A márka (németül Mark, jele: ℳ, vagy Mk) a Német Császárság pénzneme 1871 és 1919 között. 1871 és 1914 között mint Reichsgoldwährung (birodalmi aranyvaluta) klasszikus aranystandardú fizetőeszköznek számított, ezért retronim kifejezéssel aranymárkának (Goldmark) is nevezik, 1914-et, az első világháború kitörését követően, noha valutareform nem történt, az aranystandard megszűnése miatt már nem beszélhetünk aranymárkáról. 1871-ben 1 egyleti tallér (Vereinstaler) = 3 márka árfolyamon került bevezetésre. 1919-ben a hiperinflációs papírmárka (Papiermark) váltotta fel. A jegybank szerepét a Reichsbank (Birodalmi Bank) töltötte be ugyanakkor a német állam is bocsátott ki papírpénzeket a Reichsschuldenverwaltung hivatalán keresztül (Reichskassenschein, Darlehenskassenschein), valamint összesen harminckét kereskedelmi banknak (például Badische Bank, Bayerische Notenbank, Sächsische Bank zu Dresden, Württembergische Notenbank) is volt exkluzív, papírpénz kibocsátási joga.https://deutsche-schutzgebiete.de/wordpress/banknoten-des-deutschen-reiches/
A német aranystandard A német márka aranystandardú valuta volt, a Reichsbank bankjegy kibocsátása egyharmad részben kötelezően arannyal kellett legyen fedezve, ez volt a valuta stabilitását biztosító Goldanker (aranyhorgony), továbbá a Reichsbank bankjegyei korlátlanul aranyérmékre, 5, 10 és 20 márkásokra voltak válthatóak a pénzintézetnél.
Nemzetközi jelentősége Stabilitása és értékállósága ellenére a márkának sosem sikerült akkora nemzetközi jelentőségre szert tennie, mint majd a német márkának a II. világháborút követően. Nagy-Britannia a Brit Birodalom révén uralta a globális kereskedelmet, London pedig a világ első számú pénzügyi központjának számított, így a font sterling nemzetközi uralkodó pozíciója megingathatatlan volt a korszakban. A márka a Németországénál jóval gyengébb gazdasággal bíró Franciaország valutájához, a frankhoz képest is alárendelt szerepet játszott, mert a Latin Monetáris Unió létrehozásával biztosítva lett a frank második helye a valuták nemzetközi jelentőségének rangsorában a font sterling után.
Átváltási árfolyam A márka a korszak többi európai aranystandardú pénzéhez hasonlóan igen stabil valuta volt. Középárfolyama 1913-ban így alakult: Valuta Árfolyam német márkában (1913) 1 brit font sterling 20,43 márka 1 osztrák-magyar korona 0,85 márka 1 orosz rubel 3,24 márka 1 amerikai dollár 4,19 márka 1 skandináv valutauniós (svéd, dán, norvég) korona 1,125 márka 1 holland gulden 1,69 márka 1 francia frank, belga frank, svájci frank, spanyol peseta, görög drachma, román lej, bolgár leva (Latin Monetáris Unió) 0,81 márka 1 török piaszter 5,715 márka
Érmék Érmékből 1, 2, 5, 10, 20, 25, 50 pfenniges, valamint 1, 2, 3, 5, 10 és 20 márkás címlet létezett. Az érmék hátoldalán egységesen a birodalmi címer szerepelt, ennek két változatát használták, 1889-ig az első (kis sas - kleiner Adler), 1891-től pedig a második (nagy sas - großer Adler) címerváltozatot. Az 1 és 2 pfennigest bronzból, az 5, 10, 20, 25 pfennigest nikkelből verték, továbbá a korai 20 pfennigest, valamint az 50 pfennig, 1/2 márka (először 50 pfennig, később 1/2 márka értékjelzéssel verték) 1, 2, 3, 5 márkás érméket ezüstből, aranyból 5, 10 és 20 márkást hoztak forgalomba. Az arany és az ezüstérmék egyaránt 900 ezrelék finomságúak voltak, azaz 90 % nemesfém tartalommal rendelkeztek. Az arany 5 márkást csak 1877-1878-ban verték. A Német Császárságban az 1, 2, 5, 10, 20, 25, 50 pfenniges, 1 márkás érmék közösek voltak, a 2, 3, 5, 10 és 20 márkásokat azonban az euróérmékhez hasonlóan közös hátoldallal, de német államokként eltérő előoldallal verték. Az egyes német monarchiákban az előoldalon az aktuális uralkodó képmása szerepelt, a városállamokban (Hamburg, Bréma, Lübeck) pedig a város címere. Rendszeresen ezüst 2, 3, 5 márkást és arany 5, 10 és 20 márkást csak a nagy államok, a Porosz Királyság, a Szász Királyság, a Bajor Királyság, a Württembergi Királyság és a Badeni Nagyhercegség vertek, a többi kisebb kibocsátó csak alkalmanként adott ki érméket.http://worldcoingallery.com/countries/Germany2.php
