László Jenő születési és 1891-ig használt nevén Lővi Jenő (Szatmárnémeti, 1878. március 5. – Budapest, 1919. december 29.) ügyvéd, politikus, a kommün idején a Budapesti Forradalmi Törvényszék politikai biztosa.

Élete

Lőwi/Lőwy Miksa könyvkereskedő és Lőwi/Lőwy Amália fia. Érettségi vizsgáját követően költözött fel a fővárosba, hogy jogot tanuljon. Még jogászhallgatóként lépett be az MSZDP-be, cikkeket közölt tőle az Előre és a Munkás Ifjúság is. 1906. június 30-án tett ügyvédi vizsgát Marosvásárhelyen, ügyésze volt a Vas- és Fémmunkások Országos Szövetségének és a fuvaros-szakszervezetnek. A munkások jogaiért harcolt, anyagi lehetőségei korlátozottak voltak. Állandó védőként működött közre a választójogi harc során letartóztatott és bíróság elé állított szocialisták ügyeiben. A Népszavában 1907-ben megjelent egy cikksorozata, amelyben támadta a vármegyei dzsentri közigazgatást. 1907-ben csatlakozott az Alpári Gyula által vezetett, MSZDP-n belüli baloldali csoporthoz. Ugyanezen év augusztus 10-én Budapesten az V. kerületben házasságot kötött Messinger Arankával, Messinger Samu és Jakobovics Rozália lányával.A házasságkötés bejegyezve Budapest V. ker. polgári akv. 368/1907. folyószám alatt. A szociáldemokrata párt XIV. kongresszusán a munkások helyzetének javítását célzó javaslatot terjesztett be, amely elfogadásra került. Az októberi polgári demokratikus forradalmat követően résztvevője volt a KMP megalakításának, majd ezen párt első Központi Bizottságának tagja, valamint a párt ügyésze lett. 1918 decemberében Pozsonyban szerepet vállalt a szlovák kommunista párt létrehozásában is. 1919. február 20-án számos kommunistával egyetemben őt is letartóztatták, később kiszabadult.

A Tanácsköztársaság alatt a forradalmi törvényszékek fővádbiztosaként tevékenykedett, a Budapesti Forradalmi Törvényszék politikai biztosa volt. E beosztásában a politikai túszként letartóztatottakkal cinikus volt, és minden olyan kérelmet visszautasított, amely a foglyok körülményeinek javítására irányult. Célja volt a proletárdiktatúra megszilárdítása, amelyért kitartóan harcolt. Miután a kommün megbukott, letartóztatták, és heteken keresztül kínozták. A gyorsított eljárás során arra hivatkozott, hogy beszámíthatatlan elmeállapotú, de a vizsgálat ezt kizárta. Halálra ítélték, kegyelmi kérvényét a Kúria elutasította. 1919. december 29-én nyolc társával együtt kivégezték. A kivégzettek között volt Korvin Ottó és Kohn-Kerekes Árpád is. Hamvait a Munkásmozgalmi Panteon falába temették.R. Gilicz Márta: Ifjúságunk példaképei. Válogatott bibliográfia a magyar munkásmozgalom nagy harcosairól. Bp., 1965, Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár, 180. p.

Emlékezete 1963-tól 1990-ig viselte a nevét egy lipótvárosi utca (Budapest V. kerület), ahol emléktáblája is volt. 1990-ben az utca visszakapta eredeti nevét. Az utca a rövidsége miatt egyetlen lakóépülethez sem tartalmaz bejáratot.

Megjegyzések

Jegyzetek

Források

Magyar zsidó lexikon. Szerk. Ujvári Péter. Budapest: Magyar zsidó lexikon. 1929. Bödök Gergely: Vörös húsvét; Rubicon történelmi magazin, 2015/3. szám, 62-75. oldal.

R. Gilicz Márta: Ifjúságunk példaképei. Válogatott bibliográfia a magyar munkásmozgalom nagy harcosairól. Bp., 1965, Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár, 86-87. p.

További információk T. Szerémi Borbála: A szabadság vértanúi. [Budapest], 1960, Kossuth Könyvkiadó. László Jenő. In Békés István: Hazádnak rendületlenül. A magyar nép aranykönyve. Budapest, 1955, Művelt Nép, 278. p. Gergely Ernő: Az Országos Munkásjogvédő Iroda története. Bp., Országos Ügyvédi Tanács és a Budapesti Ügyvédi Kamara, 1985. Vágó Béla: L. J. és Korvin Ottó (Új Előre, New York, 1922. febr. 1.); Dokumentumok a magyar forradalmi munkásmozgalom történetéből. 1919–1929. Budapest, 1964, 52-53, 96, 487. p. Hajdu Tibor: A Magyarországi Tanácsköztársaság. Budapest, 1969. Hajdu Tibor: Az 1918-as magyarországi polgári demokratikus forradalom. Budapest, 1968. Magyar pokol. A magyarországi fehérterror betiltott és üldözött kiadványok tükrében. Budapest, 1964, 205. p. Nemes Dezső: A magyar munkásmozgalom történetéhez. Tények, viták, tanulságok. Budapest, 1974, 137-215. p. Sarlós Béla: A Tanácsköztársaság forradalmi törvényszékei. Budapest, 1961. Lengyel József: Visegrádi utca. Bev. Kun Béla. 2. kiad. Budapest, 1962, Szépirodalmi Kiadó. Gárdos Mariska: Kukoricán térdepelve (Emlékirat, Bp., 1964).

Lexikoncikkek Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Bp., Magyar Könyvklub. Révai Új Lexikona. Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd, Babits, 1996-. Magyar Nagylexikon. Főszerk. Élesztős László (1-5. k.), Berényi Gábor (6. k.), Bárány Lászlóné (8-). Bp., Akadémiai Kiadó, 1993-. Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái. Bp., Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete, 1939-2002. 7. kötettől sajtó alá rend. Viczián János

Újságcikkek Kelen Józsefné: Vértanúk dicsőséges emléke. Szabad Nép, 1957. december 29. Mártírok emlékezete. Népszabadság, 1959. december 29. Tisztelettel adózunk a forradalom katonáinak. Esti Budapest, 1954. december 29. Szőcs Ferenc: "Margit körúti fogházban." – László Jenő és Korvin Ottó halálának 40. évfordulóján. = Lobogó. 1959. december 30.

Kategória:Kivégzett magyar politikusok Kategória:SZDP-tagok Kategória:Magyar jogászok Kategória:Zsidó származású magyarok Kategória:1878-ban született személyek Kategória:1919-ben elhunyt személyek Kategória:Családi nevüket magyarosított személyek Kategória:KMP-tagok Kategória:A Munkásmozgalmi Panteonban eltemetett személyek Kategória:A Vörös Ujság vezetői, újságírói Kategória:Magyar szakszervezeti vezetők Kategória:A Magyar Tanácsköztársaság forradalmi törvényszékeinek tagjai