bélyegkép|jobbra|240px|A római katolikus templom Temeskenéz, 1904-ig Knéz (, korábban Chinez, , ) falu Romániában, a Bánátban, Temes megyében.
Földrajz Temesvártól 25 kilométerre északnyugatra fekszik, tengerszint feletti magassága 98 és 106 méter között váltakozik.
Nevének eredete Nevét 1333-ban Kenes, 1421–27-ben Kenez, 1479-ben Knez, 1554-ben Kınızi, majd 1666-ban és 1717-ben ismét Kenez alakban említették. A 18. és a 19. században Knéz alakban állandósult (1723, Knes), majd a 20. század elején élesztették föl középkori nevét, a vármegyére utaló előtaggal ellátva. Román neve a sat ('falu') és a chinez ('kenéz', de egyben 'kínai' is) szavak összetételéből való.
Népesség A népességszám változása Temeskenéz lakossága évenként Év Lakossága Románok Németek Szerbek 1840 k. 3182 ? max. 470 ? 1881 3366 1816 1171 217 1900 3310 1889 1237 115 1930 2666 1342 974 148 1966 2689 1748 552 104 1976 2912 2070 411 79 1992 2670 2245 75 37 2002 2818 2395 65 27
Etnikai és vallási megoszlás 1840-ben 2673 ortodox (román és szerb), 470 római katolikus és 39 zsidó lakosa volt. 1910-ben 3024 lakosából 1671 volt román, 999 német, 210 szerb, 89 főként cigány és 54 magyar anyanyelvű; 1959 ortodox és 1051 római katolikus vallású, míg a zsidók száma négy főre apadt. 2002-ben 2818 lakosából 2395 vallotta magát román, 308 cigány, 65 német, 27 szerb és 19 magyar nemzetiségűnek; 2471 volt ortodox, 203 pünkösdi vallású, 84 római katolikus és 37 baptista.
Története bélyegkép|jobbra|180px|A falu (Knees néven) 1769–72-ben180px
A középkorban főként Csanád vármegyéhez tartozott, és Kinizsi Pál egyik lehetséges származási helyének tartják. A mellette egykor feküdt Kenézrekeszén (1390, Kenezrekeze) 1480-ban vár állott. A török hódoltság alatt szerbek lakták. A 18. század eleji háborúkban lakossága meggyérült, 1717-ben csupán tíz házat írtak össze benne. A szerbek mellé 1753-ban nagy- vagy kisszurduki románok települtek. 1779-ben Temes vármegyéhez csatolták. A kamara 1796-ben huszonhárom német családot telepített a románok és szerbek közé. A betelepítés a következő évtizedekben folytatódott.
Az utcarendbe szervezésekor, 1819-ben a német lakosságot a falu délkeleti peremre telepítették, 64 házba.Benjamin Landais: Nations, privilèges et ethnicité: Le Banat Habsbourgeois; Un Laboratoire politique aux confins de l’Europe éclairée. Strasbourg: Association Presses Universitaires de Strasbourg, 2023, 177. o. Az új római katolikus gyülekezet 1823-ig, temploma elkészültéig a billédi plébánia filiája volt. 1838-ban 209 jobbágytelket számlált. Ekkoriban főként búzát és kukoricát termeltek benne és nagy mennyiségben tenyésztettek juhot. Határának 62%-a volt szántó, 18% rét és 11% legelő. A terület kb. 85%-ban úrbéres föld volt. 1848 november közepén itt foglalt állást Nagysándor József Georg Rukavinával szemben, aki Temesvár és Arad között igyekezett összeköttetést teremteni. A hónap 20-án Nagysándor a túlerő elől Zsombolya felé vonult vissza. 1885-ben gyógyszertár nyílt benne.Péter H. Mária: Az erdélyi gyógyszerészet magyar vonatkozásai. Kolozsvár, 2002, 46. o. 1951-ben a Bărăganra hurcolt németek házaiba moldvai és dobrudzsai telepeseket költöztettek, majd 1956 és 1961 között újabb román családokat telepítettek be. Német (sváb) lakossága az 1970-es években és 1989 után elhagyta. A római katolikus plébánia 1992-ben szűnt meg.
Látnivalók A falu és Baracháza közötti Temeskenézi mocsarak a Bánát madárparadicsoma. 1942-ben, vegyes gémpopulációja miatt nyilvánították védett területté, és eddig 132 madárfajt figyeltek meg itt. Jelenleg egy 122 hektáros fészkelőterületből és egy 1072 hektáros pufferzónából áll.A madártani rezervátum leírása A Grădiște határrészben (é. sz. 45°56’10’’, k. h. 21°1’26’’) valószínűleg 13–14. századi földvár sáncai, amelyet a helyi hagyomány Kinizsi Pálhoz köt.Liviu Măruia et al.: ArheoGIS: Baza de date a patrimoniului arheologic cuprins în Lista Monumentelor Istorice a județului Timiș; rezultatele cercetărilor de teren. Cluj-Napoca, 2011 A romániai műemlékek jegyzékében a TM-I-s-B-06082 sorszámon szerepel. Román ortodox temploma barokk stílusban, 1804-ben épült. Római katolikus temploma 1822–23-ben épült, és Ávilai Szent Teréz tiszteletére szentelték föl. Toronysisakja régen a mainál lényegesen karcsúbb és magasabb volt. Szerb ortodox temploma 1889-ből való.
Gazdaság A falutól délnyugatra és délkeletre 1965 vagy 1968 óta kőolajat termelnek ki. A község területének 81%-a szántó és 6%-a legelő.
Híres emberek Itt született 1846-ban Emanuil Ungureanu ügyvéd, bankár és mecénás. Itt született 1942-ben Martin Roos temesvári római katolikus püspök.
Jegyzetek
Források www.knees-im-banat.de
Kategória:Temes megye települései Kategória:Temes vármegye települései