A szelektív hallás a kutatók szerint az a perceptuális, auditív folyamat, amely alapján kiválasztjuk, mely ingereket ismerjük fel, és melyeket nem. De a fogalmat a köznyelv is rendszeresen használja, hiszen gyakran mondjuk: azt hallunk meg, amit akarunk.

A szelektív hallás és a koktélparti-jelenség

A szelektív hallás képességét gyakran magyarázzák a koktélparti-jelenség fogalmával. Igen találó a kifejezés, hiszen egy több embercsoport beszélgetésétől hangos koktélpartin különös megfigyeléseket tehetünk: ha akarjuk, figyelmünket a hangok sokaságából egyetlenegyre tudjuk irányítani, tehát képesek vagyunk egyes hangokat elkülöníteni másoktól. Segítségünkre lehet például a hang iránya, a beszélő hangjának magassága, sebessége, hanglejtése. A koktélparti-jelenséggel foglalkozó vizsgálatok arra engednek következtetni, hogy sok mindent nem veszünk észre abból, amire nem figyelünk oda.

A szelektív hallással kapcsolatos vizsgálatok, érdekességek

A látszólag nem figyelt ingerek

Meglepő, hogy mennyire kevésre emlékszünk a nem figyelt üzenetekből. Az ilyen típusú kutatások rendszerint arról szólnak, hogy egy fülhallgatót helyeznek az ember fejére, s a két fülbe két különböző üzenetet sugároznak. A kísérleti személyt arra kérik, hogy az egyik szöveget figyelje, és közben hangosan beszéljen. Majd kikapcsolják a magnót, és kikérdezik a nem figyelt szövegről. Az emberek nagyon keveset tudnak elmondani a nem figyelt csatornáról. Általában a nem figyelt fülben hallható hang fizikai jellemzőiről tudnak csak beszélni: magas vagy mély, férfi- vagy női hangot hallottak-e; a szöveg tartalmáról általában semmit sem tudnak mondani. Vajon ez azt jelentheti, hogy a nem figyelt ingereket teljesen kiszűrjük? Az bizonyos, hogy észlelőrendszerünk a nem figyelt ingereket is feldolgozza valamilyen mértékben, még akkor is, ha azok nem válnak tudatossá. Bizonyíték erre az a tény, hogy saját nevünknek kiejtésére nagyon érzékenyek vagyunk. Akkor is meghalljuk egy szövegben, ha halkan mondják. Nyilván ez nem történhetne meg, ha a látszólag nem figyelt üzenet elveszne az észlelőrendszer labirintusában. A figyelem hiánya tehát nem gátolja teljesen az üzenetet, inkább csak elhalványítja azt.

A szelektív hallás és az ingerek feldolgozása

Egy kísérletben gyors egymásutánban adtak rövid hangingereket az egyik, illetve a másik fülbe. A lényeg, hogy bejósolhatatlan volt, hogy a következő inger melyik fülbe érkezik, azaz nem lehetett szelektíven felkészülni a következő ingerre. Ha a vizsgált személy tudta, hogy a feladat szempontjából fontos inger csak az egyik fülbe jöhet, akkor a figyelt fülbe érkező valamennyi inger figyeltnek tekinthető, a másik fülbe érkezők viszont nem-figyeltnek. A hangok tehát össze-vissza érkeztek a fülbe. Mindkét fülbe érkezett az ingereknek egy gyakori típusa, amelyre nem kellett reagálni, és érkezett egy ritka típus, melyre abban az esetben, ha ez a figyelt fülbe érkezett, a személynek motoros választ kellett adni. Az eredmény: a figyelmi szelekció hatására a nem-figyelt csatornába érkező ingerek feldolgozása gyengül.

