thumb|350px|Az 1791. december 15-én ratifikált Bill of Rights eredetijének képe Az Amerikai Egyesült Államok alkotmányának módosításai kiegészítik az alaptörvény eredeti szövegét, esetenként hatályon kívül helyezik az eredeti alkotmány egyes cikkelyeit, sőt arra is van példa, hogy egy alkotmánymódosítás egy korábbi módosítást nyilvánít semmissé. Az alkotmányt az alaptörvény 1789-es érvénybe lépése óta huszonhét alkalommal módosították. Az első tíz módosítás – ezek együttesen Bill of Rights (magyarul: Jognyilatkozat) néven ismeretesek – 1791-ben, a legutolsó 1992-ben született. Az amerikai szokásnak megfelelően az alaptörvény módosított – vagy akár hatályon kívül helyezett – részei benne maradnak az alkotmány szövegében, a módosításokat pedig egyszerűen az alkotmányszöveg végére illesztik.
Az alkotmány módosításának menetét maga az alkotmány szabályozza. A módosítások kétlépcsős eljárásban születnek. Először a Kongresszus – mindkét ház kétharmados többségével – kezdeményezi az alkotmány módosítását, és megfogalmazza a tervezett módosítás szövegét. (Ilyen kezdeményezés elméletileg alkotmányozó nemzetgyűlés összehívásával is létrejöhet, de ez még nem fordult elő.) Az így keletkezett alkotmánymódosítási javaslatot azután az egyes államok ratifikálják. Az alkotmánymódosítás akkor lép életbe, ha az államok háromnegyede jóváhagyja azt. A körülményes módosítási eljárás következtében az Egyesült Államokban az alkotmánymódosítások ritkák: átlagosan nyolc és fél évenként születik módosítás, de arra is volt már példa, hogy az alkotmány hatvan éven keresztül változatlan maradt.
A huszonhét elfogadott alkotmánymódosítás mellett hat másik kezdeményezés megkapta ugyan a Kongresszus két házának kétharmados támogatását, de azután – az államok jóváhagyása híján – nem lépett hatályba.
Az alkotmány módosításának menete Az Egyesült Államok alkotmányának módosítását az alkotmány ötödik cikkelye szabályozza. Eszerint az alkotmánymódosításokat vagy a Kongresszus mindkét házának kétharmados többsége, vagy az államok legalább kétharmada által összehívott alkotmányozó nemzetgyűlés kezdeményezheti. A gyakorlatban nem volt még példa alkotmányozó nemzetgyűlés összehívására, hanem valamennyi alkotmánymódosítási indítvány a Kongresszustól eredt. Az ilyen módon indítványozott alkotmánymódosítás akkor lép életbe, ha azt az államok háromnegyedének (1959 óta 38 államnak) a törvényhozása vagy külön erre a célra összehívott alkotmányozó gyűlése jóváhagyja.
Az alkotmány maga nem korlátozza, hogy mennyi idő alatt kell az államok háromnegyedének a jóváhagyást megadnia. A huszonhetedik alkotmánymódosítást 1789-ben indítványozták, és végül több mint 200 évvel később, 1992-ben hagyták csak jóvá. Számos alkotmánymódosítási indítvány tartalmaz olyan megkötést, amely szerint az indítvány semmissé válik, ha egy bizonyos időhatáron belül nem kapja meg a szükséges számú állam jóváhagyását. Például a Kongresszus 1972-ben alkotmánymódosítást indítványozott a nők egyenjogúságról. Az indítvány hét évben korlátozta a jóváhagyáshoz rendelkezésre álló időt. Ezalatt csak 35 állam ratifikálta az indítványt, amely így nem vált részévé az alkotmánynak.
Az alkotmány egy tekintetben korlátozza csak, hogy milyen témában születhet alkotmánymódosítás: az államok egyenlő szenátusi képviseletéről szóló szakaszt nem lehet megváltoztatni. Az alkotmány ötödik cikkelye eredetileg azt is megtiltotta, hogy 1808 előtt (tehát az eredeti alkotmány papírra vetésétől számított első húsz évben) megváltoztassák az alkotmány első cikkelye kilencedik szakaszának első, illetve negyedik pontját. Az első pont kimondja, hogy a Kongresszus 1808-ig nem fogadhat el olyan törvényt, amely a rabszolgakereskedelmet megtiltaná, a negyedik pont pedig arról rendelkezett, hogy a Kongresszus nem vethet ki fejadót az államokra (ami hátrányosan érintette volna a rabszolgatartó déli államokat).
