Arab névszóragozás

Az arab névszóragozás (arabul إعراب الأسماء [iʿrāb al-asmāʾ]) a klasszikus vagy irodalmi arab nyelv névszóit helyezi el négy morfológiai kategóriában: az adott szó állapotát (ami lehet határozatlan vagy határozott), nyelvtani nemét (ami lehet hím- vagy nőnemű), számát (ami lehet egyes, kettős és többes), valamint esetét (alany-, tárgy- vagy birtokos eset). Az egyes változatokat többnyire az írásképben csak korlátozottan – mellékjelek révén – megjelenő végződések, illetve írásban mindig látható toldalékok, egyes esetekben pedig flexió fejezi ki. Az alább elmondottak érvényesek a főnevekre, melléknevekre és számnevekre; a névmásokról a cikkben nem esik szó, mivel azok a fentebbi kategóriák közül nem mindegyikbe tartoznak bele.

A cikkben olvasható arab kifejezések a DIN 31635 szabványban szereplő tudományos átiratban szerepelnek. Az esetvégződéseket • jel választja el a szó többi részétől.

Állapot

Az arab névszó határozatlan vagy határozott.

Határozatlanság

Az arab névszó önmagában határozatlan – szemben a magyarban és az ismertebb európai nyelvekben megszokottal, ahol ezt határozatlan névelő jelöli.Egy kutya / a dog / un chien stb. = كلبٌ [kalb•un] A határozatlanságot sok esetben a szó végén megjelenő [n] hang jelöli, amit a betű arab nevéről (nūn) nunációnak nevezünk.A jelenség más sémi nyelvekben is előfordul, pl. az ódélarab nyelvekben és a korai akkádban. A nunáció alany- és birtokos esetben csak mellékjellel jelölhető, azaz nem képezi az íráskép részét; a tárgyesetnél mellékjelek és egy szó végi alif formájában jelenik meg (kivéve a tāʾ marbūṭára (ld. lejjebb) végződő és -an végű szavaknál). A kalb (= kutya) szóval illusztrálva:

Eset Arab Átírt JelentésA كلبٌ kalb•un egy kutyaT كلباً kalb•an egy kutyátB كلبٍ kalb•in egy kutyáé

A határozatlanságot nunáció jelöli a legtöbb egyes számú alaknál és a tört többes számú alakok zöménél, valamint az ép nőnemű többes számoknál is. Más esetekben csupán a határozottság okainak hiánya jelzi ki a határozatlanságot, így a kettős számú és az ép hímnemű többes számú alakoknál, illetve a diptota szavaknál. (Ezek részletes tárgyalását lásd alább, a számról és esetről szóló fejezetben.)

Határozottság

A névszó határozottságát kétféleképpen fejezhetjük ki (a nunáció egyikben sem fordulhat elő): A szót megelőző, azzal egybeírt névelővel; Birtokos szerkezet (idáfa) birtokaként (határozatlan birtokot ugyanis az arab csak körülírással tud kifejezni).

Példák a tuffāḥa (= alma) szó felhasználásával:

Arab Átírt Jelentés Névelővel التفاحةُ at-tuffāḥat•u az alma Birtokként تفاحةُ الولد tuffāḥat•u l-walad•i a fiú almája

Bizonyos tulajdonnevek, amelyek valójában határozott névszók, formailag határozatlanok (pl. Muḥammad•un, Zayd•un), és ennek megfelelően is ragozódnak. Előfordulnak ragozhatatlan, [ā]-ra végződő tulajdonnevek is, ahol pusztán forma szempontból nem eldönthető határozottságuk vagy határozatlanságuk (pl. Lībiyā = Líbia).

Nem

Az arabban két nyelvtani nem létezik: hímnem és nőnem.

Hímnem

A hímnem többnyire jelöletlen; ez alól csupán az ép hímnemű többes számú alakok a kivételek (ld. alább, a vonatkozó fejezetben).

