II. UlászlóKirályként I. Ulászló néven. (), (1117 – 1174. január 18.Petr Čornej – Ivana Čornejová – Pavel Hrochová – Jan P. Kučera – Jan Kumpera – Vratislav Vaníček – Vít Vlnas: Európa uralkodói (Evropa králů a císarů. Významní panovnící a vládnoucí dynastie od 5. století do současnosti, Prága, 1997); Magyar kiadás: MÆCENAS Könyvkiadó, 1999, fordította Tamáska Péter, , ill. , 228. oldalHalála napját Windberg és Pernegg gyászjelentéséből ismerjük: XV Kal Feb – Wlatizlaus dux Boemie (Necrologium Windbergense, Regensburg Necrologies, p. 383.), illetve XV Kal Feb – Wladislaus II rex Boemiæ (Necrologium Canonicarum Perneccensium, Passau Necrologies (II), p. 562.) [FMG]) Csehország fejedelme 1140-től, majd I. Ulászló néven királya 1158-tól 1172-ig.
Élete I. Ulászló fejedelem és Svatava fiaként született. A cseh előkelők döntése alapján nyerte el a trónt a másik Ulászlóval (I. Szobeszláv fiával) szemben. Uralkodása alatt tovább nőtt a nemesség politikai hatalma – ekkor tűntek fel a későbbi cseh és morva főúri családok ősei. Sokat harcolt mind a főnemességgel, mind lázongó rokonaival, III. Konrád támogatásával tudta fenntartani uralmát. 1142-ben sikerrel szállt szembe egy főúri felkeléssel, valamint a morva Přemyšlek lázadásával, akik II. Konrád znaimi herceget akarták trónra emelni. Bár Ulászló vereséget szenvedett (visoky ütközet), de III. Konrád birodalmi hadainak megérkeztével ismét kiterjesztette fennhatóságát a morva hercegségekre. Konrád utóda, I. Frigyes 1158-ban Ulászlónak királyi címet adományozott, cserébe a cseh csapatok 1158 és 1168 között részt vettek a császár itáliai hadjárataiban. 1163-ban Ulászló hadat vezetett Magyarországra, hogy megsegítse III. István magyar királyt I. Mánuel bizánci császár ellen.
Politikája akkor tört meg, amikor fiát, Vojtěchet (Adalbert) a Frigyessel szemben álló III. Sándor pápa párthívei salzburgi érsekké tették. Hogy másik fiának, Frigyesnek megtarthassa a királyi címet, 1172-ben lemondott a trónról. A császár ezt elutasította, és az országot hűbérként I. Szobeszláv fiának, Ulriknak adta, aki azonban lemondott fivére, II. Szobeszláv javára. Ulászló feleségének birtokaira, Thüringiába vonult vissza, és ott is halt meg.
Uralkodása alatt épült a prágai Judit híd, ekkor jelentek meg Csehországban a ciszterciták a premontriek és a johanniták.
Családfa
II. Vratiszláv* 1032/1033† 1092. I. 14. Piast Szvatava* 1046/1048† 1126. IX. 1. Bergi Henrik Adelheid I. Ulászló fejedelem* 1065 k.† 1125. IV. 12. Bergi Richeza* 1095 k.† 1125. IX. 27.
1 Babenberg Gertúd* 1118† 1150. IV. 8.OO 1140II. Ulászló fejedelem* 1117† 1174. I. 18. 2 Thüringiai Judit* 1135 k.† 1174 utánOO 1153 1 1 1 1 2 Frigyes* 1141/1142† 1189. III. 25. Ágnes* 1170 k.† 1228. VI. 7. Szvatopluk† 1169 után III. Adalbert salzburgi érsek* 1145 k.† 1200. IV. 8. I. Ottokár* 1158† 1230. XII. 15. 2 2III. Ulászló* 1161† 1222. VIII. 12. Riksa* 1165† 1182. IV. 19.
Megjegyzések
Jegyzetek
Kapcsolódó szócikkek Csehország uralkodóinak listája Cseh fejedelmek és királyok családfája
Kategória:Cseh uralkodók Kategória:Přemysl-ház Kategória:1117-ben született személyek Kategória:1174-ben elhunyt személyek