II. Theodórosz pápa

II. Theodórosz pápa (; Róma – Róma, 897 decembere vagy 898 januárja) a katolikus egyház pápája volt 897 decemberében. Pontifikátusa a fennmaradt források szerint körülbelül húsz napig tartott, ezért a legrövidebb pápai uralkodások közé tartozik. A hivatalos és újabb pápalisták rendszerint a 115. pápaként tartják számon.

Rövid pontifikátusának fő jelentősége a hullazsinat döntéseinek visszavonásában és Formózusz pápa egyházi rehabilitációjában állt. Theodórosz zsinatot tartott, amely érvénytelenítette a VI. István alatt hozott Formózusz-ellenes határozatokat, elismerte Formózusz szenteléseinek érvényességét, és visszahelyezte jogaikba azokat a klerikusokat, akiket a korábbi ítéletek alapján tisztségüktől megfosztottak.Aherne, C. M.: Theodore II, Pope. In: New Catholic Encyclopedia. 2nd ed. Detroit: Gale, 2003. Emellett gondoskodott Formózusz holttestének tiszteletteljes újratemetéséről a Szent Péter-bazilikában.

Élete

Theodórosz életéről kevés biztos adat maradt fenn. Rómában született, apját a források Fótiosz vagy Photius néven említik. A név görög eredete miatt egyes régebbi összefoglalók görög családi háttérre következtettek, de a fennmaradt adatokból elsősorban csak római születése és apjának neve állapítható meg. Testvére, Theodosius szintén egyházi pályára lépett, és püspök lett.

A római klérus tagjaként Theodóroszt V. István szentelte pappá. Korábbi egyházi működésének részletei alig ismertek. Nem maradt fenn olyan adat, amely önálló teológiai vagy irodalmi működését igazolná; jelentősége elsősorban rövid pápaságának intézkedéseihez kapcsolódik. A későbbi hagyomány és az egyháztörténeti összefoglalók békeszerető, a klérus körében megbecsült főpapként említik. Flodoard, a 10. századi reimsi történetíró kedvezően jellemezte: szerinte szerette és előmozdította a békét, mértékletes és tiszta életű volt, valamint jótékonyan viszonyult a szegényekhez.

Történeti háttér

Theodórosz megválasztása a 9. század végi római egyházpolitikai válság idejére esett. A korszakot a pápaválasztások körüli római nemesi csoportok, a közép-itáliai hatalmi érdekek, a spoletói befolyás és a meggyengült császári ellenőrzés együttesen tették bizonytalanná. A régebbi egyháztörténeti irodalom ezt a zavaros időszakot gyakran a saeculum obscurum, magyarul „sötét század” tágabb összefüggésében említi, jóllehet a megjelölés historiográfiai jellegű, és nem helyettesíti a konkrét politikai és egyházjogi körülmények vizsgálatát.

A közvetlen előzmény Formózusz pápa halála és az ő személye körül kiéleződő vita volt. Formózusz pápasága után VI. István 897-ben zsinati eljárás keretében elítéltette elődjét: Formózusz holttestét kiemelték sírjából, pápai öltözetbe helyezték, majd a zsinat előtt vádlottként szerepeltették. Az eljárás, amelyet a későbbi történetírás hullazsinat néven ismer, Formózuszt elítélte, pápai intézkedéseit és szenteléseit semmisnek nyilvánította, holttestét pedig meggyalázta.

A hullazsinat döntései nem csupán kegyeleti vagy politikai botrányt okoztak, hanem komoly egyházjogi bizonytalanságot is. Ha Formózusz szentelései érvénytelenek lettek volna, az számos püspök és klerikus hivatalának jogalapját kérdőjelezte volna meg. Ez a római egyházban és tágabb környezetében is zavart idézhetett elő. VI. Istvánt röviddel később megbuktatták, majd börtönben halt meg. Utóda, Románusz szintén csak rövid ideig maradt hivatalban, majd eltávolították vagy kolostorba kényszerítették.