Nőnem

A nőnem többnyire jelölt. Jele alapvetően az ún. „kötött t” [tāʾ marbūṭa] (ة), egy szó végére illeszthető speciális betű, amely [at] módon olvasandó ki, és további elemek kapcsolódása esetén egyszerű tāʾ [t] betűvé válik. A betű nőnemet jelölve mind főnevekhez, mind melléknevekhez kapcsolódhat. Fontos megjegyezni, hogy a betű nem minden esetben nőnemet jelöl (pl. ʿallāmat•un = nagy tudós, asātiḏat•un = tanárok) és a nőnemű szavaknak nem mindegyike végződik így.

A melléknevek egy csoportja (amelyek diptota ragozásúak, lásd alább) például alif maksūrával (szó végén álló, ā-nak ejtendő, pontok nélküli yāʾ-ra emlékeztető betű [ى]) képzi a nőnemű alakját. Ezek közé jellemzően olyan melléknevek tartoznak, amelyek hímnemben -ān végűek,De nem minden -ān végű melléknév ilyen, pl. tabʿān•un → tabʿānat•un (= fáradt). illetve a melléknevek elatív (fokozott) alakja esetén – amelynek hímneme afʿal alakúAz arab nyelvészetben a faʿala (= csinál) ige gyökeit használják mindenféle példa és mintaszó megalkotására is. Ezeket az egyébként többnyire jelentéssel nem bíró szóalakokat mértékeknek is szokás nevezni az arab terminus (wazn = súlymérték) nyomán. – a nőnem a fuʿlā alakot követi, alif maksūra végződéssel. Egy másik csoport -āʾ végződéssel (اء) képzi a nőnemet; ebbe pedig az alapfokon is afʿal alakú, színeket és fogyatékosságokat jelző melléknevek tartoznak.

Nőnem jele Arab Átírt Jelentés Tāʾ marbūṭa مدرسة mudarrisat•un tanítónő صغيرة ṣaġīrat•un kicsi Alif maksūra نعسى naʿsā álmos كبرى kubrā nagyobb -āʾ زرقاء zarqāʾ•u kék طرشاء ṭaršāʾ•u süket

A jelöletlen végződésű nőnemű szavak közé tartoznak egyebek mellett a nőrokonokat jelölő szavak (pl. umm•un = anya, uḫt•un = nővér), a páros szervek (pl. yad•un = kéz, ʿayn•un = szem) és az égitestek nevei (pl. aš-šams•u = Nap, al-arḍ•u = Föld).

Az egyes, kettős és tört többes számú alakok esetében a fentebb elmondottak igazak. Az ún. „ép” (tehát flexió helyett toldalékkal képződő) többes számok esetében viszont mind a hímnem, mind a nőnem jól elkülöníthető módon jelölve van, ld. alább.

Szám

Ahogy az eddigiekből kiderült, az arab nyelv három nyelvtani számot ismer: az egyes, a kettős és a többes számot.

Egyes szám

Az egyes szám jelöletlen. Pl. mudarris•un = tanító, al-ǧāriyat•u = a rablány.

Kettős szám

A kettős számot a szó végéhez kapcsolt toldalékok jelzik: -āni (انِ) alany-, -ayni (ينِ) tárgy- és birtokos esetben. (Az eredeti esetvégződés eltűnik.) Pl. mudarrisāni = két tanító, al-ǧāriyatayni = a két rablányt/a két rablányé. Birtokos szerkezet birtokaként a szó végi -ni eltűnik, így -ā vagy -ay marad a szó végén. Pl. mudarrisā l-madrasat•i (= az iskola két tanára).

Többes szám

A többes szám kétféle lehet: ép (toldalékkal képzett) vagy tört (flexióval képzett).Tört, mivel a szó eredeti, egyes számú alakja felismerhetetlenné válik az átalakulás következtében, szemben az ép többesekkel, ahol az eredeti alakhoz kapcsolunk toldalékokat. Az arab nyelvészek által megalkotott megnevezések más (sémi) nyelveknél is használatosak.

