A salzburgi dóm a római katolikus egyház Salzburgi főegyházmegyéjének székesegyháza, amely Salzburgi Szent Rupertnek, illetve Szent Virgilnek van szentelve. A barokk stílusú templom 101 méter hosszú, a kereszthajó 69 méteres. A torony 81 méter magas, a kupola 71 méter, a középső hajó pedig 32 méter. A barokk stílusban újjáépített salzburgi dóm Ausztria határain túl is korszakalkotó alkotásnak számít. A monumentális épületet Santin Solari (1576–1646) olasz építész alkotta 1614 és 1628 között iránymutató dupla-tornyos homlokzatával, amely komoly hatással volt a későbbi német templomépítészetre.Die Nummerierung der Glocken am Salzburger Dom erfolgt entgegen der Norm, der größten Glocke die Nr. 1 zuzuordnen. A jellegzetesen lóhere formájú szentélykörüljáró fölött magasodik a kupola. A templomban 10 ezer személy számára van hely. A dóm 1996 óta Salzburg városának történelmi központjával együtt a Világörökség része.
Történelme
A régi dóm Az első román stílusú székesegyház egy háromhajós bazilika volt, amely narthexszel és saját keresztelőkápolnával rendelkezett. Az épület 774-ben készült el, Szent Virgil püspök-apát 774. szeptember 25-én szentelte fel. Arno érsek (785–821) idején végezték el a dóm első felújítását, kevesebb mint 70 évvel annak befejezése után. 842-ben az épület villámcsapás miatt leégett, három évvel később megkezdődött a helyreállítás. Hartwig érsek alatt a szentély, a kórus és kripta hozzátoldásával az épület nyugatra terjeszkedett 1000 és 1080 között. I. Konrad érsek 1106 és1147 között egészíttette ki a nyugati homlokzatot tornyokkal, létrehozva ezzel a templom westwerkjét. 1167 április 4-ének éjjelén a székesegyház leégett. Állítólag az alföldi grófok gyújtották fel a várost Barbarossa Frigyes császár megbízásából, mert II. Konrad von Babenberg salzburgi érsek nem ismerte el a császár által kinevezett IV. Viktor ellenpápát. Még III. Konrad püspök idején megépült a még impozánsabb öthajós (vagy háromhajós, oldalán kápolnasorokkal) úgynevezett Konradinische Dom, amely akkor az Alpoktól északra a legnagyobb bazilika volt. A mai keresztelőmedence még ebből az épületből származik.
Az 1598-as román székesegyházban történt tűzvész után Wolf Dietrich von Raitenau érsek az erősen megrongálódott, de még mindig használható régi székesegyház egyes részeit lebontatta, hogy a régi épületet korszerűsíttethesse.
Az új dóm A régi székesegyház radikális és mára már teljes lebontása csak 1606-ban kezdődött. Ily módon helyet kellett teremteni a mai Residenzplatz, a székesegyház északi fekvésű előterének kiépítéséhez, amelyet eredetileg e tér felé akartak orientálni. A korai tervezési munkálatokat főként Vincenzo Scamozzi végezte. Wolf Dietrich érsek utódja, Markus Sittikus Graf von Hohenems ezután a szintén olasz Santino Solarit vette fel építészmesternek, aki jelentősen csökkentette a korábbi terveken. 1614-ben tették le az új épület alapkövét. 1628. szeptember 25-én a székesegyházat Paris von Lodron érsek szentelte fel, ekkor hangzott fel először a két új orgona is, amelyet az udvari orgonakészítő, Leopold Rotenburger készített. A nyolcnapos székesegyház-felszentelési ünnepségsorozat valószínűleg a legnagyobb történelmi ünnepély volt, amelyet Salzburg városa valaha is megélt.
1682 októberében valószínűleg először itt mutatták be az 53 részes Missa Salisburgensist a salzburgi érseki székhely 1100. évfordulója alkalmából rendezett ünnepségek keretében. A művet a fennmaradt szakrális barokk zene talán legnagyobb szabású darabjaként tartják számon.
1944. október 16-án a székesegyház az első salzburgi légitámadás során találatot kapott, és a kupolája összeomlott. 1945 és 1959 között a székesegyházat felújították és a kupolát újjáépítették. A székesegyház bombázására az úgynevezett Bomba-misével emlékeznek, amelyet Joseph Messner, a székesegyház akkori zeneigazgatója szerzett.