1808-ban, az első pontban lefektetett tilalom lejártával a Kongresszus törvényben tiltotta meg a rabszolgák behozatalát az országba, bár a rabszolgákkal folytatott belföldi kereskedelem egészen a rabszolgaságot eltörlő tizenharmadik alkotmánymódosítás elfogadásáig, illetve a rabszolgaság tényleges eltörléséig folytatódott. A fejadó kivetésére vonatkozó tilalom 1808 után is érvényben maradt egészen 1913-ig, amikor a tizenhatodik alkotmánymódosítás közvetve hatályon kívül helyezte ezt a szakaszt, és felhatalmazta a Kongresszust, hogy személyi jövedelemadót vessen ki.
Az alkotmánymódosítások elnevezése Az amerikai alkotmánynak az eredeti szöveg elfogadása után keletkezett részeit angol nyelven az amendment szóval jelölik, amely magyarul változtatást, módosítást jelent. Ennek megfelelően ezeket a jogszabályokat magyarul általában alkotmánymódosításnak nevezzük.
Előfordul azonban a magyar szakmai szóhasználatban az alkotmánykiegészítés szó is. Ennek az a háttere, hogy a magyar gyakorlattal ellentétben az amerikai alkotmányból sosem törölnek semmit, hanem csak hozzáfűznek szakaszokat, amelyek esetenként felülírják a korábbi szakaszokat. Erre példa az, hogy a hatályos amerikai alkotmánynak része a 18. módosítás, amely kimondja, hogy „az Egyesült Államokban és a fennhatósága alá eső területeken a szeszes italok gyártása, eladása vagy szállítása, importja vagy exportja fogyasztási célból ezennel tilos”, de része a hatályos alkotmánynak a 21. módosítás is, amely szerint „Az Egyesült Államok Alkotmányának 18. módosítása ezennel hatályon kívül helyeztetik.”
Tartalmilag az alkotmánymódosítások néha kiegészítik, máskor kifejezetten módosítják az alkotmányt. Például a második alkotmánymódosítás (amely kimondja a fegyvertartás jogát) kiegészíti az alkotmányt abban az értelemben, hogy az eredeti szöveg semmit sem mond a fegyvertartásról, a módosított szöveg pedig már eligazítja a törvényhozókat a fegyvertartás kérdésében. De van olyan módosítás is, amely ténylegesen megváltoztatja az eredeti alkotmányt. Eredetileg például az alkotmány kimondja, hogy a Kongresszus minden évenkénti ülésszaka december első hétfőjén kezdődik. A huszadik módosítás ezt felülírja azzal, hogy az ülésszakok január 3-án kezdődjenek, tehát a huszadik módosítás nem pusztán kiegészíti, hanem kifejezetten módosítja az alkotmányt (méghozzá az eredeti törzsszöveget, nem pedig egy másik módosítást).
Az alkotmánymódosítások
A Bill of Rights (Jognyilatkozat) thumb|160px|James Madison, a Jognyilatkozat megszövegezője Már az alkotmány eredeti megszövegezése során felmerült az a javaslat, hogy az alaptörvény soroljon fel bizonyos alapvető polgárjogokat, amelyek alkotmányos védelem alatt állnának. Az alkotmányozó gyűlés azonban 1787. szeptember 12-én elutasította egy jognyilatkozatnak az alkotmányba iktatását, és a végleges törvényszöveg csak egy-két alapjogot tartalmazott (pl. tiltja a visszamenőleges hatályú törvénykezést vagy azt, hogy valakit a bíróság helyett a törvényhozás nyilvánítson bűnössé illetve büntessen meg). Az alkotmány elfogadása körül kialakult vitában aztán komoly kifogás volt a jognyilatkozat hiánya. Végül az a kompromisszum született, hogy az alkotmányt az államok az eredeti szöveggel elfogadják, és az újonnan megalakult Kongresszus első ülésén alkotmánymódosítással foglalják majd bele az alaptörvény szövegébe az alapvető jogokat.
Az alkotmánymódosításokat végül Thomas Jefferson biztatására James Madison szövegezte meg. A végleges változat nem esik teljesen egybe Madison eredeti szövegével: a javaslatok egy részét már a Kongresszus elutasította, kettő pedig nem nyerte el az államok háromnegyedének támogatását. 1791. december 15-én vált az alaptörvény részévé az elfogadott tíz alkotmánymódosítás. Ezeket együttesen Jognyilatkozatnak (angolul Bill of Rightsnak) nevezik.
