Az Automitrailleuse de Reconnaissance Renault Modèle 1933 (AMR 33 vagy Renault VM) egy francia könnyű harckocsi volt, melyet a két világháború között fejlesztettek ki és a második világháború alatt használtak.
1932-től fejlesztette a Renault, a francia lovasság 1933-ban rendelt belőle; összesen 123 darab készült 1935-ig. Az AMR 33 könnyen páncélozott és fegyverzett jármű volt; a maga idejében pedig kifejezetten gyors, habár mechanikailag megbízhatatlan volt, különösen a felfüggesztés elemei voltak nagyon gyengék. Továbbfejlesztett változata, az AMR 35 volt.
Megnevezése ellenére az AMR 33 nem felderítő jármű volt, a legtöbb esetben még rádióval sem szerelték fel. Az AMR 33 harckocsikat nagy mennyiségű könnyű harckocsik közé szánták, melyek megelőzik a közepes harckocsikat a csatában. A valóságban ezeket a járműveket mégsem erre a célra használták; mikor elegendő közepes harckocsit gyártottak, hogy páncélozott hadosztályokba rendezzék őket, az AMR 33 harckocsikat felváltották az AMR 35 harckocsik, majd csak korlátozott mennyiségben használták őket a lovashadosztályokban, illetve 1940-ben a könnyű lovashadosztályokban, hogy tűztámogatást nyújtsanak a gépesített gyalogság és a gyalogos lovasság számára. Az 1940-es franciaországi csatát gyorsan elvesztették. Néhány zsákmányolt harckocsit a németek használtak a háború folyamán.
Fejlesztés
Hogy elhárítsák a veszélyt, melyet a masszív szovjet fegyverkezés keltett 1928 óta, mikor Sztálin magához ragadta a hatalmat, a francia kormány 1930. július 4-én előállt egy tervvel, hogy kimagasló erőt fog létrehozni, amely képes a szövetségesek támogatására a Cordon sanitaire-ban. Ez az erő magában foglalna öt gépesített gyalogos hadosztályt és öt meglévő lovashadosztályt, egy dandárt mindegyikből, melyet gépesíteni kellene. 1934-ben a 4. lovashadosztályt egy páncélozott hadosztállyá akarták átalakítani. A terv több speciális jármű bevezetését vonta maga után, melyek között szerepelt egy Automitrailleuse de Cavalerie type Reconnaissance (AMR), részleteit 1932. január 16-án határozták meg: súlya három tonna, fegyverzete egy könnyű géppuska, hatótávolsága 200 kilométer.Touzin (1976), p. 63 Az Automitrailleuse lett ezután az általános kifejezés minden könnyű harckocsira, melyeket egy géppuskával szereltek fel, illetve lovassági harckocsinak is használták, mivel az egyéb harckocsik (Chars) a gyalogság részét képezték. Habár a megnevezés alapján másra lehet következtetni, egy AMR nem volt specializált felderítő jármű, hanem egy előcsatározó volt rádió nélkül.<ref>François Vauvillier, 2007, "Notre Cavalerie Mécanique à son Apogée le 10 Mai 1940", Histoire de Guerre, Blindés & Matériel, N° 75, p. 45</ref> Az információszerző és jelentő feladat az AMD (Automitrailleuse de Découverte) harckocsiké volt.
Louis Renault előrelátóan 1931 novemberében már elkezdett tervezni egy racteur léger de cavalerie type VM járművet, amely a Renault UE vontatóján alapult. November 12-én az első rajzait megvizsgálták, majd elutasították, mivel a jármű az akkori formájában túl szűk volt. Egy nagyobb páncéltest egyértelműen szükségszerű volt, de Renault habozott belefektetni lehetséges megrendelés híján. November 21-én a Section Technique de la Cavalerie felkérte, hogy a Renault UE vontatójának alapján tervezzen egy kisharckocsi típust, mellyel letesztelhetnék egy lánctalpas AMR koncepció megvalósíthatóságát. Ezután megadták a kívánt jármű főbb adatait, majd december 22-én elküldött egy képviselőt Maxime Weygand főparancsnoknak, hogy protekciót szerezzen a Renault AMR-nek. Weygand tudatta vele, hogy nem hivatalosan eldöntötték, hogy gyártanak egy AMR Citroën Kégresse P 28 típust, egy féllánctalpas járművet, amely a Renault konkurensének, a Citroënnek volt a tervezete. Sok tanácskozás után a tábornok aznap elkötelezte magát, hogy figyelembe helyez egy Renault harckocsit.