Tüzek a székesegyházban A dóm fennállásának több mint egy évezrede során többször is pusztított tűzvész. Ezek különböző nagyságúak voltak, és az általuk okozott károk mértéke is jelentősen eltért egymástól.
1127: A Domplatzon harangöntéskor kitört tűz elpusztította a város nagy részét, beleértve a Szent Péter kollégiumi templomot és magát a székesegyházat is. 1167: Ebben az évben a német alföldi területekről betörő grófok állítólag felégették a várost Barbarossa Frigyes császár megbízásából, mert a püspök nem ismerték el a császár által kijelölt ellenpápát. 1312: A feljegyzések szerint a tűz akkora volt, hogy még a harangok is elolvadtak a nagy forróság miatt. 1598: December 11-én és 12-én éjjel a székesegyház tetőszerkezete leégett. A több hétig tartó folyamatos esőzés és az azt követő havazás miatt a boltozatok fokozatosan beomlottak, így az épület tönkrement. 1859: Újabb tűz, amelyet gondatlanság okozott a tetőszerkezet felújításakor.
A dóm környezete A székesegyház Salzburg központjában helyezkedik el, ahol nagyrészt szabadon áll. A Salzach felé eső északi oldalon a tágas Residenzplatz határolja, Hohensalzburg fellegvára felé délről a Kapitelplatz, a székesegyház mögött a pedig Residenzplatzhoz tartozó sikátor található. Nyugatra a Residenzplatzon álló régi érseki rezidencia és a Kapitelplatzon álló Szent Péter-kolostor szomszédos vele. A székesegyház, az érseki palota és a kolostor együttesen kerítik körbe a Domplatzot (azaz Dóm teret), ahonnan széles lépcsősor vezet a templom főkapujához. A székesegyház egy-egy árkádsoron, az úgynevezett Dombogenen keresztül kapcsolódik mindkét épülethez, ezek egyben a két szomszédos térre vezető átjárót alkotják. Maga a Domplatz az ellenkező oldalon található, a ferences kolostor és a Großes Festspielhaus felé irányul, ahol szintén egy árkádsor zárja le, az érseki rezidencia Wallis-szárnyánál. 1771 óta a tér közepét egy Mária-oszlop díszíti. A ferences templomból érkezve a szemlélő egy olyan perspektívajátékot tapasztalhat, amelyben a két angyal a székesegyház homlokzatán megkoronázza a Szűz Mária-szobor fejét. 1920 óta a Salzburgi Ünnepi Játékok legismertebb hagyományaként a téren adják elő a Jedermannt, Hugo von Hofmannsthal középkori misztériumjátékokon alapuló színdarabját. Advent idején a Christkindlmarkt karácsonyi vásárát, a szeptember 24-i héten a Rupertikirtag ünnepségeit tartják meg itt.
A dóm külseje
Homlokzat A Domplatz felé néző korai barokk stílusú westwerkes főhomlokzatot gazdag figurális díszítéssel látták el, amelyet két 81 méter magas torony szegélyez. A homlokzatot untersbergi márvánnyal burkolták be, amely nevével ellentétben valójában márványszerű finom szerkezetű és világos mészkő. A homlokzatot és az oldalsó tornyokat párkánykoszorúkkal vízszintesen három részre osztották, az emeletek magassága felfelé csökken. A szintek toszkán, jón és korinthoszi oszlopfőkkel lezárt pilaszterekkel lettek függőlegesen tagolva. A toronyóra a tornyok második emeletén található, míg a tornyok harmadik emeletét egy-egy keskenyebb nyolcszög alaprajzú dobon nyugvó kupola zárja le. A székesegyház többi román stílusú homlokzata nyers és díszítetlen, melyet a burkolatlan konglomerátum falazat alkot, amely Salzburgban gyakori építőanyagnak számít.
