Mária Lujza Erzsébet (; Versailles, Franciaország, 1727. augusztus 14. – Versailles, Franciaország, 1759. december 6.), a Bourbon-házból származó francia királyi hercegnő, XV. Lajos francia király és Leszczyńska Mária királyné elsőszülött gyermeke. 1739-ben kötött házasságot apja unokatestvérével, Fülöp spanyol infánssal, 1748-tól a Parmai Hercegségben uralkodtak, amelyet Lujza Erzsébet de facto kormányzott. Férjével a Bourbon-ház parmai ágának megalapítói, Parmai Izabellának, II. József magyar király első feleségének szülei.

Származása, gyermekkora Származása, testvérei 70px|balra Lujza Erzsébet királyi hercegnő 1727. augusztus 14-én született a versailles-i királyi kastélyban. Édesapja a Bourbon-házból származó XV. Lajos francia király (1710–1774) volt, Lajos francia királyi hercegnek, Burgundia hercegének (1682–1712) és felesége, Mária Adelheid savoyai hercegnőnek (1685–1712) harmadik fia, XIV. Lajos király dédunokája. Édesanyja Leszczyńska Mária lengyel királyi hercegnő (1703–1768), I. Szaniszló lengyel király (1677–1766) és felesége, Opalińska Katalin grófnő (1680–1747) fiatalabbik leánya.

A szülők házasságából tíz gyermek született:

Mária Lujza Erzsébet hercegnő (1727–1759); Anna Henrietta hercegnő (1727–1752), Erzsébet hercegnő ikerhúga, „Madame Seconde”, majd „Madame Henriette”, nővére esküvője után „Madame”; Mária Lujza hercegnő (1728–1733), „Madame Troisième”, gyermekként meghalt. Lajos Ferdinánd herceg (1729–1765), a trónörökös (dauphin), Mária Terézia spanyol infánsnőt, majd Mária Jozefa szász hercegnőt vette feleségül, XVI. Lajos, XVIII. Lajos és X. Károly apja; Fülöp Lajos herceg (1730–1733), Anjou hercege, kisgyermekként meghalt. Mária Adelheid hercegnő (1732–1800), „Madame Quatrième”, Mária Lujza halála után „Madame Troisième”, majd „Madame Adelaïde”, Henrietta halála után „Madame”; Viktória Lujza Mária Terézia hercegnő (1733–1799), „Madame Quatrième”, majd „Madame Victoire”; Zsófia Filippina Erzsébet Jusztina hercegnő (1734–1782), „Madame Cinquième”, majd „Madame Sophie”; Terézia Felicitász (1736–1744), „Madame Sixième”, gyermekként elhunyt; Lujza Mária hercegnő (1737–1787), „Madame Septième”, Terézia Felicitász halála után „Madame Sixième”, majd „Madame Louise”, karmelita apáca Thérèse de Saint-Augustin néven.

Gyermekkora

Születése, környezete Lujza Erzsébet és ikerhúga, Anna Henrietta születését már-már a fiú örökösnek kijáró országos örömünnep fogadta (bár a száli törvény kizárta őket a francia trónöröklésből). Apjuk a Bourbon-ház főágának utolsó férfi tagjaként került a trónra öt éves korában, gyenge volt az egészsége; az ikerlányok születésével bizonyította, hogy képes lesz fenntartani az uralkodói vérvonalat. Maga XV. Lajos (aki ekkor tizenhét éves volt), így dicsekedett: „Tessék! Azt mondták, nem tudok gyereket csinálni, és én rögtön kettőt csináltam!” A Bourbonok hagyományai szerint egyszerűsített szertartással (ondoiement) keresztelték meg őket, nevet sem kaptak. Élete első tíz évében Madame Première (körülbelül „első asszony”) néven ismerték, húgait is „sorszámozták”; ha az egyik hercegnő meghalt, a nála fiatalabbak „feljebb léptek” a számozásban. balra|bélyegkép|A kisgyermek Erzsébet (balra) és ikertestvére, Henrietta, 1737 körül készített, Pierre Gobert-nek tulajdonított festmény. A királyi gyermekek külön lakosztályban nevelkedtek, ahonnan naponta háromszor vitték őket látogatóba szüleikhez (akik soha nem mentek a gyerekek lakrészébe). Gondozásukat Franciaország gyermekeinek nevelőnője felügyelte, Charlotte de La Motte Houdancourt, Ventadour hercegné (1654–1744). Az 1727-ben hetvenhárom éves Madame de Ventadour már az ikerlányok apját is nevelte; feladatát 1735-ben unokája, Marie-Isabelle de Rohan, Tallard hercegné (1699–1754) vette át. A nevelőnőt két, később három helyettes-nevelőnő, egy „ringatóasszony” és népes személyzet segítette. A gyerekek nevelőnőiket maman-nak, anyának szólították, de az anyaszerepet a szoptatós dajka töltötte be életükben. Ellátásuk szabályai szerint csak öltöztetés, fürdetés és szoptatás alkalmával tapasztaltak gyengédséget; az első két feladatot ellátó „ringatóasszony” három éves koruk után nem foglalkozott velük, a dajka ekkor előlépett komornává. Catherine Vignon-Varemchamp, Lujza Erzsébet dajkája egész életében bizalmasa maradt, akit Madridba is magával vitt.

