Borghida István (Szatmár, 1918. március 8. – Kolozsvár, 1982. december 13.) magyar művészettörténész, műkritikus.
Életútja
Gimnáziumi tanulmányait magánúton végezte, a kolozsvári egyetemen műtörténeti, esztétikai és lélektani képesítést, a bukaresti egyetemen művészettörténeti doktorátust szerzett. 1948-tól az Igazság művelődési rovatát szerkesztette, 1949-től a kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Intézet művészettörténeti előadótanára. Gyűjteményes tárlatokat, vándorkiállításokat szervezett, s számos összefoglaló cikkben, tanulmányban foglalkozott az újabb kori egyetemes művészet több kiemelkedő egyéniségével (Daumier, Toulouse-Lautrec, Van Gogh, Käthe Kollwitz, Meštrović, Monet, Chagall), valamint a korabeli román és hazai magyar képzőművészet jeleseivel. A nagybányai festőiskola művészetét, Weisz István fotópoetikáját, Kós András szobrait, Jakobovits Miklós képeit ismertette a Korunkban, az Utunk művészeti munkatársa, írásai több bel- és külföldi folyóiratban jelentek meg.
Művészettörténeti pályáján a klasszikus örökség ápolása mellett egyre határozottabban fordult a romániai magyar képzőművészek középnemzedéke és a fiatalok felé, köteteiben Jakobovits Miklós és Balázs Imre művészi pályáját is elemezte.
Kötetei (válogatás)
Leon Alex emlékkiállítás : 1957 június (Kolozsvár, katalógusbevezető) Krizsán János (monográfia magyar és román nyelven, 1957, bővített kiadás 1971) Ziffer Sándor (monográfia román nyelven, 1968, magyar nyelvű bővített kiadás 1980) Cseh Gusztáv (katalógusbevezető négy nyelven, 1971) Leon Alex (monográfia, 1973) Jakobovits Miklós (Bukarest, 1981) Balázs Imre (Bukarest, 1982)
Források
Borghida István munkássága Murádin Jenőtől, artportal.hu
Kapcsolódó szócikkek Romániai magyar művészettörténet
Kategória:Romániai magyar művészettörténészek Kategória:Szatmárnémetiek Kategória:Kolozsváriak Kategória:1918-ban született személyek Kategória:1982-ben elhunyt személyek