A negyedik út G. I. Gurdjieff által használt kifejezés, amely a saját megközelítését írja le a személyiség fejlesztéséről.P.D. Ouspensky (1949), In Search of the Miraculous, Chapter 2 Gurdjieff úgy gondolta, hogy ez a módszer az általa legfontosabbnak tartott három utat vagy iskolát kombinálja: a testet, az érzelmeket és az elmét.P.D. Ouspensky (1949), In Search of the Miraculous, Chapter 15

A test útja a fakíré, ösztönös-mozgó-érzékelő emberek, nem túl sok gondolattal és érzelemmel. A szerzetes útja, a vallásos út az érzelmi embereké. Az elme és a test nem erős. A harmadik út a jógiké. A szív és a test nem erős. Ezek közül akármelyik esetben, ha a másik két út túl erős, akkor ez azt jelentheti, hogy valamilyen akadály van. Létezik egy negyedik út is azoknak, akik nem tudják az első hármat használni.

Gurdjieff szerint a legfőbb különbség a három hagyományos és a negyedik út között, hogy „az első három állandó, melyek nagyjából érintetlenül élték túl a történelmet, és valláson alapszanak. Azok az iskolák, ahol jógik, szerzetesek és fakírok vannak, nem igazán különböztethetők meg a vallási iskoláktól. A negyedik út abban különbözik, hogy az nem állandó út. Nincsenek speciális formái vagy intézményei, és a saját törvényei által kontrollálva jön-megy.”

Manapság a „Negyedik utat” emlegetik még úgy is, mint „a munka”, „a Gurdjieff-munka”, „önmagunkon való munkálkodás”, „a rendszer”.Gurdjieff International Review Gurdjieff soha nem használta a „negyedik út” kifejezést az írásaiban; a tanítványa, P. D. Ouspensky kezdte el használni saját írásaiban és előadásain. Ouspensky halála után tanítványai kiadták A negyedik út című könyvet a tanításai alapján.

A negyedik út főként azt a kérdést tárgyalja, hogy hol az emberek helye az univerzumban, mik a lehetőségeik a belső fejlődésre, továbbá segít nekik túllépni a testen, hogy képesek legyenek egy magasabb tudatállapotot elérni. Hangsúlyozza, hogy az emberek az úgynevezett „éber álom” állapotában élik az életüket, de lehetséges magasabb tudati szintet és belső képességeket elérni.G. I. Gurdjieff and His School by Jacob Needleman Professor of Philosophy

A negyedik út megtanítja az embereket, hogyan lehet növelni és fókuszálni a figyelmüket és energiájukat különböző módokon, és hogyan csökkenjen minimálisra az álmodozás és a „nem-tudatosság”.G.I. Gurdjieff (first privately printed in 1974). Life is Real Only Then, When 'I Am'

A tanítás szerint pedig ez a belső fejlődés a kezdete egy lehetséges jövőbeli változásnak, melynek célja, hogy az embert olyanná alakítsa, amilyennek Gurdjieff szerint lennie kellene.G.I. Gurdjieff (1950). Beelzebub's Tales to His Grandson

Áttekintés

Gurdjieff tanítványai hittek abban, hogy ő egy spirituális mester volt, aki objektív tudattal rendelkezik, és olyan ember, aki teljesen éber vagy megvilágosodott. Egyesek ezoterikusként vagy okkultistaként tekintettek rá. Ő egyetértett azzal, hogy a tanítás ezoterikus, de állította, hogy nem volt titokba burkolva, inkább úgy gondolta, hogy sokan vagy nem érdeklődnek, vagy csak nincsenek felruházva a képességgel, hogy megértsenek bizonyos elképzeléseket. Mikor arról kérdezték, hogy mi a tanításának lényege, Gurdjieff azt mondta, hogy „A tanítás, melynek elmélete itt meghatározott, teljes mértékben önhordó, független egyéb vonalaktól, és ez idáig teljesen ismeretlen volt.” Gurdjieff tanításainak pontos eredete nem ismert, az emberek azonban több különböző forrást is megneveztek.Anthony Storr Feet of Clay, p. 26, Simon & Schuster, 1997

A negyedik út azt tanítja, hogy az emberek lélek nélkül születtek, és nincsenek tudatuknál, csupán azt hiszik a szocializációs folyamat következtében. A személynek létre kell hoznia egy lelket élete során, egy olyan tanítást követve, mely elvezet ehhez a célhoz, különben „kutyaként fog meghalni”. Az emberek alva születnek, alva élnek, és úgy is halnak meg, s csupán képzelik, hogy ébren vannak.P. D. Ouspensky In Search of the Miraculous, p. 66, Harcourt Brace & Co., 1977 A rendszer azt is tanítja, hogy az emberek szokásos ébrenléti tudata egyáltalán nem tudat, csak az alvás egy formája, és hogy egy ennél magasabb fokú tudatosság is elérhető.

