A kínai irodalom (hagyományos kínai: 中國文學; egyszerűsített kínai: 中国文学; : Zhōngguó wénxué; magyar népszerű: Csung-kuo ven-hszüe) a világ legrégebbi folyamatosan, máig fennmaradt irodalma. Jóllehet a kínai írásbeliség első emlékei az nyúlnak vissza, az első kínai nyelvű epikus szórványok csak az származnak.
Kezdetek Az első kínai írásos emlékek az i. e. 2. évezredből, a --dinasztia idejéből származnak. Ezek az úgy nevezett jóslócsontok ( 甲骨文). A teknősök hasi páncéljára, vagy patás állatok lapockacsontjaira vésett ábrák jól lehet a kínai írásbeliség első emlékei, mégsem tekinthetők irodalmi alkotásoknak, mert ahhoz mind tartalmilag, mind pedig a céljukat tekintve túl prózaiak.Tőkei-Miklós 1960, 19. o.Ecsedy 1992, 104. o.
Hasonló a helyzet a -kori szertartási célokra használt, áldozati bronzedények felirataival is, melyeket „bronzfeliratoknak” ( 金文) neveznek. Ezeket a szertartási bronzedényeket a király egy-egy hivatallal együtt ajándékozta, mintegy a hivatalba emelés bizonyságaként. A bronzedények feliratai az ajándékozás tényét rögzítik, olykor pedig néhány jó tanácsot is tartalmaznak a megajándékozott kinevezése alkalmából. A kínai irodalom magyar kutatója, Tőkei Ferenc szerint: „A bürokratizmus eme termékeiben hiába keressük az epikus költészet csíráit, a kínai feliratokból szükségképpen nem fejlődhetett ki az epigramma, hiszen nem valódi hősök dicsőségét, legfeljebb a hivatalnokok és megbízójuk nagyságát hirdetik.”Tőkei - Miklós 1960, 20. o.
Zhou-kori irodalom Az epikus irodalom kezdetei A primitív epikus költészet első emlékeit a konfucianizmus szent könyveinek egyike, az Írások Könyve őrizte meg, melynek néhány fejezete feltételezhetően az i. e. 1. évezredből is származhat. A hiteles fejezetek közül különösen azok érdemelnek figyelmet, amelyek a mitikus idők alakjaival foglalkoznak. A -korra vonatkozó fejezetek már sokkal prózaibbak és inkább a filozófia területére tartoznak. A kor epikáját Tőkei Ferenc a következőképpen értékelte: „...egy valójában rendkívül prózai valóság hősinek, nagynak ábrázolás, amely természetes formában, a katalógus primitív műfajában lehetséges, amelynek egyetlen költői értéke az erősen hangsúlyozott monoton ritmus, amely az előadás alkalmával a hallgatóban valóban a nagyság, emelkedettség érzetét keltheti.”Tőkei - Miklós 1960, 21. o.
bélyegkép|jobb|220px| A egy késői kiadása A kínai epika első alkotásai közül a legjelentősebb a Mu király története (), amely jelenlegi formájában a -kor második feléből származik. A katalógus műfajú alkotás Múnak, a -ház egyik királyának az utazásait beszéli el, amelynek során az uralkodó fogadja a különböző vidékek lakóinak hódolatát és beszedi az adóikat. A mű befejezésében megismerkedik egy szépséges fiatal lánnyal, akit feleségül vesz, de nem sokkal rá a fiatalasszony megbetegszik és meghal. Mu király pompás temetést rendez hitvesének, majd ismét útra kel, de bánatában immár parányinak érzi birodalma nagyságát. Tőkei Ferenc a következőképpen ötvözi a mű irodalmi értékét: „Az egyébként ugyancsak rendkívül száraz, unalmas művet ez a befejezés viszi el a költészet közvetlen szomszédságába.”
Feltehetően a korai epikus katalógus formából fejlődött ki a -kori krónika-irodalom, melyek közül a két legnevezetesebb a Bambusz-évkönyvek és a Tavasz és Ősz címet viselő krónika, amelynek a szerzőségét a hagyomány Konfuciusznak tulajdonítja. Ez utóbbi műnek a kommentálására még a -kor folyamán három kommentár () is született: a kommentárja (), kommentárja () és a kommentárja ( vagy rövidebb nevén: ). Mindhárom kommentár bekerült a konfucianizmus klasszikus könyvei közé. Az első kettő az i. e. 3. században keletkezhetett és majd teljes terjedelmükben rituális jellegű szöveget tartalmaznak. Velük szemben a alighanem már az i. e. 4. században elkészült, és rendkívül nagy számú értékes történelmi adatot, filozófiai tézist és jól megírt anekdotát tartalmaz. Tőkei szerint: „Ismeretlen szerzője a -kori Kína valóságos enciklopédiáját teremtette meg, s műve szorosabban vett irodalmi szempontból is jelentős: kristálytiszta stílusa a klasszikus kínai próza mintaképe lett.”Tőkei - Miklós 1960, 22. o.