Binaurális elfedés jelentősége

Hogy megértsük a fenti fogalmat, képzeljük el, hogy fejhallgatót viselünk, és a jobb fülünkbe kapunk egy jól hallható, tiszta hangot. Ezek után zaj is hallatszik az azonos oldali fejhallgatóból, s ez a zaj elfedi a tiszta hangot, mert hangereje megegyezik a jelével. Ezután a bal fülbe is kapunk a zajból, de ide nem érkezik tiszta hang. Ezt a jelenséget binaurális elfedésnek nevezzük. Ugyanis a másik fülbe érkező zajnak nem csupán az a hatása, hogy megszünteti a hang elfedését, hanem az is, hogy így különböző helyről érkezőnek fogjuk hallani, vagyis képesek leszünk elkülöníteni a zajt a tiszta hangtól. Amennyiben a hang és a zaj is csak a jobb fülbe érkezik, mindkettőt ennek a fülnek az alapján lokalizáljuk. Amikor azonban a bal fülbe is zajt juttatunk, ezt a zajt együtt értelmezzük a jobb fülbe adott zajjal. Tehát ha a zaj és a tiszta hang csak az egyik fülhallgatóból ered, akkor az elfedési hatás erős, ha viszont mindkét oldalról érkezik, akkor az elfedés gyenge. Az, hogy egy helyiség más-más részéből jövő beszélgetések ellenére is összpontosítani tudunk egy bizonyos személy hangjára, a binaurális felfedés miatt lehetséges.

A csecsemők szelektív hallása

Egy vizsgálat alkalmával 5–8,5 hónapos gyermekek azon képességét hasonlították össze, hogy fel tudják-e ismerni a saját nevüket három különböző típusú, a háttérben folyó beszélgetés (egyetlen beszélő, több beszélő csevegése, illetve egyetlen beszélő visszafelé lejátszott beszéde) kontextusában. A csecsemők a több hang részvételével zajló beszélgetés esetében a 10 dB-es jel–zaj aránynál felismerték nevüket, de – ellentétben a felnőttekre jellemző helyzettel – nem ismerték fel egyetlen beszélő (nem visszafelé lejátszott) beszédében. A csecsemők akkor sem ismerték fel nevüket, ha a háttérben beszélő személy beszédét visszafordították – azaz érthetetlen volt, viszont a beszédhez hasonló akusztikus jegyekkel rendelkezett. Az adatok alapján úgy tűnik, hogy a gyermekek számára nehézséget jelent a különböző beszédfolyamok komponenseinek megkülönböztetése, ha azok akusztikusan túlságosan hasonlók. A gyermekek figyelmét elvonhatják az adott beszélő beszédéhez kapcsolódó, időben változó akusztikus tulajdonságok, ami problémát jelenthet, ha a párhuzamos hangok forrása ugyanaz a beszélő.

Szelektív hallás és a játékba belefeledkezés

Mindennapos jelenség: a gyerek a televízió előtt ül, vagy belefeledkezik egy játékba, és az anya ebédelni hívja. A gyermek nem válaszol. Ilyenkor azt szoktuk hinni, hogy hallja ugyan, hogy szólítjuk, csak nem akar válaszolni. A játékba való belefeledkezés mindennapos leírásai azt sugallják, hogy a külvilágnak a játékosok által való kizárása a szelektív figyelem szélsőséges formája lehet. Ha ez valóban így volna, akkor ez azt jelentené, hogy a gyermek a játékkörnyezet komplexitása és a szabad kognitív erőforrások hiánya miatt valóban nem hallja, amikor szólítják. Az eredmények összességében azt sugallják, hogy a belemerülés önmagában nem magyarázható a szelektív figyelemmel: a játék során a külvilág jelei elsősorban azért csillapítódnak, mert a játékos motiválva van az immerzív élmény folytatására. Érdekes módon azok az auditorikus elemek jutnak át a csillapító szűrőn, és azokat hallják meg közülük, amelyek valamiféleképpen személyes jellegűek; így ha a nevén szólította a szülő gyermekét, aki aztán nem válaszol, akkor megállapításaink alapján arra következtethetünk, hogy gyermek azt választotta, hogy figyelmen kívül hagyja a szülőt azért, hogy fenntarthassa a belemerülés érzését.

Források

Atkinson, R. L. és mtsai.: Pszichológia. Osiris, 2003. Cziegler István: Figyelem és percepció. Kossuth Egyetemi Kiadó, 2001. Jennet, C. I. (2010). Is game immersion just another form of selective attention? an empirical investigation of real world dissociation in computer game immersion. Doctoral Thesis, University College London Newman, R. S. (2009). Infants’ listening in multitalker environments: effect of the number of background talkers. Attention, Perception, & Psychophysics, 71(4), 822-836. R. Sekuler, R. Blake: Észlelés. Osiris, 2000. Kategória:Észlelés