Megválasztása

Theodóroszt Romanus után választották pápává, valószínűleg 897 decemberének elején. Megválasztásának pontos napja nem ismert. A fennmaradt adatok alapján pápasága mindössze körülbelül húsz napig tartott, így pontifikátusa feltehetően 897 decemberének nagy részére, esetleg 898 januárjának elejére esett.

Megválasztását rendszerint a Formózusz személyét és intézkedéseit rehabilitálni kívánó római egyházi körök megerősödésével hozzák összefüggésbe. Theodórosz nem hosszabb kormányzati programmal, hanem egy sürgős egyházjogi és erkölcsi válság rendezésével került a pápai székbe: helyre kellett állítani a hullazsinat által megtámadott egyházi folytonosságot, és rendezni kellett a Formózusz által felszentelt klerikusok helyzetét.

Pontifikátusa

Theodórosz rövid pápaságának legfontosabb intézkedése az volt, hogy zsinatot hívott össze a hullazsinat határozatainak felülvizsgálatára. A zsinat semmissé nyilvánította a VI. István alatt hozott Formózusz-ellenes döntéseket, és érvényesnek ismerte el Formózusz szenteléseit. Ez különösen fontos volt azoknak a püspököknek, papoknak és más klerikusoknak a szempontjából, akik Formózusztól kapták egyházi rendjüket vagy hivatalukat, és akiket a hullazsinat következtében tisztségüktől megfosztottak.

Theodórosz a zsinaton visszahelyezte jogaikba azokat a klerikusokat, akiket VI. István intézkedései alapján degradáltak. A források szerint visszaadta nekik azokat a lemondónyilatkozatokat is, amelyeket kényszer alatt kellett aláírniuk, és elrendelte ezek megsemmisítését vagy elégetését. Ezzel nem pusztán Formózusz személyes emlékét védte, hanem az egyházi rend folytonosságát és a szentségi cselekmények érvényessége körül támadt bizonytalanságot is rendezni kívánta.

A zsinat döntései Formózusz pápai tekintélyének formális igazolását is jelentették. Theodórosz intézkedései azt fejezték ki, hogy a korábbi pápa ordinációi és egyházi rendelkezései nem semmisíthetők meg pusztán utólagos politikai vagy frakciós eljárással. A pontifikátus rövidsége miatt Theodórosz nem tudott tartósabb intézményi reformokat végrehajtani, de döntései alapot adtak utódja, IX. János pápa későbbi zsinati intézkedéseinek, amelyek szintén elítélték a hullazsinatot és megerősítették Formózusz rehabilitációját.Kelly, J. N. D. – Walsh, Michael J.: The Oxford Dictionary of Popes. 2nd ed. Oxford: Oxford University Press, 2010.

Formózusz újratemetése

Theodórosz pápaságának másik jelentős eseménye Formózusz holttestének tiszteletteljes újratemetése volt. A hullazsinat után Formózusz testét meggyalázták, majd a Tiberisbe dobták. A hagyomány szerint a folyó később partra vetette a holttestet, amelyet végül Theodórosz intézkedésére ünnepélyesen visszavittek és a Szent Péter-bazilikában temettek el. Más összefoglalók szerint a holttestet egy szerzetes találta meg és rejtette el, mielőtt Theodórosz gondoskodott volna a méltó újratemetésről.

Az újratemetés szimbolikus jelentősége nagy volt. Nem egyszerűen kegyeleti aktusról volt szó, hanem a hullazsinat nyilvános visszavonásának és Formózusz pápai méltósága helyreállításának látható jeléről. A test visszahelyezése a Szent Péter-bazilikába azt fejezte ki, hogy Formózuszt a római egyház ismét törvényes pápaként ismeri el. Ez a lépés hozzájárult a római közvélemény és a klérus megnyugtatásához, amelyet a hullazsinat kegyeletsértő és egyházjogilag zavaros következményei felbolygattak.