Filozófiai művek A kínai filozófia legelső alkotása a Változások Könyve, amely ma ismert formájában feltehetően jóval későbbi, de bizonyos részeiben akár az i. e. első évezredből származó részleteket is tartalmazhat. A tulajdonképpeni jóskönyv filozófiai értékét többek között az adja, hogy ebben fordul elő elsőként a kínai gondolkodást, világszemléletet a későbbiekben jelentősen meghatározó korrelatív szópár, amely terminus eredetileg a hegy északi, illetve déli oldalát jelentette, de a ben már a világ minden jelenségének két ellentétes pólusaként szerepel.
bélyegkép|bal|400px|Konfuciusz Beszélgetések és mondások című műve Az első név szerint ismert filozófus, egyben az ókori Kína legnagyobb hatású gondolkodója , vagy latinos nevén Konfuciusz (i. e. 551 – i. e. 479) volt. Ő maga ugyan semmit sem írt, de mondásait halála után a tanítványai jegyezték fel dialógusok formájában. Ez a mű a Beszélgetések és mondások címet viseli, és Konfuciusz tanításának egyetlen megbízható forrása.A Beszélgetések és mondások Tőkei Ferenc fordításában: http://terebess.hu/keletkultinfo/konfuc1.html
A későbbi konfucianizmus kanonikus műveivé azonban két másik könyv lett. Az egyik A nagy tanítás, a másik A közép mozdulatlansága (). Ezek a kisebb írások a Han-korban összeállított Szertartások feljegyzései című gyűjteményben maradtak fenn. Mindkettőt Konfuciusz követői írták, kerekebben és tetszetősebben foglalva össze bennük Konfuciusz erkölcsi tanait.
Az i. e. 5. század végének kiemelkedő gondolkodója , akinek tantételeit ugyancsak a követői gyűjtötték össze a című műben. Életéről szinte semmit sem tudunk, de tanításainak jelentősége abban áll, hogy szembe fordult a patriarkális szertartásokkal, s ezzel Konfuciusz tanait támadta. Az általános szeretet eszméjével a fejedelemségek egységesítésének eszményét vázolta fel.
Igen korán megjelenhetett, de hivatalos ideológiává sohasem emelkedett a konfucianizmus egy másik nagy riválisa, a taoizmus. Az i. e. 4. vagy 3. században keletkezhetett a legendás vagyis műve, Az Út és Erény könyve ().Az Út és Erény könyve összegyűjtött magyar fordításai: http://terebess.hu/keletkultinfo/lao.html A 81 fejezetre tagolt filozófia költemény egészen a legutóbbi korokig óriási hatást gyakorolt a kínai filozófia és irodalom történetére.
bélyegkép|jobb|300px| híres pillangó-álma A taoizmus szellemiségének jegyében íródott a című mű is, amely a -kori filozófia irodalmilag is legértékesebb alkotása. Megszámlálhatatlan szellemes hasonlatot tartalmaz gondolatainak szemléltetésére és alaposabb kifejtésére. Tőkei szerint: „A hasonlat az ókori kínai irodalom egyetlen igazán sikerült epikus műfaja.”Tőkei - Miklós 1960, 30. o.
Még két ókori kínai taoista szellemiségű művet érdemes megemlíteni az ókorból, az egyik a , a másik a . Mindkét mű már mind filozófiailag, mind pedig művészileg is egyenetlenebb színvonalat képvisel. Szerzőikről szinte semmit sem tudunk, a művek feltehetően csak az időszámításunk kezdete utáni századokból származnak, annak ellenére, hogy a hagyomány jóval régebbinek tekinti azokat.
A konfuciánus iskolát az i. e. 4. század második felében már csak egyetlen kiemelkedő filozófus képviselte: (latinos nevén: Menciusz), akinek a nevét viselő műve, a csorbítatlanul és átdolgozások nélkül maradt fenn. Szemben Konfuciusszal ő már nem csak szentenciákat nyilatkoztat ki, hanem kiváló vitatkozó lévén törekszik a hallgatóság meggyőzésére is.
