thumb|right|260px|A Dharmacsakra (magyarul: „dharma kereke” a Nemes nyolcrétű ösvényt jelképezi.
A nemes nyolcrétű ösvény (szanszkrit: árjástánga-márga, páli: árija-atthangika-magga)) a „történelmi Buddha” egyik legfőbb tanítása, amely szerint a módszer követése a szenvedés megszüntetéséhez (dukkha) és a megvilágosodáshoz vezető út. A buddhisták ezeknek a tanításoknak az intelmeit arra használják, hogy a jelenségek tiszta természetébe bepillantást nyerjenek, és megszabaduljanak a kapzsiságtól, a gyűlölettől és az érzéki csalódásoktól. A nemes nyolcrétű ösvény a négy nemes igazság negyedik pontjának felel meg, miközben a nemes nyolcrétű ösvény első pontja megegyezik a négy nemes igazság megértésével. Ezt nevezik a buddhizmusban középútnak.
A buddhista szimbolikában a nemes nyolcrétű vagy nyolcágú ösvényt gyakran ábrázolják dharmacsakrával (páli: dhammacsakka), azaz dharma-kerékkel (tankerék), amelynek nyolc küllője az ösvény nyolc összetevőjét jelenti.
Eredete A nemes nyolcrétű ösvényt a megvilágosodáshoz vezető utat kereső Gautama Buddha fedezte fel újra, a páli kánon théraváda iskolájának és a kínai buddhista kánon néhány iskolájának szövegei szerint. Az írások szerint létezett egy ősi ösvény, amelyet már az összes korábbi buddha is gyakorolt. A nemes nyolcrétű ösvény egy olyan gyakorlat, amelyről azt mondják, hogy megvilágosodáshoz és megszabaduláshoz vezet. Az ösvényt Buddha hirdette tanítványai számára.
A nemes nyolcrétű ösvény gyakorlata a buddhista iskolák között eltérő. Az iskolától függően gyakorolják egészben, részletekben illetve módosításokkal. Mindegyik buddhista irányzat saját állítása szerint képes arra, hogy a tanulók számára a leghasznosabban adja át az ösvény gyakorlásának módszerét.
Az ösvény hármas tagolása A nemes nyolcrétű ösvényt gyakran három részre szokták tagolni a következők szerint:
Felosztása nyolcrétű ösvény tényezői Erényesség (szanszkrit: śīla, páli: sīla)1. helyes beszéd (vácsá) 2. helyes cselekvés (kammanta) 3. helyes életmód (ádzsíva) Meditáció (szanszkrit és páli: samādhi) 4. helyes erőfeszítés (vájáma) 5. helyes tudatosság (szati) 6. helyes összpontosítás (szamádhi) Bölcsesség, belátás (szanszkrit: prajñā, páli: paññā)7. helyes nézet (ditthi) 8. helyes szándék (szankappa)
A mahájána buddhizmusban a "három magasabb gyakorlat" néven ismert.
A nyolcrétű ösvény Zárójelben a szanszkrit és a páli megfelelők találhatók.
1. Helyes megértés, nézet (samyak-dṛṣṭi / sammā-diṭṭhi) Egyszerűen fogalmazva, a helyes szemlélet azt jelenti, hogy a világot minden elfogultság nélkül látjuk, minden előítélettől szabadon, de mély spirituális bölcsességgel. Úgy tetszik, minden emberi szenvedés a szemléletből ered. Elmondhatjuk, hogy ha nem látnánk, kevésbé lennénk hajlamosak bűnöket elkövetni, mert a vágyat gyakran a szemen át érkező információ növeli, például a más emberekkel kapcsolatos vágyakat, kivált a másik nem, a pénz, a drága ékszerek, az anyagi dolgok, az ínyencségek stb. iránti vágyat.
Bhikkhu Bodhi szerint a helyes megértés két szinten is értelmezhető: világi megértés: megérteni a helyes cselekvés következményeit (karma), amely a szanszárában az érző lények számára kedvező újraszületést fog eredményezni. világon túli megértés: A négy nemes igazság megértése, amely megvilágosodáshoz vezet. Boikhy Bodhi szerint ez a fajta helyes nézet az ösvény végén érkezik el, nem az elején.
A théraváda buddhista szemlélet szerint a helyes megértés különböző módon értelmezhető a világi gyakorlók és a bhikkhuk és bhikkhunik (szerzetesek és apácák) számára. Azonban mindkettő értelmezés megérti a következő igazságokat: karma: a test, a beszéd és a tudat minden cselekedete karmikus következményekkel jár, amely hatást gyakorol a későbbi újraszületésekre. a lét három ismérve: minden fizikális és mentális jelenség múlandó (anicca), a szenvedés (dukkha) egyik forrása, amely mentes egy mindentől független, önálló lényegiségtől (anatta). A négy nemes igazság révén megszüntethető a szenvedés (dukkha.
