Donja Voća falu és község Horvátországban, Varasd megyében. Közigazgatásilag Budinščak, Fotez Breg, Gornja Voća, Jelovec Voćanski, Plitvica Voćanska, Rijeka Voćanska és Slivarsko települések tartoznak hozzá.
Fekvése Varasdtól 18 km-re nyugatra a Zagorje hegyei között fekszik.
Története A települést és plébániáját 1334-ben a Ivan goricai főesperesnek a zágrábi káptalan helyzetéről írott feljegyzésében említik először "Ecclesia S. Martini apud Woycha" alakban. A szerző a „parochia antiqua” jelzőt használja rá, ami ősi plébániára utal. A török támadások idején a plébánia működése szünetelt és szolgálatát a vinicai plébános látta el. Ilyen nagy támadások érték a varasdi egyházmegye területét az 1472-es, az 1477-es, az 1483-as, az 1530-as és az 1552-es években. A plébánia átmeneti megszűnésében közrejátszott a paphiány, a járványok és a nagy szegénység is. A plébánia újraalapítására egészen 1651-ig kellett várni. Stjepan Šoštarec főesperes írja az 1808-as egyházi vizitáció feljegyzésében, hogy 1651. március 13-án Ivan Baršić varasdi főesperes újraalapította Voća korábbi plébániáját. A plébánia anyakönyveit 1681-óta vezetik. A mai plébániatemplomot 1756. július 4-én szentelték fel. Ekkor a templom már évtizedek óta állt. Először a szentély épült meg, mivel azonban ez idővel kicsinek bizonyult 1671-ben az akkori plébános a bővítés mellett döntött. Martin Poljak plébános úgy határozott, hogy a templomot két kápolnával toldja meg, melyek 1736 és 1741 között épültek. Ezáltal a templom görög kereszt alaprajzú lett. A templom patrónusai a falu földesurai a Draskovichok voltak, majd később gróf Josip Bombelles volt a falu földesura. A trianoni békeszerződésig Varasd vármegye Ivaneci járásához tartozott. 2001-ben a községnek 2844, a falunak 1148 lakosa volt.
Népesség A község népessége Lakosság változásaRepublika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857-2001 Stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima, popos 2011Prvi digitalni Popis stanovništva, kućanstava i stanova u Republici Hrvatskoj 1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011 2021 2.951 2.989 3.246 3.794 4.065 4.630 5.057 5.183 5.746 5.686 5.132 4.475 3.734 3.091 2.844 2.443 2.030
A település népessége Lakosság változása 1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011 2021 770 869 934 1.118 1.218 1.358 1.405 1.484 1.879 1.902 1.730 1.544 1.420 1.231 1.148 1.059 958
Nevezetességei Szent Márton püspök tiszteletére szentelt plébániatemplomaÖrökségvédelmi jegyzékszáma: Z-1077. a 17. században épült, 1671-ben, majd 1741-ben bővítették. Mai formájában 1756-ban szentelték fel. Szűz Mária tiszteletére szentelt kápolnája a máriazelli szentély mintájára épült, az ismert falikép festő Ivan Ranger festette ki. Mennyezetén Mária mennybevitele látható, mellette Mária életéből vett jelenetek láthatók. Különösen nevezetes az a falikép, melyen két nő nyújtja a kezét egymásnak, míg mások Horvátország és Stájerország címerpajzsát tartják. A szentélyt Ranger 1749-es vázlatai alapján lepoglavai pálosok festették ki. A templom többi részét az ismert templomfestő Anton Dovečer festette a 18. század második felében. A település felső részén a plébániatemplomÖrökségvédelmi jegyzékszáma: Z-1076. fölött, az út feletti magaslaton található a középkori eredetű, barokk stílusú Szent Tamás-kápolna, amelyet falazott kőkerítés vesz körül. Egyhajós épület, amelynek háromoldalú szentélye van, a hajó északi oldalán a sekrestye és egy oldalkápolna, a harangtorony pedig amelyen keresztül belépünk a templomba a főhomlokzat előtt található. A 18. század első évtizedeiben végrehajtott barokk átépítés tovább gazdagította az épület középkori formáját a belső tér és a berendezés barokk kialakításával. A község területén található a Vindija-barlang,Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-1078. mely geológiai, geomorfológiai és botanikai látványosság. A községközponttól 2 km-re 275 m tengerszint feletti magasságban található. A barlang 50 m hosszú, 30 m széles és 10 m magas és már a neandervölgyi ember is használta. Az itt feltárt leletek a paleolitikumtól a kora középkorig terjednek és a csontmaradványokból nyomon követhető az emberi fejlődés a neandervölgyi embertől a mai emberig. A legkorábbi leletek negyvenezer évvel az időszámítás előtti időből, a legkésőbbiek pedig a 9. századból származnak. A barlang az alatta kiépített parkolóból könnyed mászással megközelíthető. A barlang megmentésére tervek készültek, melyek szerint előbb a barlang állagának folyamatos romlását állítanák meg, majd tereprendezéssel, bemutató helyiség és turista utak kiépítésével a turisztikai igényeknek megfelelően mutatnák be. A barlang védett kultúrtörténeti emlék, a horvát kulturális örökség része. Örökségvédelmi jegyzékszáma:Z-1078.https://registar.kulturnadobra.hr/#/details/Z-1078 A falu egyik állomása a Szent Márton-út horvátországi szakaszának.
További információk Donja Voća község hivatalos oldala A község független információs portálja Az alapiskola honlapja Az önkéntes tűzoltóegylet honlapja
Jegyzetek
Kategória:Varasd megye települései