Ubrizsy Gábor (Ungvár, 1919. szeptember 23. – Budapest, 1973. május 25.) Kossuth-díjas növénypatológus, mikológus, botanikus, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. Az egyes növénybetegségek hátterében álló mikroszkopikus gombák kutatásán, a növényvédelmi módszerek

kidolgozásán túlmenően Moesz Gusztáv mellett a 20. századi magyarországi mikológia (gombatan) kiemelkedő alakja volt. Két évtizeden keresztül, 1950-től 1969-ig irányította alapító igazgatóként a Növényvédelmi Kutatóintézetben folyó tudományos munkát.

Életútja Ungváron született (a vesztes világháborús időszakban az akkor éppen Csehszlovákiához, majd Trianont követően a Nagymagyarországtól elcsatolt Kárpátaljai területhez tartozott). Édesapja Szabolcs vármegyei irodatiszt, aki egész életében csak igen nagy nehézségekkel tudta hat gyermekét felnevelni, s mindnek diplomát biztosítani.Soó Rezső: 1973. Ubrizsy Gábor (1919-1973). Magyar Tudomány 1973 (10): 68-690. Édesanyja Morgen Ilona.Kozák Péter: Névpont. Ubrizsy Gábor. 2013. https://www.nevpont.hu/palyakep/ubrizsy-gabor-e35d7 Elemi és középiskoláit Nyíregyházán járta ki. 1937-ben a debreceni Tisza István Tudományegyetem bölcsészettudományi karára iratkozott be. A Növénytani Intézetben Soó Rezső fizetés nélküli gyakornoka (1938-1941), ahol Gulyás Antal irányítása mellett végezte a kutatómunkát. Diplomáját 1941-ben szerezte meg természetrajz–földrajz szakon, a következő évben (1942) pedig sikeres tanári vizsgát is tett biológia, földrajz és kémia tárgyakból.

Diplomaszerzését követően a pallagpusztai Debreceni Gazdasági Akadémia tanársegédjévé nevezték ki (1941-1943), 1943 januárjától pedig a kolozsvári Állami Vetőmagvizsgáló Intézethez került mint kísérletügyi asszisztens. Alig töltött itt fél évet, miután visszatért Debrecenbe, és a helyi mezőgazdasági középiskolában folytatta az oktatómunkát gazdasági tanárként. Rövid idő múltán, 1943 októberében bevonult, és a második világháborúban harcolt. Amerikai hadifogságba esett, (1943-1945), és csak 1945 októberében tért haza Magyarországra.

1946-tól 1949-ig a szarvasi mezőgazdasági középiskolában oktatott, majd 1949-ben a mikológia egyetemi magántanára lett (habilitált) a Debreceni Tudományegyetemen. Ezzel párhuzamosan 1949–1950-ben a budapesti Mezőgazdasági Tudományos Központban is dolgozott főelőadóként, illetve – ugyancsak 1949-ben – a fővárosi Növényegészségügyi Intézet munkatársa lett. Ez utóbbi helyen feladata az intézet szervezeti-szakmai átalakítása volt. A Növényvédelmi Kutatóintézet néven újjászervezett kutatóhely első igazgatója volt 1950-től egészen 1969-ig, azt követően haláláig (1973) tudományos tanácsadóként segítette a növényvédelmi kutatómunkát. 1964-től pedig a Kertészeti és Szőlészeti Főiskola magántanáraként mikológiát oktatott.

Munkássága

A vegetációkutatás bűvöletében Pályája elején a botanika egyes területei, a florisztika és a növénytársulástan vonzották kutatói érdeklődését, első dolgozatát még középiskolás korában írta le 1936-ban.Ubrizsy Gábor 1936. A nyíregyházi erdő növényformácói. Szabolcsi Szemle 3: 244‒254. Behatóan tanulmányozta a Nyírség és a Vihorlát virágos növényzetét és gombáit (1940-1942).Solymosi Péter: 2021.Tudományos kutatási eredményekből font koszorú Ubrizsy Gábor sírjára. Megemlékezés. Növényvédelem 82 [N.S. 57]: 11  501-506. A Soó Rezső tanítványok első generációjának tagja, az önállóság és a függetlenség érdekében olyan területek felé specializálódott, amelyek Soó Rezső személyes kutatói érdeklődési körén kívül estek. Ubrizsy esetében ez a terület a gyomnövény kutatás volt. Gyombiológiai kutatásai a Növényvédelmi Kutató Intézetben teljesedtek ki. Itt kezdte meg a Soó-iskolából hozott cönológiai ismereteit a gyomnövényzet kutatásában hasznosítani.Célul tűzte ki Magyarország gyomvegetációjának korszerű cönológiai módszerekkel való feltárását. Ezen elhatározás nyomán készültek el Magyarország ruderális gyomtársulásaival (1949, 1950, 1955) kapcsolatos tanulmányai. A gyomnövény társulások ökológiájának elismert tudósa volt. 1950-ben került sor a terepbotanika egyik nagy eseményére, a vácrátóti Növényföldrajzi térképezési tanfolyam megrendezésére, amelyen Ubrizsy Gábor is részt vett, és a Ruderális gyomvegetációról tartott előadást.

