Tardos Gábor (Budapest, 1964. július 11. –) magyar matematikus, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. Univerzális algebrával, kombinatorikával, kombinatorikus geometriával, számítógéptudománnyal foglalkozik.
Matematikai eredményei Fontos részeredményeket ért el Hanna Neumann sejtésével kapcsolatban: egy szabad csoport n+1 rangú és egy m+1 rangú részcsoportjának metszete legfeljebb nm+1 rangú. Topológiai módszerekkel igazolta, hogy ha olyan véges halmazrendszer, amelynek minden eleme két adott egyenesen levő intervallum egyesítése, akkor teljesül, ahol a összes elemét metsző minimális halmaz elemszáma, pedig legnagyobb diszjunkt részrendszerének elemszáma. Tanítványával, Adam Marcusszal igazolta a Füredi–Hajnal-sejtést (és ezzel a Stanley–Wilf-sejtést).
Életrajza ELTE matematikus szak (1982–1987) Doktori (Ph.D.) fokozat matematikából, ELTE (1988) A Rényi Alfréd Matematikai Kutatóintézet kutatója (1990–2005) Széchenyi Professzori Ösztöndíj (1999–2002) Az MTA doktora (2005) A kanadai Simon Fraser Egyetem professzora (2005) A Magyar Tudományos Akadémia levelező (2019), majd rendes (2025) tagja
Elismerései
Az Európai Matematikai Társulat Díja (1992) Rényi-díj (1999) Erdős Pál-díj (2000) Gödel-díj (2020)
Jegyzetek
Források Adatok
Kategória:Magyar matematikusok Kategória:Magyar egyetemi, főiskolai oktatók Kategória:MTA-tagok Kategória:Erdős Pál-díjasok Kategória:Rényi-díjasok Kategória:Budapesten született személyek Kategória:1964-ben született személyek Kategória:Élő személyek Kategória:Lendület ösztöndíjasok