidó lakosságot (65 fő) koncentrációs táborba hurcolták. A második világháború frontja 1945. március 28-29-én haladt át Udvardon, a templomtorony is bombatalálatot kapott. Ekkor pusztult el a 19. század elején épült zsidó imaház és iskola is. 1946-1948 között mintegy 1200 udvardi lakost telepítettek ki, helyükre szlovákokat telepítettek be; ekkor vált a korábban kizárólag magyarlakta település vegyes nemzetiségűvé.
1963 januárjában a Zsitva elárasztotta a község északi és nyugati részeit, valamint elsodorta a régi hidat. 1986-ban a faluközpontban felépült a Jednota üzletház.
Népessége
A korábbi csehszlovák demográfiai munkákban előfordult, hogy Udvardot a szlovák nyelvterülethez sorolták, aminek semmiféle alapja nem volt, csupán a szlovák nyelvszigetek természetes összekapcsolását szolgálta a magyarok kimutatásának kárára.A. Petrov 1924: Přispěvky k historické demografii Slovenska. Praha; Jócsik Lajos 1943: A magyarság a cseh és szlovák néprajzi térképeken. Budapest, 7-8.
1880-ban 4035 lakosából 3741 magyar és 90 szlovák anyanyelvű volt.
1890-ben 4174 lakosából 4078 magyar és 54 szlovák anyanyelvű volt.
1900-ban 4198 lakosából 4096 magyar és 79 szlovák anyanyelvű volt.
1910-ben 4387 lakosából 4343 magyar és 34 szlovák anyanyelvű volt.
1921-ben 4867 lakosából 4509 magyar és 160 csehszlovák volt.
1930-ban 5245 lakosából 4536 magyar, 510 csehszlovák, 82 zsidó, 5 német, 67 egyéb nemzetiségű és 45 állampolgárság nélküli volt. Ebből 4935 római katolikus, 181 református, 119 izraelita, 5 evangélikus, 2 görög katolikus és 3 egyéb vallású volt.
1941-ben 5397 lakosából 5294 (98,09 %) magyar és 51 (0,94 %) szlovák volt.
1970-ben 5855 lakosából 4671 (79,78 %) magyar és 1171 (20 %) szlovák volt.
1980-ban 5566 lakosából 4245 (76,27 %) magyar és 1288 (23,14 %) szlovák volt.
1991-ben 5143 lakosából 3917 (76,16 %) magyar és 1159 (22,53 %) szlovák volt.
2001-ben 5138 lakosából 3684 (71,70 %) magyar és 1323 (25,75 %) szlovák nemzetiségű volt. A 2001-es népszámláláskor Szlovákia legnépesebb községe volt.