Ép többes számok

Az ép többes szám, amely toldalékkal képződik, nemtől függően kétféle: Ép hímnemű többes szám: alanyesetben -ūna (ونَ), tárgy- és birtokos esetben pedig -īna (ينَ) végződést kap. Pl. mumaṯṯil-ūna = színész-ek. Birtokos szerkezet birtokaként a -na eltűnik, így -ū vagy -ī marad a szó végén. (Vö. a kettős szám toldalékával.) Ép nőnemű többes szám: -āt (ات) végződést kap, amihez még esetvégződések és nunáció járul esettől és határozottságtól függően. Amennyiben a szó egyes számban kötött t-re végződött, annak helyén jelenik meg. Pl. mudarrisat•un → mudarrisāt•un = tanítónők. Birtokos szerkezet birtokaként csak a nunációt veszti el.

Tört többes szám

A tört többes szám megnevezés flexióval előállított alakokat takar. A tört többes számú alakok képzése olykor szabályszerűen történik, de alapvetően szótári kérdés, hogy melyik szónak van és milyen. Pl. kitāb•un → kutub•un (könyv-ek), silāḥ•un → asliḥat•un (fegyver-ek), madḫan•un → madāḫin•u (kémény-ek), qalb•un → qulūb•un (szív-ek), ṭālib•un → ṭullāb•un (diák-ok) stb.

Eset

Az arab nyelv három nyelvtani esetet ismer, amelyeket alany-, tárgy- és birtokos esetnek szokás nevezni. (A hagyományos arab nyelvészet formai alapon kialakult rendszerében nincs elkülönülő névszó- és igeragozás. Szisztémája, az ún. iráb [kb. „toldalékolás”] minden szófajra kiterjedő, egységes szabályrendszer. Ebből fakadóan az általunk esetnek nevezett jelenségek megjelölésére használt szavak bizonyos igeragozási sajátságokra is utalnak.) A „tárgyeset” a határozói esetet is kifejezi, a birtokos eset pedig a prepozíciók vonzataként is előállhat.

Az esetet esetvégződések vagy – a kettes szám és az ép hímnemű többes szám esetében – toldalékok fejezik ki. Az esetvégződések rövid magánhangzók, ennek megfelelően a szó írásképének nem részei, legfeljebb mellékjellel fejezhetőek ki.

Végződésekkel jelölt eset Triptota szavak

Az alanyesetet az -u, a tárgyesetet az -a, a birtokos esetet pedig az -i hang fejezi ki (határozatlanság esetén ezeket nunáció követi). A határozatlan tárgyeseti végződés sajátossága, hogy az -an végződés írásképben is megjelenik egy szó végi alif formájában, szemben az összes többi végződéssel. A teljesen szabályosan ragozható szavakat triptotának („háromfejű”) nevezzük, utalva arra, hogy mindhárom végződést megkaphatják. Ezek lehetnek egyes- vagy tört többes számúak. A kitāb (= könyv) szó példáján bemutatva:

Határozatlan Határozott Eset Arab Átírt Arab Átírt A كتابٌ kitāb•un الكتابُ al-kitāb•u Tكتاباً kitāb•anالكتابَ al-kitāb•a Bكتابٍ kitāb•inالكتابِ al-kitāb•i

Az öt névszó

Az öt névszó egyszótagú triptota szavak csoportja, amelyek sajátossága, hogy birtokos szerkezetbe kerülve birtokként hosszú magánhangzókat kapnak esetragul. (Önállóan állva ugyanúgy a végződések változnak, ahogy a többi triptota szónál.) Az öt szó az alábbi: ab•un (= apa), aḫ•un (= fivér), ḥam•un (= após), fam•un (= száj),Megjegyzendő, hogy a fam szabályosan is ragozható [fam•un, fam•an, fam•in], de a ḏū-hoz hasonlóan hosszú magánhangzókkal is [fū, fā, fī]. Ekkor eltűnik a szó végi -m, aminek az a magyarázata, hogy nem gyök, hanem más sémi nyelvek hagyatéka, ahol mimáció volt használatban. ḏū (= valaminek tulajdonosa, birtokosa).A ḏū kizárólag birtokos szerkezetben fordul elő, önállóan nem létezik. Példa: abū malik•in (= egy király apja).

