A Hotchkiss H35 vagy Char léger modèle 1935 H (magyarul 1935-ös könnyűharckocsi modell Hotchkiss) francia könnyű harckocsi volt, melyet még a második világháború előtt fejlesztettek ki. A jármű fejlesztését 1933-ban kezdték, a tervezők célja egy viszonylag lassú, de jól páncélozott a gyalogságot támogató harckocsi létrehozása volt. A típus hadrendbe állítását azonban a francia gyalogság visszautasította, mivel nehéz volt irányítani terepen, így végül a francia lovasság rendszeresítette 1936-ban.
1938-tól egy továbbfejlesztett változat került sorozatgyártásra erősebb motorral, a Char léger modèle 1935 H modifié 39, melyet 1940-től egy hosszabb, sokkal erősebb 37 milliméteres löveggel szereltek fel. A cél az volt, hogy a fejlesztett változat legyen a szabványos könnyű harckocsi, melyből legalább négyezer darabot gyártanak, hogy új páncélos hadosztályokat szereljenek fel velük mind a lovasság, mind a gyalogság számára, de az 1940 júniusi bukásig a két típusból összesen mintegy 1200 darabot készítettek el. A háború további részében Németország és szövetségesei használták a zsákmányolt Hotchkiss harckocsikat többféle módosított változatban.
Fejlesztés 1926-ban úgy döntöttek, hogy a gyalogos hadosztályok számára páncélos támogatást biztosítanak független harckocsizó zászlóaljak létrehozásával, amelyeket könnyű és olcsó gyalogsági harckocsival, a char d'accompagnement-el szerelnek fel. Erre a feladatkörre először a Char D1 harckocsit fejlesztették ki, amely, mint kiderült, nem volt sem könnyű, sem olcsó. 1933-ban a Hotchkiss társaság a saját kezdeményezésére bemutatta egy könnyebb harckocsi gyártási tervét, amely az új technológia alkalmazásával készülne, vagyis öntött acélból készített alkotóelemekből egy egész páncéltestet gyártanának. 1933. június 30-án a Conseil Consultatif de l'Armement jóváhagyta a javaslatot. 1933. augusztus 2-án a részletek is ismertté váltak: a jármű súlya 6 tonna, páncélvédettsége 30 mm a teljes járművön. Három prototípust rendeltek a Hotchkisstől, de az egész francia ipart felkérték, hogy tegyenek alternatív javaslatokat.François Vauvillier, 2011, "Gamelin impose le Hotchkiss à la Cavalerie", Histoire de Guerre, Blindés & Matériel, 98: 6-17 Ez lehetővé tette a Renault társaságnak, hogy lekörözze a Hotchkisst az első prototípus leszállításával, amelyet később a Renault R35 fejlesztésébe integráltak. 1935. január 18-án az első Hotchkiss prototípust bemutatták a Commission d'Expérience du Matériel Automobile-nak (CEMA) Vincennes-nél, habár a páncélzat még nem acélból készült; így lényegében egy gépfegyverrel felszerelt kisméretű harckocsi volt, torony nélkül. 1935 márciusáig végezték a teszteket, mikor megérkezett a második prototípus, melyet május 6-ig teszteltek.
Mindkét prototípust visszautasították, mivel 1934. június 21-én változtattak a jármű részletein, a páncélvastagságot 40 mm-re növelték. 1935. június 27-én a bizottság jóváhagyta a típust azzal a meghagyással, hogy a szükséges változtatásokat végrehajtják. Augusztus 19-én a harmadik prototípust is leszállították, melyet egy öntvény APX toronnyal szereltek fel, páncéltestét pedig újratervezték; szeptember 20-ig elvégezték a teszteket és jóváhagyták a prototípust. 1935. november 6-án megérkezett az első rendelés 200 járműre. Ezeket 1936 júliusa és 1937 júliusa között kellett volna legyártani, az első sorozatban gyártott járművet 1936. szeptember 12-én szállították le. Szeptember 7-én újabb megrendelést adtak le 92 darab járműre, melyekkel 1937 novemberére kellett elkészülniük. A harmadik megrendelés 1937. január 23-án érkezett, 108 darab járművet igényeltek 1938 szeptemberi határidővel. Ezen járművek sorszámai 40000 és 40400 között helyezkedtek el. 1937. január 1-jén 132 legyártott páncéltest állt készen, de ezek közül egy sem rendelkezett még toronnyal.