Bronz és nikkel váltópénzek Az 1 és 2 pfenniges bronzból, míg a 10, a 20 és a 25 pfenniges nikkelből készült. A nikkel 20 pfennigessel az ezüst 20 pfennigest váltották le, majd később a 20 pfenniges címletet 25 pfennigesre cserélték le. Az I. világháború alatt, a színesfémhiány következtében alumíniumból, acélból és cinkből verték a váltópénzeket. Ezüstérmék A márka érméi közül ezüstből 20 pfenniges, 50 pfenniges, 1/2 márkás, 1, 2, 3, és 5 márkás érméket vertek. Az ezüst 20 pfenniges verés 1878-ban megszűnt, a 3 márkás bevezetésére pedig csak 1908-tól került sor. 1905-től 50 pfenniges helyett vele egyenértékű 1/2 márkást vertek. Egységes ezüstérmék A 20 és 50 pfenniges és az 1 márkás dizájnja egységes volt. Előoldalán értékjelzéssel, hátoldalán a birodalmi címerrel.. Névérték: Súly: Tiszta ezüsttartalom (színezüst) Átmérő: 20 pfennig 1,111 g 1 g 16 mm 50 pfennig 2,778 g 2,5 g 20 mm 1/2 márka 2,778 g 2,5 g 20 mm 1 márka 5,556 g 5 g 24 mm
A 2, 3 és 5 márkás ezüstérmék Az ezüst 2, 3 és 5 márkásokat az euróérmékhez hasonlóan közös hátoldallal, de német államokként eltérő előoldallal verték. Az egyes német monarchiákban az előoldalon az aktuális uralkodó képmása szerepelt, a városállamokban (Hamburg, Bréma, Lübeck) pedig a város címere. A 3 márkást csak 1908-tól vezették be a még forgalomban lévő, az egyes német államok által 1871 előtt kibocsátott kerek 3 márkát érő 1 Vereinstaler érmék lecserélésére. Rendszeresen ezüst 2, 3, 5 márkást csak a nagy államok, a Porosz Királyság, a Szász Királyság, a Bajor Királyság, a Württembergi Királyság és a Badeni Nagyhercegség vertek, a többi kisebb kibocsátó csak alkalmanként adott ki ilyen érméket. 2, 3 és 5 márkás ezüstérméket az alábbi német államok bocsátottak ki: Porosz Királyság, Anhalti Hercegség, Badeni Nagyhercegség, Bajor Királyság, Braunschweigi Hercegség, Bréma, Hamburg, Hesseni Nagyhercegség, Lippei Fejedelemség, Lübeck, Mecklenburg-Schwerini Nagyhercegség, Mecklenburg-Sterlitzi Nagyhercegség, Oldenburgi Nagyhercegség, Reuß Idősebb-ág Hercegség, Reuß Ifjabb-ág Hercegség, Szász Királyság, Szász-Altenburg Hercegség, Szász–Coburg–Gothai Hercegség, Szász-Meiningen Hercegség, Szász-Weimar-Eisenach Nagyhercegség, Schaumburg-Lippe Fejedelemség, Schwarzburg-Rudolstadt Fejedelemség, Schwarzburg-Sondershausen Fejedelemség, Waldeck és Pyrmont Fejedelemség, Württembergi Királyság. 2, 3 és 5 márkásból rendszeresen vertek forgalmi emlékérméket is, ezeknek az előoldala volt eleinte eltérő, csak 1909-tól engedélyezték, hogy a hátoldaluk a forgalmi érméktől eltérő legyen, négyen stilizált birodalmi címerábrázolás szerepelt, egyen pedig, melyet 1913-ban, a Napóleon elleni felszabadító háború 100. évfordulójára adtak ki, a francia zsarnokságot jelképező kígyót széttépő német sas került. Névérték: Súly: Tiszta ezüsttartalom (színezüst) Átmérő: 2 márka 11,111 g 10 g 28 mm 3 márka 16,667 g 15 g 33 mm 5 márka 27,778 g g 25 g 38 mm
Aranyérmék Aranyból 5, 10 és 20 márkás érméket vertek, 900 ezrelék finomságú aranyból. Az arany 5, 10 és 20 márkásokat az euróérmékhez hasonlóan közös hátoldallal, a birodalmi címerrel, de német államokként eltérő előoldallal verték. Arany 5 márkás kibocsátására csak 1877-ben és 1878-ban került sor. Az egyes német monarchiákban az előoldalon az aktuális uralkodó képmása szerepelt, a városállamokban (Hamburg, Bréma, Lübeck) pedig a város címere. Rendszeresen arany 10 és 20 márkást csak a nagy államok, a Porosz Királyság, a Szász Királyság, a Bajor Királyság, a Württembergi Királyság és a Badeni Nagyhercegség vertek, a többi kisebb kibocsátó ( Anhalti Hercegség, Braunschweigi Hercegség, Bréma, Hamburg, Hesseni Nagyhercegség, Lippei Fejedelemség, Lübeck, Mecklenburg-Schwerini Nagyhercegség, Mecklenburg-Sterlitzi Nagyhercegség, Oldenburgi Nagyhercegség, Reuß Idősebb-ág Hercegség, Reuß Ifjabb-ág Hercegség, Szász-Altenburg Hercegség, Szász–Coburg–Gothai Hercegség, Szász-Meiningen Hercegség, Szász-Weimar-Eisenach Nagyhercegség, Schaumburg-Lippe Fejedelemség, Schwarzburg-Rudolstadt Fejedelemség, Schwarzburg-Sondershausen Fejedelemség, Waldeck és Pyrmont Fejedelemség) csak alkalmanként és kisebb, vagy elenyésző mennyiségben adott ki ilyen érméket.