Eset Arab Átírt A أبو ملك abū malik•in T أبا ملك abā malik•in B أبي الملك abī malik•in

Diptota szavak

A szavak egyik csoportja diptota („kétfejű”), ami arra a sajátosságukra utal, hogy határozatlan állapotban csak kétféle végződést kaphatnak, mivel a tárgy- és birtokos eseti rag egybeesik. Mivel ezek a szavak nunációt sem kapnak, ez a közös végződés az -a lesz. Határozott állapotban viszont ugyanúgy viselkednek, mint a triptoták. Ebbe a csoportba tartoznak az idegen eredetű tulajdonnevek (pl. Maryam•u = Mária, Lubnān•u = Libanon), az afʿal alakú szavak (pl. Aḥmad•u = Ahmed, akbar•u = nagyobb), illetve a többes számú mafāʿil és a mafāʿīl alakú szavak (dafātir•u = füzetek, ṭawāwīs•u = pávák), valamint a melléknevek egy csoportja (pl. naʿsān•u = álmos, ʿaṭšān•u = szomjas). Példa a „makātib” (= irodák) szóval:

Határozatlan Határozott Eset Arab Átírt Arab Átírt A مكاتبُ makātib•u المكاتبُ al-makātib•uTمكاتبَ makātib•a المكاتبَ al-makātib•aBالمكاتبِ al-makātib•i

Ép nőnemű többes szám

Az ép nőnemű többes szám -āt toldalékához még esetvégződések is járulnak, amelyek határozatlanság esetén nunációt kapnak. Azonban ezek a végződések nem triptotaként és nem is diptotaként viselkednek. A tárgy- és birtokos esetű alakok ugyan itt is egybeesnek, de a birtokos esetre jellemző -i végződéssel, és nem csak határozatlan állapotban. Példaként a „muhandis-āt” (= mérnök-nők) szót felhasználva:

Határozatlan HatározottEsetArabÁtírtArabÁtírt A مهندساتٌ muhandisāt•un المهندساتُ al-muhandisāt•u T/B مهندساتٍ muhandisāt•in المهندساتِ al-muhandisāt•i

Yāʾ-végű szavak

Bizonyos szavak utolsó gyöke a yāʾ (ي), azaz a [y] és [ī] hangot egyaránt jelölő betű. Amennyiben ezt -i magánhangzó előzi meg, határozatlan állapotban alany- és birtokos esetben egyaránt eltűnik, helyette -in végződés jelenik meg, tárgyesetben viszont mind ejtésben, mind írásban felbukkan, és (írásban is) megkapja az -an végződést. Határozott állapotban mindig látható az utolsó gyök, amely alany- és birtokos esetben [ī] hangértéket képvisel, tárgyesetben viszont megkapja az -a végződést.Ennek magyarázata, hogy két rövid magánhangzó közé kerülve a diftongusok eltűnnek, összeolvadnak, kivéve az [ā] környezetében lévőket, illetve az iya hangsort. Példa: „muḥām•in” (= ügyvéd).

Határozatlan HatározottEsetArabÁtírtArabÁtírt A محامٍ muḥām•inالمحامي al-muḥāmī Tمحامياًً muḥāmiy•anالمحاميَ al-muḥāmiy•a Bمحامٍ muḥām•inالمحامي al-muḥāmī