A következő században élt és tanított a konfucianizmus legnagyobb filozófusa, , akinek bölcselete már messze túlmutat a konfucianizmuson. A nevét viselő művében a konfucianizmustól eltérően azt hirdette, hogy az Ég is csak a természet része, amelynek jelenségei a természettörvényt követik, s így az emberek életére nincs semmilyen hatással. Ő az, aki előkészíti a korszak leghaladóbb ideológiai mozgalmát és irányzatát, az úgy nevezett legizmust (), amely az emberi törvényalkotást állítja a patriarkális kapcsolatok és erkölcsi normák helyére.
A legista szövegek korai képviselői igen rossz állapotban maradtak fenn, így korukat is problémás pontosan meghatározni. Az egyik legjelentősebb a vagy , melynek keletkezését a hagyomány az i. e. 4. század második felére helyezi. A mű maga a -fejedelemség törvényeit és kegyetlen büntetéseit tárgyalja. A másik jelentős legista mű a , amely elsősorban gazdasági kérdésekkel foglalkozik. Megjegyzendő, hogy a kínai hadtudományos irodalom első kiemelkedő alkotásai is legista szellemben íródtak, melyek közül a hagyomány szerint az első, de mindenképpen a legjelentősebb és legnagyobb hatású műve, A háború művészete.
A legnagyobb és legjelentősebb legista filozófus (kb. i. e. 280-233), aki tanítványa volt. Nevét viselő művében kifejti, hogy a világban működő természettörvénynek az emberi társadalomban meglévő párhuzama a törvényhozás.
A líra felemelkedése
thumb|500px|A Dalok könyvének első verse kézírásában, festménnyel illusztrálva A korszak első nagy lírai gyűjteménye a Dalok könyve, amely igen hamar a konfucianizmus egyik szent könyvévé vált. A hagyomány szerint maga Konfuciusz állította össze. Ránk maradt formájában az i. e. 2. századból származik, de a versek jó része bizonyíthatóan az i. e. 10-6. században keletkeztek. A 305 versnek egy része népdal, másik része népi tárgyú műdal, dicsőítő ének, himnusz, óda, elégia stb. Valamennyit szertartások alkalmával adták elő, többnyire kórus énekelhette őket a táncok kíséreteképpen. A hagyományos felosztás a verseket négy csoportba osztja: 1. A fejedelemségek dalai (); 2. Kis ünnepi énekek (); 3. Nagy ünnepi énekek (); 4. Himnuszok (). A Dalok könyvének versei csaknem kizárólag négyszótagos sorokban íródtak, alighanem a táncmozdulatok szabályossága miatt. Ez a versforma a .
A személyes hangvételű líra csak a -kor végén jelenik meg. Első legnagyobb képviselője, és egyben a kínai költészet és az egész kínai irodalom legnagyobb költője (i. e. 340-278). Művei a Han-korban összeállított elégiái () című gyűjteményben maradtak fenn. A Kilenc dal () című ciklus tizenegy darabja egy-egy népköltészetből kölcsönzött sámánéneken alapszik, amelyekkel eredetileg isteneket, istennőket idéztek meg a varázslók. fő műve a Száműzetés () című monumentális költemény.A Száműzetés Nagy László fordításában: http://www.mek.iif.hu/porta/szint/human/szepirod/kelet/liszao.hun Egyéb művei közül meg kell még említeni az Égi kérdések című filozófiai költeményt, amelynek minden sora egy-egy válasz nélkül hagyott kérdés a világegyetem, a mitológia és a legendás történelmi korszakok köréből. Valószínűleg egyik tanítványa, írta, bár nak tulajdonítják A lélek idézése () című költeményt, amely a varázsló énekek modorában egy mesés tájakon bolyongó lelket idéz vissza a földre. költészete zömében hétszótagos sorokból építkező, dalszerű versformából áll. Verselésével egy új, szabadabb ritmusú verselést teremtett, amely később a fu nevet kapta, s a kínai költészet egyik legfontosabb versformájává lett. Későbbi, még kötetlenebb formáját a kínai hagyomány már csak ritmikus prózának tekinti.
Han-kori irodalom Mivel a Kínát a történelem során első ízben egyesítő elégettette a klasszikus könyveket, a konfuciánus tudósok a bukását követően rögtön nekiláttak a kármentésnek: felkutatták a régi konfuciánus könyveket, és néha csak az idősebbek emlékezetére támaszkodva nekiláttak azok rekonstruálásának. Némelyik szöveg csak szerény részleteiben maradt fenn, vagy épp teljesen elveszett: ezeket vagy kiegészítették, vagy egészen egyszerűen újraírták. Ez az oka, hogy az igazán hiteles, -kori szövegek száma nagyon kevés.