A vegetáció-kutatás (akkoriban) szerves részét jelentette az ún. nagygombák csoportja, ennek során Magyarországon elsőként foglalkozott a különféle magyarországi erdőtípusok nagygombáinak társulástani kérdéseivel, ökológiai, élettani, rendszertani és törzsfejlődési kitekintéssel. A Magyarország kalapos gombáinak kézikönyve (1951), Magyarország nagygombái (1951), Magyarország nagygombái, a kalaposgombák kivételével (1953, társszerzőkkel) ezen időszak jeles könyvei.

Környezetvédő szemlélete Ubrizsy Gábor elkötelezett híve és úttörője volt a hazai környezetvédelemnek. A környezet védelmét szem előtt tartó, okszerű és tervezett, ún. integrált növényvédelmi (INV módszerek (közismert angol elnevezéssel: Integrated Pest Management IPM) híve volt. Ő használta először hazánkban az az integrált növényvédelem kifejezést (szóhasználatában: "integrális növényvédelem")Ubrizsy Gábor: 1966. Az integrális növényvédelem biológiai alapjai. Agrártud. Közlem., 35: 313‒357., amely elemei hivatalosan csak 2010-ben kerültek jogszabályi normaként definiálásra.Az integrált növényvédelem alapelveit hazánkban a növényvédelmi tevékenységről szóló 43/2010. (IV. 23.) FVM rendelet 8. melléklete tartalmazza. Az integrált növényvédelem a különböző növényvédelmi módszerek összehangolt alkalmazását jelenti a károsítók (kórokozók, kártevők, gyomok) elleni védekezésben, minimalizálva a környezeti terhelést és a költségeket., melynek célja a fenntartható gazdálkodás, a termésbiztonság és a fogyasztók egészségének védelme. Kutatásai kiterjedtek az emberi települések és egyéb haszonnövények (szőlő, rizsföld stb.) közelében végzett vegyszeres gyomirtás hatáselemzésére is, melynek során részletesen összefoglalta a folyamatos gyomirtó kezelésekkel járó negatív környezeti hatásokat, a növénytakaró és az ökoszisztéma megváltozásának mechanizmusát. Hazai vonatkozásban ő hívta fel elsőként az egyoldalú és egyre emeltebb dózisú herbicid használat veszélyeire, amely a gyomflóra fajspektrumának kedvezőtlen megváltozását idézheti elő. A Peszticidek: Áldás és átok? (1969) c. könyvében elemzi a növényvédő szerek használatának előnyeit és kockázatait.

Intézetigazgatói feladatok Részt vett az amerikai fehér medvelepke vagy szövőlepke (Hyphantria cunea) és a burgonyarák (Synchytrium endobioticum) elleni növényvédelmi eljárások kidolgozásában. Előbbi egy sok-tápnövényű, több mint 200 növényfajt súlyosan károsító lepkefaj: a hazai fehér eperfa (Morus alba) faállomány is ezen kártevő hernyójának kártétele miatt szorult teljesen vissza. A burgonyarák betegséget Nagy-Magyarországon Schilberszky Károly 1896-ban írt le új kórokozóként a Felvidéken.

Ubrizsy számos előadást tartott az MTA-ban, hazai és külföldi tudományos társaságokban. Jelentős része volt a mezőgazdasági fejlesztési tervek kidolgozásában, a hazai növényvédelmi és botanikai kutatások szervezésében és irányításában. A tehetséges munkatársakat felkarolta, nem ismerte a szakmai féltékenységet. Elutasította az arroganciát, csak a kölcsönös tiszteleten alapuló vitákban volt hajlandó részt venni. Ubrizsy a Növényvédelmi Kutatóintézet első igazgatója volt 1950-től egészen az 1969-es méltatlan leváltásáig, mellyel tudós társai sem értettek egyet: 1952-ben a biológiai tudományok doktora címet kapta, 1965-ben az MTA levelező, 1973-ban rendes tagjává választották.

