Petényi Géza (Budapest, 1889. október 28. – Budapest, 1965. szeptember 4.) Kossuth-díjas belgyógyász, gyermekgyógyász, egyetemi tanár, az orvostudományok doktora (1952), a Magyar Tudományos Akadémia tagja.
Élete Petényi Pál asztalos és Roszál Júlia fiaként született. Középiskolai tanulmányait 1900 és 1908 között a Budapesti VIII. kerületi Magyar Királyi Állami Főgimnáziumban végezte. Ezután felvételt nyert a Budapesti Tudományegyetem Orvostudományi Karára. 1911 és 1913 között a Tangl Ferenc által vezetett Kórtani Intézetben fizikai-kémiai metodikával foglalkozott. Medikusként részt vett a Galilei Kör tevékenységében.
1913. július 1-jén kinevezték a Fehérkereszt Gyermekkórház segédorvosává. 1914-ben abszolvált, azonban orvosi oklevelét csak 1916 februárjában szerezte meg.
1914 júliusban bevonult az általános mozgósításkor. 1914. augusztus 26-án sebesülten szerb fogságba esett, ahonnan csak 1915 végén sikerült hazajutnia. 1916 októberétől az olasz, a bukovinai, a román, majd ismét az olasz fronton teljesített szolgálatot mint segédorvos, zászlóaljorvosi beosztásban. Háborús érdemeiért kitüntették a kis ezüst Vitézségi Éremmel, a Signum Laudis-szal, illetve a Károly-csapatkereszttel.
1918. december 1-től 1924. szeptember 1-ig a Zita-királyné Intézethez volt kinevezve, s mint ilyen a Fehérkereszt Gyermekkórházban teljesített szolgálatot. 1920 júniusa és 1924 júniusa között a pécsi Erzsébet Tudományegyetem alkalmazta mint fizetéstelen tanársegédet. A pécsi Erzsébet Tudományegyetemen 1922-ben a gyermekgyógyászati diagnosztika című tárgykörből magántanárrá habilitálták.Budapesti Közlöny, 1922. november 22. (56. évfolyam, 268. szám)
1924 szeptemberétől a Fehérkereszt Gyermekkórház I. sz. Belgyógyászati Osztályának főorvosa, a központi laboratórium és a belgyógyászati Röntgen-intézet vezetője volt. 1937 és 1945 között igazgató főorvosként működött.
A gyermekkórház a második világháborúban súlyos bombatalálatot kapott. A még romos épületben működő gyermekkórházat 1946-ban klinikai rangra emelték a Pázmány Péter Tudományegyetem Orvosi Kara II. Gyermekklinikájaként, Petényit pedig igazgatóvá nevezték ki. 1946 és 1965 között a budapesti orvosi karon a gyermekgyógyászat nyilvános rendes tanára volt, 1949-től tanszékvezetőként. 1952 és 1956 között részt vett az Egészségügyi Tudományos Tanács munkájában.
1949-ben az MTA levelező, 1960-ban rendes tagjává választották.250px|bélyegkép|Sírja a Farkasréti temetőben (49. körönd-2-11/12). Alkotó: Borsos Miklós, 1965
Munkássága Kutatásai és közleményei főleg az angolkórra és a gyermekkori fertőző betegségekre vonatkoznak. Nemzetközileg elismertek a tuberkulózis antibiotikumos kezelésére vonatkozó kutatásai.
Díjai, elismerései Signum Laudis, a kardokkal Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztje (1948) Kossuth-díj II. fokozata (1950) Munka Érdemrend (1956, 1959)Magyar Közlöny, 1956. július 18. (60. szám)Magyar Közlöny, 1959. november 4. (108. szám) Kiváló orvos (1959) Semmelweis-érem (1964) Schöpf-Merei Ágost-emlékérem (1968)
Emlékezete A Petényi Géza Alapítvány és a Magyar Gyermekorvosok Társasága díjat alapított tiszteletére, amellyel fiatal orvosok publikációit jutalmazzák.
Főbb művei A poliomyelitisről (Budapest, 1934) Gyermekgyógyászat (Budapest, 1955)
Jegyzetek
Források
További információk A Fehér Kereszt Gyermekkórház története a SOTE honlapján
Kategória:1889-ben született személyek Kategória:1965-ben elhunyt személyek Kategória:Budapesten született személyek Kategória:Magyar főorvosok Kategória:Magyar gyermekgyógyászok Kategória:Magyar belgyógyászok Kategória:Magyar egyetemi, főiskolai oktatók Kategória:MTA-tagok Kategória:Kossuth-díjasok Kategória:A Galilei Kör tagjai Kategória:A Farkasréti temetőben eltemetett személyek Kategória:Magyar katonaorvosok Kategória:A Signum Laudis kitüntetettjei Kategória:A Károly-csapatkereszt kitüntetettjei Kategória:Az Osztrák–Magyar Monarchia katonái az első világháborúban Kategória:Magyar hadifoglyok