Ezután a Renault gyorsan tervezett egy nagyobb modellt fa felépítménnyel, melyet 1932 márciusában mutattak be. Ezt követően április 20-án érkezett egy megrendelés öt prototípusról, egyenként 171250 francia frank értékben, melyeket szeptemberre kellett leszállítani, az őszi Champagne-i hadgyakorlat előtt. A lovasság a járművek legelső próbájánál egy gépesített egységbe osztotta őket. Renault úgy döntött, hogy mindegyik járművet más típusú felfüggesztéssel látja el, hogy csökkentse annak a kockázatát, hogy hiányosságokat találnak a tervezeten. Mindegyik alapjában véve a Carden-Loyd típuson alapult, melyet Renault egyszerűen lemásolt Renault UE vontatója számára – a licencjogok megvásárlása nélkülJeudy (1997), p. 144 -, és a szabványos Renault Reinastella motort használta.Touzin (1976), p. 64 Mivel egyszerűen nem volt ideje teljesen kifejleszteni az összes típust az ősz beköszönte előtt, júliusban mind az öt járművet, melyek katonai nyilvántartási száma 79756-tól 79760-ig terjedt, a legegyszerűbb típussal szállította le: oldalanként két laprugó, melyek önmagukban alkották a felfüggesztési egységet. Szeptemberben a harckocsikat az első francia lovassági gépesített egységbe vonták: a kísérleti Détachement Mécanique de Sûreté-be. A tapasztalatok azt mutatták, hogy a járművek nagyon gyorsak, de egyben hangosak, gyengén kiegyensúlyozottak és nem rendelkeznek a megfelelő hatótávval.
A gyakorlat után visszaküldték őket Renaulthoz, aki nemsokára küldött három típust értékelésre a Vincennes-i Commission d'Expériences du Matériel Automobile-hoz: a 79758 prototípust, amely az eredeti felfüggesztéssel rendelkezett, a 79759 prototípust, amelyet belső hidraulikus lengéscsillapítóval láttak el, és a 79760 prototípust, melyet egy teljesen új felfüggesztéssel szereltek fel, amely magában foglalt egy központi forgózsámolyt laprugókkal és kerekekkel, melyek elöl és hátul két vízszintes spirál rugókkal kapcsolódtak össze. 1932 novemberében és decemberében a Commission de Vincennes letesztelte őket, az 1932. június 10-én kiadott megváltoztatott előírásokkal.Touzin (1976), p. 65 Úgy találták, hogy rendelkeznek a megfelelő sebességgel (56,25–60 km/h), de a 166-188 kilométeres hatótávolságuk nem kielégítő, és a 4,8 tonnás súlyukkal túl nehezek. December 8-án úgy határoztak, hogy felhagynak az irreális három tonnás súlyhatár betartásával, majd nagyobb üzemanyagtartályokat és nehezebb páncélzatot szereltek fel; ezután a járműveket visszaküldték. 1933 áprilisában a Renault előterjesztett két típust, melyeket fél tonnás súlyokkal láttak el, hogy szimulálják egy 9–13 mm-es maximális páncélzat súlyát: 79758 prototípust újraépítették egy vízszintes gumirugós felfüggesztéssel, a 79757 prototípust a 79760-tól származó felfüggesztéssel látták el, de most egy középső függőleges rugóval, a vízszintes rugók burkolatát pedig olajjal töltötték fel, hogy lengéscsillapítóként működjenek. 1933 júniusáig tesztelték őket, majd június 6-án megrendelték a sorozatgyártást a 79757 prototípus alapján, mint AMR Renault modèle 1933Touzin (1979), p. 48 vagy AMR 33, annak ellenére, hogy Renault a gumirugókat ajánlotta (79758 prototípus). A Renault gyár által használt megjelölés a Renault VM volt.