Buddha szerint a helyes megértés a négy nemes igazság belátása. Ez az elfogulatlan szemlélet feltárja, hogy a lét szenvedés, a szenvedés oka a vágyakban rejlik, a vágyak megszüntetése a szenvedést is megszünteti. Ez a nemes nyolcrétű ösvény gyakorlásával lehetséges.
2. Helyes elgondolás, szándék (samyak-saṃkalpa / sammā-saṅkappa) Aki tökéletesíteni kívánja magát, csak azt teheti, hogy mindent megtesz annak érdekében, hogy gondolatait megtisztítsa. Akinek a tudata tele van haszontalan gondolatokkal, mintha szellemi szeméttel volna tele, az üres életet él. Viszont akinek az elméje gyönyörű gondolatokkal van tele, az csodálatos életet él. A gondolatok minőségének javítása végül a földi élet megtisztításához vezet. Ha a földön minden ember erőfeszítéseket tenne, hogy megtisztítsa gondolatait, jobb lenne a földön élni, ugyanakkor ez hozzájárulna a pokol felszámolásához.
Buddha egyszerűen azt mondja, határozzuk el a lemondást (nekkhamma), a jóakaratot (mettá) és az ártó szándék elkerülését. Valójában a helyes szemléletből fakadó elhatározásokat jelenti. Mindenre megalapozottan, átgondoltan határozzuk el magunkat, mindenre megfontolt okunk legyen. Tartsuk távol tudatunktól a meggondolatlan, jelentős ok nélküli tetteket.
3. Helyes beszéd (samyag-vāc / sammā-vācā) Az emberi szenvedések igen nagy része függ össze a beszéddel. A mások által kimondott szavaktól az ember szenved, az ő szavai pedig másoknak okoznak boldogtalanságot. A szavaknak sok köze van az emberi lények boldogságához és boldogtalanságához, és ha az emberek által kimondott szavak „megfelelően vannak hangolva", a Föld ideális lesz az életre.
A szavak igen jól jellemzik azt, aki kimondta őket, ezért ha megvizsgáljuk, hogy milyen szavakat használtunk nap közben, az kiválóan szolgálja önelemzésünket.
A negatív szavak azok, amelyek másoknak nem okoznak örömet, amelyek bántanak, sértenek vagy árnyékot vetnek mások jövőjére. Negatív szavakat kiejteni annyit tesz, mint növelni a világon már úgyis létező boldogtalanságot. Ha valaki már kora reggel fertőződik a negatív szavakkal, egész napja el lesz rontva, és másoknak is továbbadja a baktériumot.
A helyes beszédnél Buddha négy dolgot említ: tartózkodás a hazugságtól, a rágalmazástól, a durva beszédtől és az üres fecsegéstől. Tehát csak az igaz, egyetértést hozó, szeretettel és szellemmel teli beszéd a helyénvaló. Beszédünk legyen értelmes, jelentős, megfontolt, ne legyen se túl sok, se túl kevés, és hűen tükrözze a külvilág folyamatait. Kerüljük a csak a beszéd kedvéért való, alaptalan és összevissza beszédet, de ne zárkózzunk el az embertársakkal való érintkezéstől.
4. Helyes cselekvés (samyak-karmānta / sammā-kammanta) A testtel elkövethető káros tettektől, érző lények elpusztításától, ártástól, nem adott dolog elvételétől és helytelen szexuális viselkedéstől, a vágyak mértéktelen kiélésétől való tartózkodást jelenti.
5. Helyes megélhetési mód, életmód (samyag-ājīva / sammā-ājīva) Olyan életvitel, amelyben javainkat békés úton, tisztességesen és másoknak szenvedést nem okozva szerezzük meg, illetve nem hágjuk át a helyes beszéd és cselekvés elveit.
Ezen a világon mindenkinek naponta ugyanannyi idő adatik. A nap minden embernek 24 órából áll, és hogy az adott személy hogyan használja fel ezeket az órákat, meghatározza, hogy milyen életet él. A nap 24 órájának a felhasználásával egyesekből nemzetek vezetője, nagy tudós vagy filozófus lesz, ugyanakkor mások semmit nem érnek el. A helyes életmód modern értelemben úgy magyarázható, hogy az időt helyesen kell felhasználnunk. A hagyományos buddhizmus szerint bűncselekményekből élni, vagy olyan munkát választani, amely egyértelműen szemben áll a buddhista Igazsággal, például materializmust hirdetni a helyes élet törvénye megsértésének tekintendő. Buddha öt foglalkozást említ negatív példaként. Elsőre idejétmúltnak tűnhetnek, ma is esedékesek: fegyverekkel, emberekkel, élőlényekkel, bódító szerekkel és mérgekkel való kereskedés.