Az előcsarnok (narthex) kapurácsai a székesegyház három felszentelésének évszámát örökítik meg, a 3 évszáma 774, 1628 és 1959. A kapuk előtt négy, a valóságosnál nagyobb alak található, a lábazaton kívül Guidobald von Thun, belül pedig Johann Ernst von Thun érsek címere látható. A két szélső figura 1660-ból származik, és Bartholomäus van Opstal alkotásai. A szobrok székesegyház patrónusait ábrázolják: balra helyezkedik el Szent Rupert sós hordóval, jobbra pedig Szent Virgil a templom makettjével. Bár a pózok kissé statikusak, a faragások részletei mind a püspök köntösében, mind a címereken sokkal finomabbak és aprólékosabbak, mint Mandl mozgóbb alakjai. A két központi alakot Bernhard Michael Mandl salzburgi szobrász készítette 1697–1698-ban. A bal oldalon a kulcsokat tartó Szent Péter, a jobb oldalon a karddal ábrázolt Szent Pál apostol áll. A székesegyház bejárata a négy nagy méretű szobor mögött nyílik. A 2. emeleti korláton a négy evangélista: Lukács, Máté, Márk, és János alakja látható. Az evangélisták sorrendje nem felel meg az Ezékiel könyve 1: 4–10 (Máté – Márk – Lukács – János) szerinti kanonikus és újszövetségi sorrendnek. A székesegyháznál a négy evangélistát balról jobbra rendezték az állatövi jegyek és a belőlük kirajzolódó evangélista szimbólumok ellentétének megfelelően. Az állatövben a Bika (Lukács) szemben áll a Skorpióval (Babilóniában Gyermek csillagkép, amely Máténak felel meg) és az Oroszlán (Márk) szemben helyezkedik el a Vízöntővel (Babilóniában Sas, amely pedig János jelképe).
Az ablakok oromzatos tetején megtalálható az oroszlán és a kőszáli kecske, amelyek Paris Lodron és Markus Sittikus címerállatai. Két koronát tartó angyalfigurát helyeztek el a központi ablak fölé. A székesegyház oromzatán áll Mózes a kőtáblákkal a bal oldalon, Illés próféta a jobb oldalon és a Megváltó Krisztus (Salvator) figurája középen. Ezt a három szobrot valószínűleg 1660 körül alkotta Tommaso Garove Allio. A székesegyház homlokzatának összes alakja a középpontba és így a belépő hívőkre, valamint az oromzaton lévő Krisztusra, a főhajó boltíves mennyezetén lévő passió-jelenetre és a főoltárnál elhelyezett Jézus feltámadását ábrázoló kép felé néz.
Az amúgy is súlyosan megrongálódott homlokzatot utoljára az 1990-es évek végén sikerült teljesen helyreállítani. Ennek teljes költségvetése 70 millió osztrák shilling (mai árfolyamon mintegy 5 millió euró) volt, amelyet Johannes Neuhardt prelátus elkötelezett munkájával sikerült összegyűjteni.
A dóm belseje
Főhajó A 32 méter belmagasságú főhajót Donato Mascagni és Ignazio Solari (Santino fia) mennyezetfreskói díszítik, amelyek Jézus életének és szenvedésének jeleneteit mutatják be. 15 nagy képen Krisztus szenvedéstörténete látható a keresztrefeszítésig, tíz kisebb képen Krisztus életének részletei láthatók, a kánai menyegzőtől kezdve a Jeruzsálembe való bevonulásáig. A stukkó az egész székesegyházban Giuseppe Bassarino műhelyéből származik, és valószínűleg 1628 körül készült. A fehér stukkót fekete bemélyedésekkel és rovátkákkal, indák, és akantuszlevelek ábrázolásával tették díszesebbé.
Oldalkápolnák A salzburgi dóm főhajójából négy boltív nyílik és egy további trifórium található az előcsarnok felett. A hajó mindkét oldalán egy-egy kápolnasor található. Az egy oldalon lévő négy kápolnát egy boltozatos folyosó köti össze egymással, míg egy-egy félkörös boltívvel nyílnak a főhajó felé. E kápolnák mindegyikének megvan a maga mellékoltára. A Distributio Capellarum Beneficiatarum in Ecclesia Metropolitica Salzburgensi, azaz a tematikus program a nyolc hajós kápolna megtervezéséhez Paris Lodron munkája, amelyet 1652. március 16-i keltezéssel írt meg.
Északi kápolnasor Az északi kápolnasor az úgynevezett evangéliumi oldal, vagyis a nők oldala. A kápolnasor a keresztelőkápolnával kezdődik, ahol a bronz keresztelőkút is található. Ez a kápolna eredetileg a déli oldalon volt, és csak a 19. században cserélték fel a Szent Sebestyén és Rókus-kápolnával. Ezt követi a a Szent Anna-kápolna (Joachim von Sandrart munkája), a Krisztus színeváltozásának kápolnája (oltárképét Johann Joseph Fackler készítette). 1828-ig volt egy Szent Vince-kápolna volt J.H. Schönfeld képével. A kereszthajó előtt található a Kereszt-kápolna (Karel Škréta). Mindegyik kápolnában Ludwig Glötzle mennyezeti freskói láthatóak.
Déli kápolnasor