Elutasította a gyalogság, de elfogadta a lovasság 1936. december 4-ig az első sorozatgyártott járműveket ismét alaposan és intenzíven tesztelték. Ekkor mutatkozott meg, hogy terepen a kezelhetősége elfogadhatatlan. Egyszerűen lehetetlen volt biztonságosan irányítani egyenetlen felületen, így rendkívüli veszélyt jelentett a saját gyalogságra nézve. Emiatt a gyalogság először úgy határozott, visszavon minden további beszerzést a típusból. Végül 1937-ben úgy határoztak, hogy rendszeresítik az utolsó száz harckocsit, amikkel két zászlóaljat szerelnek majd fel: a 13e és a 38e Bataillon de Chars de Combat zászlóaljakat. A gyártást politikai okok miatt mégis folytatták. A további 300 járművet már a lovasságnak ajánlották fel, mely fegyvernemnek el kellett fogadnia, hiszen nem kapott költségvetési hozzájárulást egyéb harckocsikra. Mivel a lovassági egységek többnyire az úthálózatokat használták, gyalogságuk pedig gépkocsikon közlekedett, ezért a terepprobléma látszólag nem okozott jelentős gondot. Ezen felül az is pozitívan hatott, hogy a H35 28 km/h sebességével valamivel gyorsabb volt, mint a Renault R35, amely maximum 20 km/h sebességre volt képes. A gyakorlatban az átlagos sebessége mégis kisebb volt, mint az R35 harckocsié, ennek oka a rosszabb sebességváltója volt.
Leírás jobbra|300px|bélyegkép|Egy sérülten hátrahagyott Hotchkiss H39, 1940. Páncéltest A Hotchkiss H35 egy viszonylagosan kicsi harcjármű volt, 4,22 méter hosszú, 1,95 méter széles és 2,15 méter magas, súlya 11370 kg volt. A páncéltest hat öntvény páncélrészből tevődött össze, melyeket összecsavaroztak: a motortér, a küzdőtér, a páncéltest eleje és hátulja, illetve két hosszanti rész, jobb és bal alkotta a teknőt. Az öntvényezés lehetővé tette a megdöntött páncélzatnak, hogy optimális esetben a páncéltestet ért lövés ne telibe érje. Ennek ellenére a gyalogság igényeihez nem jól illeszkedett. A maximális páncélvastagság nem az ismertetőben megadott 40 mm, hanem 34 mm volt. Ezen felül ismétlődő minőségi problémák is voltak, mivel sok alvállalkozót alkalmaztak: először is a páncélzatot túl puhára gyártották; mikor megnövelték a keménységét túlságosan rideg lett és sok buborék keletkezett a páncélzatban, melyek gyenge pontnak számítottak.
Sebességváltó Kezelőszemélyzete két főből állt. A vezető a harckocsitest elejében, jobb oldalon ült, nagyméretű öntvény búvónyílás mögött.AFV Profile No. 36 18. o. Mögötte a padlón kerek menekülőnyílást alakítottak ki. A jármű vezetése igen kemény munka volt. A Hotchkiss nem rendelkezett a Cleveland differenciálművel („Cletrac”), mellyel vetélytársa, a Renault fel volt szerelve, és kiszámíthatatlanul reagált az irányváltásokra. A fékek ezen nem sokat segítettek: túl gyengék voltak, főleg lejtőről lefelé haladás közben. A sebességváltóval is sok gond volt: nehéz volt berakni a legmagasabb, ötödik sebességbe, így az elméleti csúcssebességet, a 27,8 km/h-t ritkán érték el vele. A sebességváltó egy hátra sebességgel is rendelkezett. A harckocsi nehézkes kezelése a vezetőt jelentős fizikai igénybevételnek tette ki. Mechanikailag is megbízhatatlan volt.
Futómű A felfüggesztés három forgózsámolyt tartalmazott oldalanként. Forgózsámolyonként két gumiabroncsos kerék került a jármű alá.AFV Profile No 36 20. o. Az első tíz sorozatgyártott jármű, melyeket különálló előszériának is lehet tekinteni, ívelt forgózsámoly oldalakkal készült; a későbbi járműveken ez egyenes volt. A zsámolyok látszólag hasonlítottak az R35 típusúra, de horizontális spirál rugókat használtak hozzá a gumihengerek helyett. A láncmeghajtókerék elöl, a visszafordító-láncfeszítő kerék (amely rugózásával automatikusan feszítette a láncot) hátul kapott helyet. A futóműhöz tartozott még két darab visszafutó-lánctámasztó görgő is.
Hajtómű A motortér a páncéltest hátsó szekcióját alkotta, a küzdőtértől egy tűzfallal választották el. A harckocsit egy 78 lóerős hathengeres 3485 cm³-es motor hajtotta, melyet a motortér bal oldalába építettek. Jobb oldalon egy 160 literes üzemanyagtartályt helyeztek el, melyet kiegészítettek egy húsz literes tartalék tartállyal, ezzel tereptől függően 129 kilométeres vagy nyolc órás hatótávolságot biztosítva a járműnek. A motor hűtését egy centrifugális pumpával végezték. Emellett egy hűtőventilátor is beépítésre került, amely egyaránt hűtötte a hűtőrácsot és az üzemanyagtartályokat is.AFV Profile No. 36 16. o. Árokáthidaló képessége 1,8 méter, gázlóképessége 85 centiméter volt. Kemény talajon 75%-os, puha talajon 55%-os emelkedőt küzdhetett le a harckocsi. Maximális dőlés 50%. A jármű hasmagassága 35 centiméter volt.