6. Helyes erőfeszítés, törekvés (samyag-vyāyāma / sammā-vāyāma)
Buddha négy elvet említ a helyes erőfeszítések között: Megsemmisíteni mindazt a rosszat, ami már felmerült bennünk, A még meg nem született rossz létrejöttét megakadályozni, A még meg nem született jó létrejöttét elősegíteni, A már meglévő jót megtartani, ápolni. Ebben segíti a tanítványt a hét megvilágosodási tényező.
7. Helyes tudatosság, éberség, jelenlét (samyak-smṛti / sammā-sati) Buddhánál ez tudatosságot, majd éberséget jelent: a test, az érzések, a gondolatok, illetve a jelenségek terén. Az utóbbinál öt jelenségcsoportban való éberség kerül említésre. Elsőként a megvilágosodás akadályai: érzéki vágy, rosszakarat, tompaság, nyughatatlanság, kétely. Másodikként a létezés halmazaiban: anyagi forma, érzet, észlelés, késztetés, tudat. Harmadik az érzékek és a benyomásaik, valamint a tudat és a gondolatok egymásba fonódásának megfigyelése. Negyedikként megfigyelni, hogy bennünk van-e a megvilágosodás hét tényezője, tehát az éberség, a jelenségek elfogulatlan vizsgálata, a tetterő, az öröm, a bizalom, az elmélyedés, a felülemelkedett egykedvűség. Az ötödik pedig a négy nemes igazság, illetve a szellemi ismeretek tudatosítása az életben.
8. Helyes összeszedettség, összpontosítás (samyak-samādhi / sammā-samādhi) Ez az előző lépések jelenléte mellett fokozatosan valósul meg. Egy tárgyra való koncentrációval kezdődik, amelyhez Buddha negyvenféle tárgyat (kammatthána) említ, de a megfelelőt egy külső tanító szóban adhatja át. Buddha négy szintet ismertet az elmélyedésben. Az elsőt gondolati felfogás, fogalmi működés, elragadtatás, boldogság és egyhegyűség jellemzi. A másodikban az első két elem eltűnik, a harmadikban az elragadtatás is. Az utolsóban csak az egyhegyűség marad. A kontempláció ehhez hasonló, de belső tárggyal végezendő. A meditáció Buddhánál a teljes kiüresítést jelenti. Ma a célja sokkal inkább a gondolkodás élővé, tevékennyé, elevenné tétele. Ennek technikáját, ha megérett a tanítvány, a mester meditációban adja át.
Az emberi történelem nagy alakjai közül sokaknak – ha nem tartották is őket különösebben vallásosnak – szokásában állt időt szánni arra, hogy belső birodalmuk mélyébe tekintsenek. Ezt a szokást a helyes elmélyedés vagy meditáció egyik változatának tekinthetjük.
A helyes meditáció szoros kapcsolatban áll a vallás végső céljával, hiszen a spirituális összpontosítás tudománya, amelynek az a célja, hogy az ember kommunikáljon a benne élő másik világ magasabb szellemeivel, majd ráhangolódjon Buddha akaratára. A helyes meditáció végső célja az igazi bölcsesség megszerzése, és ennek a bölcsességnek a segítségével megszabadulni azoktól a béklyóktól, amelyek ehhez a földi világhoz kötik az embert. Megtapasztalása nélkül senki sem állíthatja, hogy spirituálisán felébredt.
Jegyzetek
Források
Bibliográfia Allan, John (2008). The Eightfold Path- http://www.buddhanet.net/e-learning/8foldpath.htm . Bhikkhu Bodhi. The Noble Eightfold Path: The Way to the End of SufferingBogoda, Robert (1994). A Simple Guide to Life (Wheel No. 397/398). Kandy: Buddhist Publication Society – http://www.accesstoinsight.org/lib/authors/bogoda/wheel397.html. Bucknell, Roderick & Stuart-Fox, Martin (1986). The Twilight Language: Explorations in Buddhist Meditation and Symbolism. Curzon Press: London. Carter, John Ross and Palihawadana, Mahinda; tr. Buddhism: The Dhammapada. New York: History Book Club, 1992. Harderwijk, Rudy. A View on Buddhism: Mind and Mental FactorsKohn, Michael H.; tr. The Shambhala Dictionary of Buddhism and Zen. Boston: Shambhala, 1991. Ñanamoli Thera (tr.) & Bhikkhu Bodhi (ed., rev.) (1991). The Discourse on Right View: The Sammaditthi Sutta and its Commentary (The Wheel Publication No. 377/379; includes translations of Majjhima Nikaya 9 and the associated commentary from the Papañcasudani). Kandy: Buddhist Publication Society. – http://www.accesstoinsight.org/lib/authors/nanamoli/wheel377.html.