Első módosítás Az első alkotmánymódosítás négy alapjogot véd: a vallásszabadságot, a szólás- és sajtószabadságot, a békés gyülekezéshez való jogot és a jogot arra, hogy a polgárok kérelmeikkel az államhoz fordulhassanak. Az alkotmánymódosítás megfogalmazása szerint a Kongresszus nem hozhat olyan törvényt, amely ezt a négy jogot korlátozná.
A vallásszabadság tekintetében a módosított alkotmány nem csak a vallásgyakorlás szabadságát garantálja, hanem egyúttal megtiltja azt is, hogy az állam hivatalos vallássá nyilvánítson egy vallást. Ennek a kitételnek az értelmezése változott a történelem során, és mára az az uralkodó felfogás, hogy az alkotmány nem engedi meg, hogy az állam a vallással, vagy annak hiányával kapcsolatban bármilyen preferenciát mutasson. Az Egyesült Államokban így elképzelhetetlen az egyházak közvetlen állami támogatása (bár az egyházaknak adott adományok az adóalapból levonhatók).
A szólás- és sajtószabadság korlátait a Legfelsőbb Bíróság több határozatában is értelmezte. Ezek nyomán a szólás bizonyos kategóriáit egyáltalán nem, vagy csak szűkebb mértékben illeti meg alkotmányos védelem. Nem élvez alkotmányos védelmet például az illegális cselekedetekre való felbujtás vagy az obszcenitás.
bélyegkép|A békés gyülekezéshez és a fegyverviseléshez való alkotmányos jogával élő amerikai polgár egy nagygyűlésen Kentuckyban. A gyülekezési jog (amennyiben békés és nem törvénysértő céllal történik) magában foglalja nem csak azt a jogot, hogy emberek fizikailag egybegyűljenek, hanem azt is, hogy szervezetekbe tömörüljenek. Az állam indokolt és bírósági határozattal megtámogatott esetek kivételével nem kötelezheti a szervezeteket a regisztrációra, sem pedig arra, hogy tagjaik névsorát az állam tudomására hozzák.
Második módosítás A második alkotmánymódosítás a fegyverviseléshez való jogot mondja ki. A módosítás szövege szerint „Mivel egy jól szervezett milícia szükséges a szabad állam biztonsága szempontjából, nem lehet a népnek a fegyverek birtoklásához és viseléséhez való jogát csorbítani.” A huszadik század második felétől éles vita bontakozott ki arról, hogy pontosan mit is jelent ez a mondat. A jól szervezett milíciáról szóló kitételt egyesek úgy értelmezték, hogy a fegyveres testületeken kívül állók fegyverviseléshez való jogát nem védi az alkotmány. A Legfelsőbb Bíróság 2008-ban úgy döntött, hogy ez az értelmezés nem helytálló, és a fegyverviseléshez való jog egyéni jog.
A gyakorlatban számos korlátozás szabályozza a fegyverviselés és fegyvertartás módját. Ezek a szabályok esetenként államról államra illetve városról városra is változhatnak. Tipikusan enyhébb feltételek vonatkoznak a vadász- és sportlőfegyverekre, valamint a jól látható helyen (például egy övön függő pisztolytáskában) viselt kézifegyverekre. A nagyvárosokban a fegyverviselési szabályok rendszerint szigorúbbak, mint a főleg vidéki területekből álló nyugati államokban.
Harmadik módosítás A harmadik alkotmánymódosítás tiltja azt, hogy magánházakban békeidőben katonákat szállásoljanak el a tulajdonos beleegyezése nélkül, és kiköti, hogy ezt háborúban is csak a törvényben meghatározott módon lehet megtenni. Ennek a szabálynak a háttere az, hogy a függetlenségi háborút megelőző időszakban az angolok gyakran szállásoltak el katonákat magánházaknál kényszerrel.
Negyedik módosítás A negyedik alkotmánymódosítás tiltja azt, hogy a hatóságok a polgárokat házkutatással, irataik vagy más személyes tulajdonuk átvizsgálásával vagy lefoglalásával indokolatlanul zaklassák. Házkutatási parancsot csak bűncselekmény alapos gyanúja esetén, eskü alatt tett tanúvallomás alapján lehet kiadni.