Kondó Iszami (japánul: 近藤 勇, Hepburn-átírással: Kondō Isami) (1834. november 9. – 1868. május 17.) japán kardforgató és tiszt az Edo-kor végén. A Sinszengumi parancsnokaként lett híres.
Élete Iszami, első nevén Kacugoró, Mijagava Hiszadzsiró, egy földműves fiaként született.Óisi Manabu. Sinszengumi: szaigo no busi no dzsicuzó (japán nyelven). Tokió: Chuōkōron-shinsha, 2004, p. 21 Szülőfaluja Kami-Isihara, Muszasi tartományban (a mai Csófu Nyugat-Tokióban).Kodzsima Maszataka. Sinszengumi jova (japán nyelven). Tokió: Kojima-Shiryōkan, 1991, p.10 Kacugoró 1848-tól kezdve a Sieikan dódzsóban edzett (ez volt a Tennen Risin-rjú fő dódzsója).Sinszengumi dai zensi (japán nyelven). Tokió; Shin Jinbutsu Oraisha, 2003, p.27; Óisi, p. 22.
Fiatal korában állítólag rengeteget olvasott, különösen kedvelte a 47 rónin históriáját és A három királyság regényes történetét.Kodzsima, p.14 Műveltsége, és az, hogy egyszer legyőzött egy csapat tolvajt, akik be akartak törni a házába, közkedveltté tették. Ezzel magára vonta Kondó Súszuke, a Tennen Risin-rjú harmadik mesterének figyelmét, aki 1849-ben örökbe is fogadta.Sinszengumi dai zensi, p.27 Kacugoró ekkor felvette a Simazaki Kacuta (島崎勝太) nevet.Kodzsima, p.95-96. Egy dokumentum szerint 1858-ban már a Simazaki Iszami Fudzsivara (no) Jositake (島崎勇藤原義武) volt a teljes neve, vagyis ekkor már használta az Iszamit.Óisi, p. 22.
Állítólag a birtokában volt egy Kotecu nevű kard, amelyet egy 17. századi kardkovács, Nagaszone Kotecu készített, ám a kard valódisága erősen megkérdőjelezhető. Valószínűleg Minamoto no Kijomaro készítette, aki nagyjából Kondó idejében tevékenykedett, mint elismert kovács.Kizu Jaszu, Swordsmith Nagasone Kotetsu Okisato (angol nyelven). Hollywood: W.M. Hawley Publications, 1990, p. 9
Kondó 1860-ban vette el feleségét, Ocunét.Sinszengumi dai zensi, p.35 A házasság előnyös volt Kondó számára, mivel a nő apja Macui Jaszogoró, a Simizu-Tokugava család szolgálatában állt.Óisi, p. 24. 1861. szeptember 30-án Iszami lett a Tennen Risin-rjú negyedik mestere, átvette a Sieikan dódzsó vezetését, és felvette a Kondó Iszami nevet.Sinszengumi dai zensi, p.27; Óisi, p. 24. Egy évvel később megszületett lánya, Tamako (1862-1886).Sinszengumi dai zensi, p.36; Óisi, p. 24. Kondó egyetlen unokája, Kondó Hiszataró az orosz-japán háborúban esett el.Romulus Hillsborough. Shinsengumi: The Shogun's Last Samurai Corps. (angol nyelven) North Clarendon: Tuttle Publishing, 2005, p. 183
Bár a Sinszengumit megelőzően nem állt a sógunátus szolgálatában, 1862-ben jelölték a Kóbuso iskola edzői közé, ahol a sógunátus csatlósait képezték.Kondó Hidzsikata to Okita no Sinszengumi (japán nyelven). Rekishi Dokuhon, 2004. december, p.62.
A Sinszenguminál
1863-ban a Tokugava-sógunátus nagyobb csapatot szervezett róninokból azzal a céllal, hogy megvédjék Iemocsi sógunt kiotói útja során.Sinszengumi dai zensi, p.38 Kondó közeli barátjával, Hidzsikata Tosizóval, és a Sieikan más tagjaival és vendégeivel, így Jamanami Keiszukéval, Okita Szódzsival, Harada Szanoszukéval, Nagakura Sinpacsival, Tódó Heiszukéval és Inoue Genzaburóval közösen csatlakozott a Rósigumi néven ismertté vált alakulathoz. Miután a parancsnokuk, Kijokava Hacsiró felfedte igazi szándékát, miszerint a császárt kívánja támogatni, Kondó, Hidzsikata, az egykor mitói szolgálatban álló Szerizava Kamo, és még néhányan Kiotóban maradtak és megalapították a Mibu Rósigumit.Kodzsima, p. 39-40 A sógunátus közvetlen csatlósához, az aizui Macudaira Katamorihoz szegődtek, és így Kiotó hadi biztosának szolgálatában a császári főváros rendfenntartó erejeként működtek.Sinszengumi dai zensi, p.45
Az augusztus 18-i incidens után kapta meg az alakulat a Sinszengumi nevet.Sinszengumi dai zensi, p.52-53 1864 júniusában (holdnaptár szerint) a csapat hírnevet szerzett magának az Ikeda-ja incidens során, amelynél letartóztattak egy csoport forradalmárt.Sinszengumi dai zensi, p.56-59
1867. július 10-én Kondó és a Sinszengumi többi tagja is elnyerte a hatamoto rangot.Óisi, p. 160.
A Bosin-háború és halála
A toba-fusimi-i ütközetet követően (1868. január) visszatért Edóba és előléptették vakadosijori rangba (若年寄格).http://www.tamahito.com/isami.htm Felvette a harcot a császári seregekkel, de többször is vereséget szenvedett, így Kósú-Kacunumánál és Nagarejamánál. Miután feladta magát, 1868. május 17-én (holdnaptár szerint április 25-én) Szakamoto Rjóma meggyilkolásának vádjával Itabasiban lefejezték.Kodzsima, p.91
Jegyzetek
Fordítás
Kategória:Szamurájok Kategória:1834-ben született személyek Kategória:1868-ban elhunyt személyek