Figyelemmel kapcsolatos gyakorlatokként Gurdjieff „szent táncokat” és „mozdulatokat” tanított a tanítványainak, melyek manapság Gurdjieff-mozdulatokként ismertek, melyeket ők egy csoportban adtak elő.Gurdjieff Heritage Society Book Excerpts Gurdjieff zenét is hagyott a tanítványaira, melyet a távoli kolostorokban vagy más helyeken hallott zene inspirált, és zongorára írt az egyik tanítványával, Thomas de Hartmann-nal együttműködve.Thomas de Hartmann: A Composer’s Life by John Mangan

Az utak

Gurdjieff azt tanította, hogy három útja lehet a tradicionális spirituális megvilágosodásnak:

A fakír útja

A fakír arra törekszik, hogy elsajátítsa a figyelem mesterségét (önuralom), a fizikai testtel való küzdelmen keresztül, mely nehéz gyakorlatokat és testtartásokat foglal magában.

A szerzetes útja

A szerzetes (vagy apáca) ugyanannak a figyelemnek (önuralom) az elsajátításán dolgozik, csak ők az érzelmeikkel küzdenek, a szívvel, ami a nyugati világban úgy ismert, mint a hithez vezető út, főleg a katolikus vallásban betöltött gyakorlat miatt.

A jógi útja

A jógi szintúgy a figyelem (önuralom) mesterségét próbálja elsajátítani, a mentális szokásokkal és képességekkel való harcban.

Gurdjieff ragaszkodott ahhoz, hogy ezen utak gyakorlása – bár szándékozhatnak egy teljesen kidolgozott embert létrehozni – a valóságban általában bizonyos csoportok rovására történt. A vallás, a spiritualitás célja valójában az volt, hogy olyan kiegyensúlyozott, érzékeny és értelmes emberi lényeket hozzon létre, akik minden olyan eshetőséggel képesek megbirkózni, amit eléjük sodor az élet. A hagyományos módszerek általában nem érték el ezt. Gurdjieff ezért világossá tette, hogy szükséges volt egy olyan utat kifejleszteni, mely integrálta és kombinálta a három tradicionális utat. Gurdjieff önmagát annak az embernek látta, aki bemutatta ezt a tanítást, amit ő „A Negyedik Útnak” hívott.

A negyedik út

Gurdjieff azt mondta, hogy az ő Negyedik Útja gyorsabb, mint az első három, mert ez szimultán kombinálja a három központ munkáját, mintsem egyenként végigvegye a három utat. Továbbá ez az út az átlagemberek számára is követhető a mindennapokban, hiszen nem igényel sivatagba vonulást idős korukra, és a szexuális energiát nem csupán utódnemzésre, hanem szublimációra is hasznosítja.

A negyedik út egy tanár által megszabott feltételekkel jár, de azok vak elfogadása nem ajánlott. Minden diáknak azt tanácsolják, hogy csak azt tegyék, amit megértenek, és hogy ellenőrizzék maguknak a tanár ötleteinek hitelességét. A negyedik út hatalmas erőfeszítést igényel, hogy valaki folyamatosan a belső munkának szentelje magát, még akkor is, ha az ember világi szerepe nem sokat változott, ha egyáltalán. Annak ellenére, hogy ragaszkodott ahhoz, hogy tanár nélkül majdnem lehetetlen a munka, Gurdjieff hangsúlyozta az egyén felelősségét:

„A negyedik út abban különbözik a többitől, hogy elsődlegesen a megértést követeli az embertől. Egy ember semmit nem tehet, amit nem ért, kivéve ha a kísérlet alatt a tanára felügyeli és irányítja. Egy ember minél többet megért, erőfeszítéseinek annál nagyobb eredményei lesznek. Ez a negyedik út alapelve. A munka eredményei arányban állnak a munkavégzés tudatosságával. Semmilyen «hit» nem elvárt a negyedik úton, ellenkezőleg, minden hitet ellenez a negyedik út. A negyedik úton az ember meg kell, hogy győződjön az igazságról, amit mondtak neki. És amíg nem elégedett, addig semmit nem csinálhat.”

A negyedik út természeténél fogva nem való mindenkinek. Gurdjieff azt mondta, hogy az átalakítási rendszerének az úgynevezett „titkos tudása” nincs „elrejtve”, a legtöbb embert egyszerűen csak nem érdekli. Gurdjieff úgy hivatkozott azokra, akik képesek voltak elfogadni a munkát, mint „öt a húszból a húszból” – csak az emberek húsz százaléka gondolkodik valaha is komolyan magasabb szintű valóságokról. Ezek közül is mindössze húsz százalék dönt úgy, hogy tesz is valamit ezzel kapcsolatban. És közülük mindössze öt százalék jut el valaha valahova, tehát ötszáz emberből egy.