Halála és utódlása

Theodórosz halálának pontos dátuma és oka nem ismert. Egyes régebbi összefoglalók 897. december 20-át adják meg halála napjaként, más források óvatosabban 897 decemberét vagy 898 januárját jelölik meg. A halál okáról nem maradt fenn biztos adat. Mivel pontifikátusa a római frakcióharcok rendkívül erőszakos időszakára esett, egyes történészek felvetették, hogy Formózusz melletti intézkedései politikai ellenfelei ellenszenvét válthatták ki, de erre nincs közvetlen bizonyíték.

Utóda 898 januárjában IX. János pápa lett. IX. János Theodórosz irányvonalát folytatta: zsinatokon erősítette meg a hullazsinat elítélését, Formózusz szenteléseinek érvényességét, és igyekezett szabályozni a pápaválasztás körüli rendet. Theodórosz rövid pontifikátusa ezért átmeneti, de fontos láncszemnek tekinthető a Formózusz-ellenes intézkedések visszafordításában.

Megítélése

Theodórosz pápasága időben rendkívül rövid volt, de egyházjogi és szimbolikus szempontból jelentős. A hullazsinat határozatainak felfüggesztésével, Formózusz szenteléseinek elismerésével és a kényszer alatt lemondatott klerikusok visszahelyezésével a római egyház intézményi folytonosságát védte. Intézkedései egy olyan korszakban születtek, amikor a pápaság tekintélyét a politikai beavatkozás, a római nemesi csoportok versengése és a pápai szék gyors, gyakran erőszakos változásai gyengítették.

A későbbi egyháztörténet Theodóroszt rendszerint a Formózusz rehabilitációját megindító vagy megerősítő pápák között tartja számon. Flodoard kedvező jellemzése szerint a klérus szerette, ő maga pedig a békét mozdította elő, és jótékony volt a szegények iránt. A modern történeti értékelés inkább azt hangsúlyozza, hogy Theodórosz nem tudott hosszabb távú reformokat végrehajtani, de rövid pontifikátusa alatt olyan döntéseket hozott, amelyek a hullazsinat okozta egyházjogi és erkölcsi válság közvetlen kezelését szolgálták.

Fennmaradt iratok és hivatkozások

Theodóroszhoz nem kapcsolódik jelentős önálló teológiai vagy irodalmi életmű. A neve alatt összegyűjtött, illetve vele kapcsolatos forráshelyek és későbbi hivatkozások a pápaságát érintő egyházjogi és történeti anyagok között szerepelnek.

Jegyzetek

Források Aherne, C. M.: Theodore II, Pope. In: New Catholic Encyclopedia. 2nd ed. Detroit: Gale, 2003.

Mann, Horace K.: The Lives of the Popes in the Early Middle Ages. Vol. IV. London: Kegan Paul, Trench, Trübner & Co., 1910. 88–90. o. Kelly, J. N. D. – Walsh, Michael J.: The Oxford Dictionary of Popes. 2nd ed. Oxford: Oxford University Press, 2010. Liber Pontificalis. Szerk. Louis Duchesne. Paris, 1958. I. kötet, 331–335. o. Jaffé, Philipp – Löwenfeld, Samuel: Regesta pontificum Romanorum ab condita ecclesia ad annum post Christum natum MCXCVIII. I. kötet. Leipzig, 1885–1888. Mansi, Giovanni Domenico: Sacrorum Conciliorum nova et amplissima collectio. XVII. kötet. Florence–Venice, 1757–1798. Seppelt, Franz Xaver: Geschichte der Päpste von den Anfängen bis zur Mitte des 20. Jahrhunderts. II. kötet. München, 1959.

Reinhard Barth: Pápák: Szent Pétertől XVI. Benedekig. Pécs: Alexandra, 2008. 102. o.

Kapcsolódó szócikkek Pápa Római pápák listája Római pápák listája grafikusan Formózusz pápa VI. István pápa IX. János pápa Saeculum obscurum

Kategória:Pápák Kategória:9. századi püspökök Kategória:897-ben elhunyt személyek Kategória:Rómaiak