Torony és fegyverzet A járművön használt APX-R torony ugyanazon szabvány volt, melyet az R35 és R40 harckocsikon alkalmaztak, 40 milliméteres öntvényacélból készült és magában foglalta a 37 milliméteres SA 18 harckocsiágyút is, melynek maximális páncélátütő képessége mindössze 23 milliméter volt. A torony forgatását kézzel végezték. A parancsnok egy nyergen ült, amely a toronnyal együtt rugózott. A harckocsiban nagyjából 100 darab ágyúgránátot szállíthattak, illetve 2400 darab géppuskalőszert a fő löveggel párhuzamosított 7,5 milliméteres Reibel géppuskához – a 37 milliméteres lőszertartók a páncéltest bal oldalán helyezkedtek el, a 7,5 milliméteres lövedékeké jobb oldalon tizenöt kör alakú tárban, melyekben egyenként 150 töltényt tároltak; egy tárat pedig a géppuskába töltve hordoztak. A toronyba beépítettek egy forgatható kupolát, melybe egy PPL RX 180 P rostélyt szereltek, a kupola tetején viszont nem alakítottak ki búvónyílást. A kupolához tartoztak védett távcsövek is, egy periszkóp és diaszkópok.AFV Profile No. 36 A járműbe való bejutáshoz a torony hátulján alakították ki a búvónyílást. Nyitott állapotban a parancsnok kiülhetett az ajtóra a jobb kiláthatóság érdekében, de így nagyon sebezhetővé vált, és lassan érte el a fegyverzetet. A lovasság nem szerette sem ezt az elrendezést, sem pedig a gyenge löveget. Az utóbbi problémát megoldották azzal, hogy felfúrták a töltényűrt, így speciális lövedékeket is használhattak, melyek nagyobb töltettel rendelkeztek. Ez a megoldás megnövelte a csőtorkolati sebességet 600 m/s-ra és a maximális páncélátütő képességet 30 mm-re. Mindössze a lovasság néhány harckocsiját alakították át, mivel a megoldás erősen növelte a lövegcső elhasználódását.
Páncélzat Vastagság/Dőlésszög Első Oldal Hátsó Tető/Alj Torony 40 mm/85–62° 40 mm/62° 40 mm/60° 25 mm/0° Felépítmény 35 mm/60° 35 mm/75° 35 mm/40–60° 22 mm/0–12° Test 29 mm/56° 34 mm/90° 35 mm/40–60° 12 mm/0°
A Char léger modèle 1935 H modifié 39 bélyegkép|jobbra|300px|Egy H 39 Saumur-ban; ezt a járművet a németek módosították kupolanyílás hozzáadásával Mivel a lovasság nagyobb végsebességet szeretett volna, elhatározták, hogy megvalósítják a már elvégzett kísérleteket és 1936 októberében beépítettek egy erősebb motort. Az új prototípus 1937-re készült el, amely a 78 lóerős helyett 120 lóerős motorral készült. A páncéltestet megnövelték, hogy befogadhassa az új motort, a lánctalpat és a felfüggesztést fejlesztették, így a módosítások révén a súly 12,1 tonnára növekedett. Ez a továbbfejlesztett típus gyorsabb lett, csúcssebessége 36,5 km/h-ra nőtt, és sokkal könnyebben vezethető is lett. Emiatt először a Commission d'Expérimentations de l'Infanterie előtt mutatták be 1939. január 31-én, hogy lássák, az eredeti negatív megítélés megváltozhat-e. A bizottság valóban elfogadta a típust, a Char léger modèle 1935 H modifié 39 harckocsit; és február 18-án eldöntötték, hogy az új jármű követni fogja az eredeti típust a 401. járműtől kezdődően, mivel 1937-ben és 1938-ban is rendeltek 200 járművet, a gyártás pedig már folyt, a teljes megrendelést az új jármű miatt 900-ra növelték. Habár a gyári azonosító a Char léger Hotchkiss modèle 38 série D volt, az előd a série B volt. A megjelölés sok zavart keltett; mivel ez még mindig hivatalosan ugyanaz a harckocsi volt, mint a H35, csak egy későbbi változata. Ugyanakkor még abban az időben sokan úgy utaltak rá, mint a 38 H vagy a 39 H.