Azáltal, hogy összehozza a Fakír útját (szúfi tradíció), a Jógi útját (hindu és szanszkrit tradíciók) és a Szerzetes útját (többek között keresztény és buddhista tradíciók), Gurdjieff egyértelműen különböző hitvilágok kereszteződésénél helyezi el a Negyedik Utat. Azonban a Negyedik Út feltűnő hasonlóságokat mutat olyan lényeges ösvényekkel is, mint a Natja-jóga, ahol az „isteni játék” is alapvető fogalom.

Gurdjieff tanításainak egyik jelentős tényezője, hogy minden téma illeszkedik, és kapcsolódik egymáshoz. Így Gurdjieff szerint egy dolgot tanulva az ember egyszerre több témát tud tanulmányozni.Olga de Hartmann (1973). Views from the Real World, Glimpses of Truth

Ouspensky dokumentálta Gurdjieffet, miközben azt monda, hogy „két-háromezer évvel ezelőtt voltak még más utak, melyek már nem léteznek, és azok, melyek most léteznek, még nem voltak ennyire megosztottak, sokkal közelebb álltak egymáshoz. A negyedik út a régi és új utaktól is különbözik, hiszen sosem tartós út. Nincs határozott formája, és intézmények sem kapcsolódnak hozzá.”"In Search of the Miraculous" by P.D. Ouspensky p. 312

Az In Search of the Miraculous című könyvben megjegyezték, hogy Gurdjieff szerint, ha egyszer a kezdeti iskola az igazi tanárral véget ért, akkor az összes többi iskola, mely megpróbálja az eredeti által megalkotott munkát tanítani, már nem valódi.

Hamis iskolák

Gurdjieff jelezte, hogy vannak hamis iskolák, ahol a tanár:

Teljesen tévesen úgy gondolja, hogy tud valamit, miközben semmit sem tud. Valaki másnak hisz, aki maga téved. Tudatosan megtéveszthet.

Ouspensky Gurdjieffet idézi, mikor azt mondja, hogy ezek a tanárok sehova sem vezették a diákjaikat, csak elhitették velük. Hozzátette azt is, hogy „Lehetetlen észrevenni a téves utat anélkül, hogy tudnánk a helyeset. Ez azt jelenti, hogy nincs értelme megpróbálni megtalálni a téves utat. Az embernek azon kell gondolkodnia, hogyan találjon rá a helyes útra.”In Search of The Miraculous (Chapter 10)

Gurdjieff azt is megjegyezte, hogy azok, akik csak tanításának bizonyos részeire fókuszálnak, negatív vagy téves következtetésekre jutnak.Life is Real Only then When 'I am' (First Talk)

Eredete

Az In Search of the Miraculous című könyvben elmondták, hogy Gurdjieff megtagadta, hogy felfedje a Negyedik Út tanításainak eredetét. Később az önéletrajzában Gurdjieff megjelölt bizonyos embereket Ázsiából sok ötletével kapcsolatban, azonban ennek ellenére sem volt hajlandó nyilvánosságra hozni a rendszer eredetét. Tanításainak eredetére (sokan nem fogadják el Gurdjieff állításait a témában) különböző intellektuális és spirituális javaslatok érkeztek:

Műszaki szókincs megjelent először a 19. század elején az orosz szabadkőművesektől származó Robert Fludd – P.D. Ouspensky Esoteric Christianity – Boris Mouravieff Naqshbandi Sufism – Idries ShahIdries Shah: The Way of the Sufi, Part 1, Notes and Bibliography, Note 35 Caucasian Ahmsta Kebzeh – Murat Yagan Tibetan Buddhism – Jose Tirado

A tanítások alapja

A negyedik út azon képességre összpontosít folyamatosan, mely képes „tudatos munkát” és „szándékos szenvedést” előidézni. A Tudatos Munka egy olyan cselekvés, ahol a munkát végző ember a jelenben van, nem szórakozott, mialatt a tevékenységet végzi, és/vagy „emlékszik önmagára”. Ugyanakkor igyekszik minél hatékonyabban teljesíteni a munkát. A szándékos szenvedés a fizikai test vágyai ellen való küzdés, mint például álmodozás, öröm, étel (ha akkor is eszünk, mikor nem vagyunk éhesek), stb. Gurdjieff Beelzebub’s Tales című könyvében azt állítja, hogy „a legnagyobb »szándékos szenvedés« a jelenlétünkben akkor érhető el, ha kényszerítjük magunkat, hogy elviseljük mások kellemetlen megnyilatkozásait önmagunk felé”G.I. Gurdjieff (1950). Beelzebub's Tales to His Grandson, pg 242