Jászberény (németül: Jaßbring, szlovákul: Jasberín)Národopisná mapa uherského Slovenska, 1900 város az Észak-Alföld régióban, Jász-Nagykun-Szolnok vármegyében fekszik; a Jászberényi járás központja. Gyakran emlegetik a Jászság fővárosaként. A megye második legnépesebb települése Szolnok után.
A város történelme szorosan összefonódik a jászok történetével, akik a középkorban, a 13. század környékén telepedtek le itt. A település népessége jelentős szerepet játszott a térség gazdasági és kulturális fejlődésében, különösen a mezőgazdaság és az állattenyésztés terén.
A város kulturális öröksége kiemelkedő, többek között a Jász Múzeummal, amely a jász nép történelmét és hagyományait mutatja be, illetve a Lehel kürtje, amely a város egyik legismertebb szimbóluma egyben. A város épített örökségéhez tartozik a középkori eredetű, barokk stílusú Ferences kolostor, amely a város vallási életének központja. Az ipar és a mezőgazdaság mellett Jászberény ma fontos oktatási központ is, számos iskolával és a Szent István Egyetem (MATE) helyi karával.
Gazdasági szerepe is jelentős, itt található a Samsung Electronics magyarországi gyára.
Fekvése A vármegye északi részén, a Jászság központjában fekszik, a Zagyva folyó jobb partján, Budapesttől 79 kilométerre keletre. A megyeszékhely, Szolnok mintegy 45 kilométerre található dél-délkeleti irányban.
A városhoz számos kisebb-nagyobb külterületi lakott hely is tartozik, ezek közül a legnépesebb Portelek a központtól jó 14 kilométerre délre. Turisztikai szempontból említést érdemel még a várostól északra eső Négyszállás is, mivel ott található a Hortobágyi Nemzeti Park Sasközpontja a hozzá csatlakozó tanösvénnyel.
A szomszédos települések: észak felől Jászárokszállás, északkelet felől Jászdózsa, kelet felől Jászjákóhalma és Jásztelek, délkelet felől Jánoshida és Jászboldogháza, dél felől Tápiószele és Farmos, délnyugat felől Nagykáta, nyugat felől Jászfelsőszentgyörgy, északnyugat felől pedig Pusztamonostor és Jászágó. [Délkelet felől Alattyán közelebb fekszik a városhoz, mint Jánoshida, de közigazgatási határaik nem érintkeznek.]
Megközelítése Közúton Budapestről és Eger-Miskolc irányából a 31-es főúton, illetve a Hatvant Szolnokkal összekötő 32-es főúton érhető el. Mindkét főút elkerüli a város lakott területeit. Szentlőrinckátával és Jászfelsőszentgyörggyel a 3109-es, Farmossal a 3117-es, Jászboldogházával a 3125-ös, Gyöngyössel és Jászárokszállással pedig a 3203-as út köti össze. Határszélét egy rövid szakaszon érinti még a Jászjákóhalma-Jásztelek közti 3232-es út is.
A közúti távolsági és helyi tömegközlekedés szolgáltatója a Volánbusz, járataival többek között közvetlenül elérhető Budapest, Eger, Kecskemét, Miskolc, Nagykáta, Szeged és Szolnok is.
A hazai vasútvonalak közül a várost a MÁV 82-es számú, villamosított a érinti, melynek három megállási pontja van Jászberény határai között. Jászberény vasútállomás a város központjától nyugatra helyezkedik el, közúti elérését a 31 332-es számú mellékút (Rákóczi út) biztosítja. Meggyespele megállóhely a várostól délre található, közvetlenül a vasút és a 3125-ös út keresztezése mellett. Portelek vasútállomás Jászberény délkeleti határszélétől nem messze fekszik, a névadó Portelek településrésztől mintegy 2 kilométerre északkeletre.
A vonalon munkanapokon, egy délelőtti órát kivéve óránkénti ütemezésű ütemes menetrend van érvényben. Hétvégén a menetrend két órás beosztású, valamint tanítási időszakban péntekenként a Szegedről Miskolcra, vasárnap pedig a Miskolcról Szegedre közlekedő Campus Express is megáll a városban.
Története A város környéke már a kőkorszakban is lakott volt, erre utalnak a Jászberény környékén talált mezolitikus (középső kőkori) telep maradványai. Szintén régészeti emlékek utalnak a vaskorban itt élő keltákra, majd a későbbi szarmata és avar jelenlétre. A településtől északra halad el a szarmaták által 324 és 337 között épített, a Dunát a Tiszával összekötő Csörsz árok nyomvonala. Valószínűleg az Árpád-ház korában alakult a település, de a tatárjárás elpusztította.
