Huber Győző (Tapolca, 1892. január 25. – Dés, 1957. február 27.) erdélyi magyar regényíró. Dési Huber István bátyja, Huber András apja.
Életpályája Középiskoláit Nagyenyeden és Désen végezte. Részt vett az első világháború galíciai harcaiban. Budapesten 1919-ben gépészmérnöki oklevelet szerzett. 1921-től haláláig a dési elektromos művek főmérnöke. A helyi lapok (Szamosvölgyi Napló, Figyelő, Vármegyei Közélet, Szamosvidék) főmunkatársa, az 1920-as években a Keleti Újságnak elbeszéléseket és villamossági szakcikkeket írt, az 1930-as években az Ellenzék műszaki rovatának munkatársa volt.
Két kisregénye (Emlékek és más hazugságok; Ködbe vesző napok) folytatásokban jelent meg a helyi sajtóban; kötetben megjelent két regénye: Rajvonal (Kolozsvár, 1930, újabb kiadás uo., 1941); Északi legenda (ifjúsági regény Roald Amundsenről, 1957).
Források
További irodalom (rei) [Szentimrei Jenő]: Rajvonal. Ellenzék 1930. nov. 16. Bene Ákos: Rajvonal. Korunk 1931/4. Huber András: Előszó Dési Huber István bátyjához, Huber Győzőhöz intézett leveleinek gyűjteményéhez. Levelek a szülőföldre, 1982
Kategória:Romániai magyar költők, írók Kategória:Tapolcaiak Kategória:Désiek Kategória:1892-ben született személyek Kategória:1957-ben elhunyt személyek