Gyártás 1933. március 8-án a lovasság leadott egy előrendelést 45 járműről. Ezt június 22-én fogadták el egy második megrendeléssel együtt, amely 20 további járműről szólt, a szállítást pedig legkésőbb július 1-jével kellett indítani. Ősszel újabb 50 járművet rendeltek. Az első járművek 1934. június 1-jén érkeztekTouzin (1976), p. 66 anyagi okok miatt; az utolsót szeptemberben adták át. A Citroën féllánctalpasainak gyártását 50 darabra limitálták. Úgy határoztak, hogy az eredeti prototípusokat szabványos járművé építik át; habár ebből kettőt az AMR 35 fejlesztésénél használtak fel, amely egy továbbfejlesztett modell volt, mivel az eredeti felfüggesztése túl gyenge volt, hajlamos volt meghibásodni (vagy egyszerűen letörni), a motor keltette zajok pedig elviselhetetlenek voltak. A 79758 számú prototípust néhány továbbfejlesztett beállítás tesztelésére használták. Az így keletkezett hiány pótlására három további AMR 33 harckocsit gyártottak 1935 tavaszán, így a prototípusokkal együtt összesen 123 jármű készült. Az alváz, amelyet az Engin P tervezésénél használtak, amely egy 37 mm-es löveggel felszerelt harckocsivadász típus tervezete volt, nem számít bele ebbe a számba.
Leírás jobb|thumb|Az AMR 33 Saumurban
Az AMR 33 egy nagyon kicsi jármű, 3,5 méter hosszú, 1,64 méter széles és 1,73 méter magas volt. Súlya 5,5 tonna; az üres páncéltest súlya 4,5 tonna volt. A nyolc hengeres 84 lóerős 4241 cm³-es Renault NervasportJeudy (1997), p. 149 24 CV motor 54 km/h hivatalos maximális sebességet biztosított – a Renault export brosúrája 60 km/h közúti és 45 km/h terepen való haladási sebességet állított. Egy Cleveland differenciálművet használtak; négy előre és egy hátrasebességgel. Egy 128 literes üzemanyagtartály 200 km-es hatótávolságot biztosított. A lánctalpak 22 centiméter szélesek voltak. Gázlóképessége 60 centiméter; árokáthidaló képessége 140 cm, lépcsőmászó képessége 45 centiméter vagy 50%-os emelkedő megmászása.Touzin (1979), p. 49
thumb|A torony
A szegecselt páncélzat függőleges lemezei 13 mm, döntött lemezei 9 mm, a tetőlemez 6 mm, a jármű alján pedig 5 mm vastagok voltak. Személyzete két főből állt: egy vezető a bal oldalon a motor mellett, és egy harckocsi parancsnok/tüzér a toronyban, amely egy 7,5 mm Reibel géppuskát foglalt magában. Ezen kívül volt még egy tartalék géppuska, melyet egy talapzatra lehetett erősíteni a torony tetején, így légvédelmi célra lehetett használni. Az eredeti javaslat egy speciális drága Schneider torony használatát írta elő; a prototípusok egy nagyon magas nyolcszögű Renault toronnyal voltak felszerelve, amelyet a páncéltest legvégébe szereltek. Ez a torony alkalmatlannak bizonyult és lecserélték a sorozatgyártott járműveken egy laposabb tervezetűre, amely az Atelier de Vincennes hadseregtől származott, az AVIS–1 típusra, melyet nagyjából egy lábnyival a jármű eleje felé helyeztek, hogy javítsák a kilátási viszonyokat. Az AVIS tornyot a Renault gyártotta, és rendelkezett egy rendkívül ritka megoldással, amely nem jellemezte a harmincas évek francia harckocsijait: a tornyon elhelyeztek egy tetőnyílást megfigyelési célokra. A harckocsik bejárata általában egy nagy duplaajtós búvónyílás volt a páncéltest hátulján.
Használat A 115 jármű 1934-ben vált elérhetővé az öt lovashadosztály számára, egy 15 járműből álló lovasszázad (három szakasz, szakaszonként négy járművel, kettő tartalék harckocsi és egy parancsnoki jármű) minden GAM (Groupe d'Automitrailleuses) részére, kivéve az 5. DC, amely 10 darabot kapott és a 4. DC, amely elsőbbséget élvezett, az első gyártási sorozatból kapott 40 darabot: egy lovasszázad a 4. GAM részére és a 18. Dragons részére, illetve további 10 a 4. BDP (Bataillon de Dragons Portés) részére. 1935-ben az 5. DC megkapta a három újraépített prototípust, így már 13 darab harckocsival rendelkezett. Az AMR 33 harckocsikból ezen felül két önálló lovas ezredet állítottak fel: a 9. Dragons, amely 8 darabot kapott az első sorozatból, és a 11. Chasseurs, amely 12 darabot kapott a második sorozatból. Így a teljes AMR 33 flottát szervezetten szétosztották. Az AMR 33 harckocsik feladata a lovashadosztályok gyalogosan harcoló lovasainak közvetlen tűztámogatása volt.