Sajnálatos módon az akkori Mezőgazdasági Minisztérium Növényvédelmi Főosztályának vezetője Nagy Bálint nem tűrte meg a vetélytárs tudóst, ami végül Ubrizsy eltávolításához vezetett. Nagy Bálint nem támogatta a Növényvédelmi Kutatóintézetet, mert az konkurenciát jelentett a Növényvédelmi Szolgálat központi és megyei laboratóriumainak. A Növényvédelmi Állomások hálózatának felállításában segítségére volt Nagy Bálintnak az, hogy meg tudta győzni a fejlesztés fontosságának elsőbbségéről az akkori kommunista pártfunkcionárius, osztályszempontból "megbízható elvtárs" származású minisztert, egyben vadászcimborát, Czinege Lajost; azzal, hogy a hidegháború esetleges eszkalálódásával ezek a laboratóriumok egy nap alatt átállíthatók lesznek vegyvédelmi állomásokká. Ennek következtében alakult ki az az ironikus helyzet, hogy az állomások műszerparkja messze felülmúlta a Növényvédelmi Kutató Intézet felszereltségét, miközben ott kellett kidolgozni az alapvető diagnosztikai módszereket a növényvédelmi kémia és más alapkutatási területeken.Balázs Ervin: 2020.Eszményképek – egyéniségek hívó hatása. p. 9. In: 140 éves a Növényvédelmi Intézet. (szerk. Kontschán Jenő). Növényvédelem Különszám. 2020. Budapest.

Gombarendszertani kutatások Gombarendszertani kutatásai során – részben Vörös Józseffel közösen – kísérletet tett egy új rendszertan felállítására, a Soó Rezső által korábban felvázolt szisztéma kiigazítására. A Növénykórtan könyvének első kiadása egy kötetben 1952-ben jelent meg. A Növénykórtan I-II. kötet az Akadémiai Kiadó sikerkönyve 1965-ből, Ubrizsy Gábor szerkesztésében és a legkiválóbb szerzők bevonásával mind a mai napig hiányzó részletességű és alaposságú munka. Az I. kötet: Általános növénykórtan, élettani, vírusos és baktériumos megbetegedések, a II. kötet: Gombás megbetegedések, virágos élősködők károsításai, különösen a II. kötet (Gomba okozta betegségek) taxonómiai sorrendben összegzi az egyes betegségeket, külön jelölve mindazokat, amelyek hazai előfordulását 1965-ig már referálták, így az újonnan felbukkanó kórokozókhoz alapvető igazodási támpontot jelentett a felhasználói praecomputer (1990-es évek közepe) és internet elérhetőség előtti (2000-es évek első évtizede) időszakában, különösen a kommunista periódusok (a "gulyáskommunizmus" végezetéig) erősen korlátos külföldi szakfolyóirat- és szakkönyv-hiányos évtizedeiben. Az első átfogó mikroszkopikus gombák taxonómiai meghatározására készült munka: Ubrizsy Gábor – Vörös József Mezőgazdasági mykológia az Akadémiai Kiadónál jelent meg 1968-ban. A három kötetes Bánhegyi József (1911-1976), Ubrizsy Gábor (1919-1973), Tóth Sándor (1918-2014) és Vörös József (1929-1991) munkája (ebből az első két szerző posztumusz): Magyarország mikroszkópikus gombáinak határozókönyve I-III. (1985-1987) az Akadémiai Kiadó gondozásában, sajnálatosan már kissé kései megjelenése miatt, és a konzekvens taxonómiai változásokat is magában foglaló határozókönyvi használhatóság tekintetében. A mikotaxonómia – különösen a molekuláris biológia eredményeivel kiegészülve – az 1990-es évek közepétől napjainkig óriási változásokon mentek és mennek keresztül.Kövics György János: 2015. Minek nevezzelek? Sarkalatos változások a gombák elnevezésében. Növényvédelem 51(11): 515-523. https://real-j.mtak.hu/23683/11/novenyvedelem_2015_11.pdf

Gyakorlati növényvédelmet segítő munkássága Ubrizsy meghatározó fontosságú munkásságát ezen a területen a megjelent könyvek jelentik, amelyekben szerző, társszerző, szerkesztő vagy társszerkesztő játszott szerepet. A növényvédelem gyakorlati kézikönyve. Budapest (1951), Kerekes Lajos társszerkesztésével; A Termesztett növényeink védelme (Reichart Gábor társszerzőségével) a Mezőgazdasági Kiadónál jelent meg (1958). A Vegyszeres gyomirtás könyve 1962-ben a Mezőgazdasági Kiadónál, míg ugyanazon évben A növényvédelmi kutatás gyakorlati bevezetésre alkalmas legújabb eredményei az Akadémiai Kiadónál jelentek meg. A Növényvédelmi enciklopédia I–II. 1968-ban (Ubrizsy Gábor szerkesztésében) valódi enciklopédikus munka, hatékony segítséget adva a praktizáló növényorvosok elméleti és gyakorlati munkájának, erősítve a növényvédelem aranykorának időszakát (1959-1983), Nagy Bálint és Nechay Olivér hatósági szakmai irányítása mellett.

Igazgatói leváltását követő szakmai érdeklődése