Versailles rosszul fűthető és huzatos volt, telente a hercegnők sokat betegeskedtek. 1733-tól a nyarakat a meudoni Château-Neuf-ben töltöttök, ahol az udvari orvosok szerint kisebb eséllyel kapták el a meleg időben terjedő fertőző betegségeket. Lujza Erzsébet örökölte apja bőrbetegségét, amelynek következtében időről időre teljes testét gennyes kiütések és sebek borították be.

Neveltetése, oktatása bélyegkép|jobbra|Lujza Erzsébet francia királyi hercegnőA reprezentáció születésétől fogva alapvető része volt Lujza Erzsébet életének. A gyermeklakosztály központi helyisége a cabinet volt, ahol testvéreivel együtt, baldachin alatt ülve fogadta az udvaroncok és külföldi diplomaták gratulálását és részvétnyilvánítását. Lujza Erzsébet és Henrietta először két héttel első születésnapjuk után, húguk születése alkalmából adtak audienciát. Öltöztetésük és étkezéseik nyilvános események voltak az udvartartás tagjai számára (akárcsak szüleiké). Ha valakit bemutattak az udvarnál, az a királyi pár után a gyermekeknél is tiszteletét tette. Részt vettek a családi esküvőkön és temetéseken, magas rangú külföldi vendégek fogadásán, katonai díszszemléken, lovaggá avatásokon.

XV. Lajos imádta leányait, képtelen volt nemet mondani nekik. Megszerettette velük kedvenc tudományágait, a fizikát és a csillagászatot (ez utóbbival Lujza Erzsébet élete végéig foglalkozott). Mária királyné tíz évig majdnem folyamatosan várandós volt, ami testileg és lelkileg is kimerítette. Gyermekeire ritkán maradt ereje, de fontosnak tartotta vallási és erkölcsi irányításukat. Lujza Erzsébetet először kilenc hónapos korában vitte misére, és minden látogatás alkalmával megkérdezte gyermekeit: „Elmondták az imádságaikat? Követtek el mulasztást a szolgálatukra állókkal szemben?” A gyerekek látogatták és szerették anyai nagyszüleiket, a trónfosztásuk óta Franciaországban élő I. Szaniszló lengyel királyt és Opalińska Katalin királynét is.

A király elvárta, hogy gyermekei tiszteletet mutassanak mind oktatóik, mind szolgáik iránt és ellenálljanak a „hiúságnak” és „önzésnek”. Ugyanakkor a minden pillanatban betartott udvari etikett megtanította őket arra, hogy a társadalmi hierarchia tetején helyezkednek el. Lujza Erzsébet alapvetően „jószívű” és „nyílt természetű” volt, de büszke is. Ha nevelőnője, Madame de Tallard (akit nem kedvelt) a szolgálati órákon kívül lépett be szobájába, hideg és távolságtartó hangon azt kérdezte: „Mit keres ön itt?” „Értelmes, erős akaratú és határozott” gyerekként vezető volt testvérei között, ikerhúga, Henrietta minden szeszélyében követte.

Oktatásukat több írás- és olvasás-mester végezte, személyesen nekik írt tankönyvekből. Kilenc éves korában Lujza Erzsébet már rendszeres levelezést folytatott nem csak családjával, de a miniszterelnök Fleury bíborossal is. Kiemelt tantárgy volt a történelem: kívülről megtanulták Franciaország történetének jelentős dátumait és eseményeit, minden európai uralkodócsalád családfáját és országaik történetét, de óráikon kívül is rendszeresen olvastak történelmi témájú könyveket. Földrajz órán tanulmányozták az országok elhelyezkedését, környezeti erőforrásaikat, termelékenységüket és terjeszkedési szándékaikat. Lujza Erzsébet házasságára készülve spanyolul tanult. A király különféle mesterembereket hívott meg, hogy bemutassák munkafolyamataikat. Szabadidejükben a hercegnők hímeztek, gobelint készítettek, kártya- és társasjátékokat játszottak, sakkoztak. Megtanulták apjuk kedves időtöltését, a fazekasságot, festő- és rajzleckéket vettek, de a művészetek közül a zene állt a legközelebb hozzájuk.

