bélyegkép|250px|Tajvani osztrigaomlett
A tajvani konyha jellegzetessége, hogy tükrözi az ország etnikai, kulturális és földrajzi helyzetét is, azaz többféle konyha keveréke. Mivel a lakosság nagy része han kínai származású, a kínai konyhaművészet ételei meghatározóak, de itt is többféle régió (a földrajzi elhelyezkedés miatt leginkább a déli tartományok) jellegzetességei keverednek: a hongkongi, szecsuani, i és ételek is jelen vannak. Emellett az ötvenéves japán uralom nyomán a japán konyhaművészet is hatással volt a tajvani konyhára, valamint a bennszülött népek (holo, hakka) konyhája is.
A tajvani konyha alkalmazkodott a sziget sajátságos mezőgazdasági viszonyaihoz, az ételek egyszerűek, teljes mértékben kihasználják a korlátozott alapanyagok nyújtotta lehetőségeket. Mivel kevés a művelhető termőföld, a gabonából készült ételek nem jellemzőek. Sok halat és egyéb tengeri élőlényeket (például kagylóféléket) fogyasztanak, a rizs gyakori kiegészítője az édesburgonya és a tarógyökér. A hal mellett főként csirkehúst fogyasztanak, a sertés- illetve marha- vagy bárányhús nem annyira jellemző, mert drága alapanyag. buddhizmus hatására elterjedtek a vegetáriánus éttermek.
Az ételek enyhe fűszerezésűek, a legnépszerűbb gyümölcs- és zöldségfélék az ananász, a balzsamkörte (keserűtök), a fekete bab, a retek (melyet savanyítva fogyasztanak), a földimogyoró, a chili, a petrezselyem.
Népszerűek az éjszakai piacok különféle falatozói, ahol például tajvani virsli-különlegességeket, állati vérrel kevert rizsből sütött o· bí-ko-t (烏米糕) és osztrigaomlettet lehet fogyasztani.
A tajvani konyhában kedveltek az úgynevezett „falatok” (), a kantoni konyhára is jellemző dimsumhoz, illetve a spanyol tapashoz hasonlóan az ételt kis adagokban szolgálják fel, a húst eleve apróbb darabokra vágva készítik.
Jellegzetes ételek és italok bélyegkép|200px|A „buborékos tea” tajvani találmány bélyegkép|200px| (grass jelly) jiû-hî keⁿ (魷魚羹, ) – sűrű tintahalleves halkrémmel. ô-á-chian (蚵仔煎, ) – osztrigaomlett, a legnépszerűbb tajvani harapnivaló ô-á mī-sòaⁿ (蚵仔麵線, ) – osztrigából és üvegtésztából készülő sűrű leves o· bí-ko (烏米糕, ) – sertésvérből és rizsből készült étel, a négyzet alakúra formált masszát megsütik és pálcikára szúrva kínálják. Lehet hozzá szószt és földimogyoró-reszeléket kérni. ló·-bah-pn̄g (魯肉飯, ) – kockára vágott vagy darált, zsíros sertéshús szójaszósszal és fűszerekkel összefőzve, rizsen tálalva tōa-tn̂g pau sió-tn̂g (大腸包小腸) – tajvani harapnivaló, az éjszakai piacok egyik kedvenc étele; grillezett, édes, sertéshúsból készült virslit töltenek egy sós, ragadós rizsmasszába, fokhagymával és bazsalikommal ízesítik. (三杯雞) – szó szerint azt jelenti, „három csészés csirke”, mert a szósz egy-egy csésze rizsborból, szezámolajból és szójaszószból áll. (麻辣鍋) – fűszeres hot pot sian-chháu (仙草, ) – az árvacsalánfélék családjába tartozó, a mentához hasonló Mesona chinensisből készült zselékockák; ha felmelegítik és megolvad, forró italként is fogyasztható.
Igazi tajvani különlegesség a (珍珠奶茶), amit „buborékos teának” lehet fordítani. Az édes teaalaphoz különféle gyümölcsízű szirupokat vagy tejet öntenek, gyümölcsös tápiókagyöngyöket tesznek bele és az egészet összrázzák, amitől az ital teteje habos lesz (innen ered a neve).
Jegyzetek
Források
Fordítás
További információk
Tajvani receptek magyarul Ízkalandozás a Távol-Keleten. Fotóalbum a tajvani Tajnan város streedfood kultúrájáról; szerk. Hoppál Krisztina Kinga, F. Kovács Péter, Tárnoki Judit; Damjanich János Múzeum, Szolnok, 2021
Kategória:Tajvani kultúra Kategória:Kínai konyhaművészet
zh:台灣小吃