A jászok által a 13. században benépesített tájegység, a Jászság gazdasági, szellemi és vallási központja kezdettől fogva Jászberény, amelyet a források 1357-ben említenek először „Beren” névalakban.
A Berény névalak eredete és jelentése ismeretlen. Hozták összefüggésebe korábban a kabar vagy besenyő berendi törzsnévvel, melynek jelentése aki megadta magát, mások szerint a szó gyöke az adást-vevést, illetve a vásárlást jelentő ber vagy bere, amely szerint annyi értelme volna, mint vásáros hely, vagy árupiac. Egy újabb elmélet szerint pedig a mandzsu-tunguz beri szavából származik, amely íjat jelent. A szóvégi -n eszerint a magyarázat szerint egy foglalkozás- és törzsnevet alkotó, úgynevezett denominális képző. Az ezáltal rekonstruálható berin jelentése íjász törzs, íjász nemzetség.
A jászok letelepülésüktől fogva különböző kiváltságokat élveztek (adó- és vámmentesség, a megyéktől független élet, önálló közigazgatás, pallosjog), amely fejében a mindenkori katonai szolgálattal tartoztak a királynak. A 15. században ferences szerzetesek települtek a városba és építettek kolostort, hogy a jászokat keresztény hitre térítsék. 1550-ben már városi rangú település, jóllehet korábban is így tekintik, s közigazgatási székhely mind a török időkben, mind pedig a Jászkun Hármas Kerület fennállása idején.
A kora újkorban a várost nagy megrázkódtatások érték, kifosztásra került 1526-ban, majd 1536-ban is. Buda török kézre kerülésével a település határvidékre került és állandósultak a portyák. Először a magyarok akartak itt várat építeni, végül azonban a törökök húztak fel 1566-ban palánkvárat ferences kolostor köré. A törökök nem sokkal később, 1594-ben felgyújtották és elhagyták a palánkot menekülve a császáriak elől. Ezzel párhuzamosan a település lakossága is elmenekült és feltehetőleg nem is lakták egészen 1618-ig. Ezután a város újra fejlődésnek indult, melyet átmenetileg hátráltatott, hogy a végvári katonák 1637-ben ismét kifosztották. Végül 1685-ben szabadult fel a város a török uralom alól és indulhatott ismét fejlődésnek.
Közigazgatásilag a török időkben a jászberini náhije központja, mely a hatvani szandzsákhoz tartozott. A török időkben a város a szultán magánkincstárához tartozott, mely a körülményekhez képest kedvezőnek volt tekinthető. A jászok kiváltságai 1702-ben kerültek veszélybe, amikor I. Lipót eladta a Jászságot a Német Lovagrendnek, amibe nem nyugodtak bele és 1745-ben saját pénzükön visszaváltották azokat. Ez volt a Redemptio, magyarul önmegváltás.
balra|bélyegkép|Jászberényi közrendűek ruházata 1845 Leírás a településről a 18. század végén: "BERÉNY: Jász Berény. Népes magyar Mező Város a’ Jászságban, lakó helye a’ Jászok Kapitánnyának, lakosai katolikusok, és reformátusok, épűletei alatsonyak, oskolája a’ körűl belől valókhoz képest nevezetes. Határja kiváltképen termékeny javai jelesek, ’s nem lehet nem az első Osztálybéliek közzé számlálni."(Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796–1799)
A város az 1848-49-es szabadságharcból is kivette részét, a jászságból toborzott önkéntesekből Jászberényben alakult meg a Lehel huszárezred, melynek 3 százada még Világosnál sem tette le a fegyvert. Csehországi állomáshelyéről is hazaszökött a jászokból és kunokból álló 12. Nádori ezred számos katonája. 1849 tavaszán a városban tartózkodott Kossuth Lajos, Görgei Artúr és Damjanich János, valamint a magyar hadsereg I., II. és III. hadteste.
Itt található az ország egyik legrégibb múzeuma, az 1874-ben alapított Jász Múzeum, ahol látható Jászberény város és a jászság szimbóluma, nemzeti ereklyénk, Lehel kürtje.
1917-ben alakult a városban a Tanítóképző Főiskola, mely jelenleg az Eszterházy Károly Katolikus Egyetem karaként működik.