Névérték: Súly: Tiszta aranytartalom (színarany): Átmérő: 5 márka 1,9912 g 1,7921 g 17 mm 10 márka 3,9825 g 3,5842 g 19,5 mm 20 márka 7,9649 g 7,1684 g 22,5 mm
Papírpénzek A német jegybank szerepét 1871-1876 között a Königlich-Preußische Hauptbank (Porosz Királyi Főbank, vagy csak Preußische Bank - Porosz Bank), 1876. január 1-től pedig a Reichsbank (Birodalmi Bank) töltötte be, mellette kisebb mennyiségben államjegyek is forgalomba kerültek a Reichsschuldenferwaltung (Birodalmi Adósságkezelő Hivatal) által. Továbbá egyre csökkenő számban kereskedelmi bankok is bocsáthattak ki nagy címletű, 100, 200, 500 és 1000 márkás bankjegyeket. 1873-ban még harminckét ilyen kereskedelmi bank volt, számuk 1914-re azonban négyre csökkent.
A Königlich-Preußische Hauptbank (Királyi Porosz Főbank) kibocsátásai A jegybank szerepét betöltő Königlich-Preußische Hauptbank 1874-ben 100, 500 és 1000 márkás címleteket bocsátott ki.http://fox-notes.ru/dr/PB_1874_z180614.htm
A Reichsbank (Birodalmi Bank) kibocsátásai A Reichsbank 1876-ben kezdte meg működését, gyakorlatilag a porosz Königlich-Preußische Hauptbank utódaként. Bankjegyei egészen 1914. augusztus 4-ig szabadon átválthatóak voltak arany 5, 10 és 20 márkás érmékre. Először 1876-ban csak 100 és 1000 márkás címleteket bocsátott ki, ezek a Königlich-Preußische Hauptbank 1874-es sorozatú papírpénzeivel teljesen megegyező nyomattal készültek, de már a Reichsbank nevében, a porosz királyi helyett a német birodalmi címerrel. 1883-tól új típusú 100 márkást nyomtattak (blauer Hunderter - kék százas), melyet egészen 1908-ig bocsátottak ki. 1908-tól új, jóval nagyobb méretű (207 x 102 mm) 100 márkást, az ugyancsak kék színű "flottaszázast" (Flottenhunderter) vezették be. 1884-től az 1000 márkást is lecserélték. A 20 és az 50 márkás címleteket csak 1906-tól hozták forgalomba a 20 és 50 márkás Reichskassenschein államjegyek lecserélésére. 1914-től az I. világháborús hadi kiadások következtében drasztikusan megnövekedett igény miatt az 1883-as széria 1908-as évszámváltozatú 100 márkását (blauer Hunderter) újra nyomtatni kezdték, párhuzamosan az 1910-es flottaszázassal. 1919-ben pedig az 1908-as 100 márkást (blauer Hunderter) és az 1910-es sorozatú 100 (Flottenhunderter) és 1000 márkásokat szintén újra nyomtattak, de az eredeti két piros Reichsbank címer és piros sorozatszámok helyett zöld színű Reichsbank címerekkel és zöld sorozatszámokkal. 1915-ben új 20 márkás debütált, 1918. októberében pedig az egyszerű, fekete keretes kivitele és az I. világháborús német vereség következtében csak "Trauerschein" (gyászbankjegy) néven illetett 50 márkás került forgalomba.http://banknote.ws/COLLECTION/countries/EUR/GER/GER-RBD.htmPick, Albert: Standard Catalog of World Paper Money – Seventh Edition, General Issues, Volume Two – Krause Publications, Iola, Wisconsin, 1994http://fox-notes.ru/dr/1_dr.htm
A Reichsschuldenverwaltung (Birodalmi Adósságkezelő Hivatal) államjegyei A német állam saját hatáskörében is kibocsátott állami kiadású papírpénzeket, azaz államjegyeket a Reichsschuldenverwaltung (Birodalmi Adósságkezelő Hivatal) által. Reichskassenschein (birodalmi pénztárjegy)