1736-ban Lujza Erzsébet öccse, a trónörökös saját lakosztályba költözött, megkezdődött oktatása és katonai kiképzése. A hercegnők mindig várták a vasár- és ünnepnapokat, amikor meglátogathatták őt és játszhattak vele. A négy legidősebb gyermek keresztelőjét 1737-ben tartották; ekkor kapta Madame Première a Mária Lujza Erzsébet nevet keresztanyja, Bourbon Lujza Erzsébet, özvegy Conti hercegné (1693–1775) után. Ezután Madame Élisabeth-ként, vagy (mivel ő volt a legidősebb) egyszerűen „Madame”-ként ismerték; apja a Babette becenevet adta neki. 1738-ban a miniszterelnök, Fleury bíboros ötletére a négy fiatalabbik hercegnőt a Fontevraud-apátságba küldték, hogy csökkentsék neveltetésük költségeit, de Lujza Erzsébet, Anna Henrietta és Adelheid a királyi udvarban maradhatott.

1739 márciusában a tizenkét éves Lujza Erzsébet és Anna Henrietta bérmálkoztak és elsőáldoztak, gyerekruháikat lecserélték az udvari grand habit-ra; innentől felnőttnek számítottak. A brokátból készült, fémkosárra (panier, a krinolin elődje) terített, bálnacsontos fűzővel viselt grand habit magas bársonygallérja megnehezítette a légzést, anyaga merev és súlyos volt, a kislányoknak mégis mindig kecsesen és könnyedén kellett járnia. Ha a hosszú ünnepélyeken túl sokat mozgolódtak, a nevelőnők éles tűt tettek a panier belsejébe, hogy az elvárt mozdulatlanságra kényszerítsék őket. Ennek ellenére mindketten örömmel fogadták, hogy a felnőttek ruháját viselhetik.

Házassága bélyegkép|Lujza Erzsébet és Fülöp infáns esküvője Alcalában. A Bourbonok 1715 (a spanyol örökösödési háború vége) óta Franciaország mellett Spanyolországban is uralkodtak. A család két ága közötti kapcsolatot házasságokkal igyekeztek erősíteni, többek között 1721-ben az akkor tizenegy éves XV. Lajos és három esztendős unokatestvére, Mária Anna Viktória spanyol infánsnő között. Az infánsnő Franciaországba költözött, ám négy évvel később, amikor a tizenöt éves Lajost környezete már alkalmasnak ítélte a nemi életre, felbontották a házasságot a hétéves kislánnyal. Azért, hogy a gyenge egészségű Lajosnak minél hamarabb gyermeke születhessen, hozzáadták a huszonkét éves Leszczyńska Máriát. Mária Anna Viktóriát hazaküldték; apja, V. Fülöp spanyol király évekig nem bocsátotta meg a sértést, a két udvar közötti kapcsolat jegessé vált. Az 1730-as évek végére kezdett helyreállni Versailles és Madrid viszonya, amit kettős házassággal pecsételtek meg: egyrészt a francia trónörökös és Mária Terézia infánsnő, másrészt a spanyol király harmadszülött fia, Fülöp infáns és Lujza Erzsébet között.

A francia udvarban megrökönyödést váltott ki, hogy királyuk legidősebb leánya nem uralkodó vagy trónörökös felesége lesz. Lujza Erzsébet is úgy érezte, hogy rangján alul házasodik; amikor megkérdezték tőle, örül-e, hogy hamarosan infánsnőnek fogják hívni, arca „megvető grimaszba” torzult. Bár ekkor még általában visszahúzódóan viselkedett, kortársai szerint néha már megmutatkozott akaratereje. Az esküvőt per procurationem (képviselő útján) tartották 1739. augusztus 26-án a versailles-i kastély kápolnájában; a menyasszony tizenkét, a jelen nem lévő vőlegény (egyben a menyasszony apjának elsőfokú unokatestvére) tizennyolc éves volt. Lujza Erzsébetet ezentúl „Madame Infante”-ként ismerték, egyesítve francia rangját a spanyollal.bélyegkép|jobbra|250px|Erzsébet férjével és gyermekeivel (balról jobbra: Ferdinánd, Mária Lujza, Lujza Erzsébet, Fülöp, Izabella, Izabella nevelőnője).