A második világháború után létrejöttek az első ipari nagyüzemek, mint a Lehel Hűtőgépgyár és az Aprítógépgyár, amelyek a lakosságnak több munkalehetőséget és jobb megélhetési biztonságot jelentettek. A szocializmus évtizedeiben egy kifejezetten jól prosperáló város volt Jászberény. A város sokat köszönhetett a Lehel Hűtőgépgyár igazgatójának Gorjanc Ignácnak, aki befolyását kihasználva tartotta többször is a gyár forrásait a városban. Neki köszönhetően Jászberény az utóbbi évtizedekben sokat fejlődött.
A rendszerváltás utáni időszakot kifejezetten jól viselte, melyre magyarázatot a kedvező privatizációs partnerekben találhatjuk. Az északi (svéd, finn) érintettekkel is foglalkozó vállalati felvásárlásokat nem követték gyárbezárások, mindössze szervezeti átalakítások. Az időszak vállalatelméleti szempontból a kiszervezések aranykora. A továbbműködő vállalatok jelentős megrendelőként voltak jelen, melyek lehetővé tették beszállító cégek kialakulását. Ilyen beszállító volt a mára hazánk egyik legnagyobb családi cégévé terebélyesedő Jász-Plasztik Kft. is. A kedvező körülmények hatására az országszerte akkortájt jellemző munkanélküliség helyett már a 2000-es évek elején munkaerőhiány alakult ki a városban. Bár az ekkortájt vizionált további fejlődés nem valósult meg, a város, illetve tágabban a Felső-Jászság ma is a vármegye gazdasági központja Szolnok mellett.
Érdekességek 2012-ben itt mérték a legalacsonyabb éves csapadékmennyiséget. Ebben az évben mindössze 324,5 mm csapadék hullott. 2016. nyarán bemutatásra került a "JÁSZOK" történelmi táncjáték, ami feldolgozza a jászok történelmét.
Címere balra|bélyegkép|A város címere A város címerének alapját egy álló, halfarkú reneszánsz pajzs adja, melynek kék mezejében hurkot formázó aranyos szíjon hangtölcsérével balra forduló arany jelkürt lebeg. A pajzs felső élén szembeforduló, vörös bélésű, aranyos szegélyű, aranyos hálódíszítésű és pántozatú tornasisak helyezkedik el, nyakában arany szalagon arany medalionnal. A sisakot kettős abroncsú, ötágú, gyöngyökkel dúsan ékesített arany leveleskorona díszíti. A korona felett található a sisakdísz, mely egy balról jobbra nyúló arannyal mintázott fekete páncélzatú vágott jobb kar, kezében balra megdőlt arany kettős-keresztettel. A képet pedig két oldalról foszlányok díszítik, a jobb oldali kék és arany, míg a bal oldali vörös és ezüst színekben pompázik.
A jelkép megalkotói elfogadva a heraldika azon alapelvét, hogy a címer minél egyszerűbb, annál patinásabb, egyetlen motívumot, az ún. jász-kürtöt helyezték pajzsukra. A kürt több évszázada a jászok és jászság jelképévé vált. A mindenkori jászkapitány méltóságjelvényének számított. A kürt körül lévő kék mező idézi a végtelen térséget, melyen hajdan a jászok pásztorai, gulyásai, csikósai legeltettek, s amely a török időkben tovább bővült az elpusztult, elnéptelenedett falvak területével, határaival.
A kék egyébként, mint a vizek jellegzetes színe, ugyanakkor megjeleníti a régi határ vizenyős, mocsaras területeit, a Zagyva és Tarna folyókat és az Ágó-patakot is.
Jászberény az Alföld léptékével mérve is jelentős hagyományőrző múlttal rendelkezik. A kalandozó magyarok előtt éppúgy tisztelegnek itt, mint ahogy a török-kor harcosainak emléket állítanak. A jászkun huszár szobra éppúgy hirdeti itt az ezeréves dicsőséget, mint a gyászt és nem múló kegyeletet, a világháborúkban elesett honvédek részére. A sisak tehát joggal díszíti e nemes város címerét.
A korona azt fémjelzi, hogy Jászberény a XIV. század közepe óta a jászság egyik központja, kora közigazgatása szerint széke. A török időkben khászvárosként befogadta, oltalmazta a környék idemenekült népességét, de felidézi a redemptus öntudatot is.
A páncélos jobbkar szimbolikusan felidézi, hogy a kolletív nemesi jogokkal rendelkező jászok és kunok a XIII. század második felétől a XV. század elejéig a királyi haderő meghatározó elemei voltak, de keményen kivették részüket a későbbi honvédő háborúkból is csakúgy, mint nemzeti szabadságharcokból. A Jászkun kerület által kiállított huszárok évszázadokig Európa-szerte híresek voltak.