Mogyorós Sándor, Alexandru Moghioroș (Nagyszalonta, 1911. október 23. – Bukarest, 1969. október 1.) magyar származású romániai munkásmozgalmi aktivista, kommunista politikus. Fontos szerepet töltött be a romániai mezőgazdaság szövetkezetesítésében, a „kulákság” felszámolásában. Az 1950-es évek végén a minisztertanács elnökhelyettese volt, azonban Nicolae Ceaușescu hatalomra kerülése után kiszorult a párt élvonalából és nem sokkal később meghalt. A kommunizmus alatt Romániában több szobra állt, iskolák és utcák viselték nevét.
Életútja, munkássága Öt elemi osztály és három évnyi inasképzés elvégzése után szülővárosában géplakatosként állt munkába. Már 18 éves korában, 1929-ben bekapcsolódott a munkásmozgalomba; 1932–1935 között az illegális Kommunista Ifjúmunkás Szövetség központi bizottságának tagja volt, álnevei Tell és Balogh József. A zsil-völgyi bányászok között és a resicai üzemekben kifejtett tevékenységéért több más kommunista agitátorral – közöttük Ana Paukerrel és Alexandru Drăghicicsel együtt – 1935 júliusában letartóztatták és bebörtönözték.
Az 1944-es román átállás után kiszabadult és a Román Kommunista Párt vezetésében viselt tisztségeket, felügyelve a párt Maros és Hunyad megyei tevékenységét. 1957 és 1961 között Chivu Stoica kormányában a minisztertanács elnökhelyettese volt. 1957-ben elrendelte, hogy a Romániában található összes lovat mészárolják le, mert azok „eleszik a takarmányt a szarvasmarhák elől”, és etessék meg őket a disznókkal. A rendeletnek körülbelül ló esett áldozatul, ez pedig visszavetette a gazdaságot, mivel akkoriban a mezőgazdasági munkák és a szállítás java részét lovakkal végezték.
1957 októberében Moszkvába utazott az októberi forradalom 40. évfordulójának megünneplésére. A küldöttséget szállító Il–14 lezuhant a vnukovói leszállás közben, de Mogyorós, Chivu Stoica és Nicolae Ceaușescu túlélték a balesetet.
1967-ben a hatalmat megragadó Ceaușescu eltisztította a pozícióját veszélyeztető, egykoron Gheorghe Gheorghiu-Dejt támogató „régi” kommunistákat, így Mogyoróst is. Rákban hunyt el 1969-ben. Koporsóját a bukaresti Kommunista Hősök Mauzóleumában helyezték el, 1991-ben azonban elszállították onnan.
Kapcsolata a magyarokkal Mint a párt küldötte, 1946-ban az MNSZ székelyudvarhelyi kongresszusán még a nemzetiségi jogegyenlőségről beszélt, de ezt meghazudtolva 1959-ben már azt állította egy marosvásárhelyi aktívaülésen, hogy „...az önálló magyar tannyelvű egyetem alapítása politikai hiba, a magyar reakciónak tett engedmény volt”. Egy idő után nevét is románosította (Alexandru Moghioroș), tévedéseit csak halálos ágyán vonta vissza.
Emlékezete Bukarest 6. kerületében, a Drumul Taberei városnegyedben szobra állt, és egy sugárút és park is viselte nevét. Az 1989-es rendszerváltás után a szobrot eltávolították (talapzata még ma is áll), a közterületeket átnevezték (Strada Brașov illetve Parcul Drumul Taberei, bár a parkot a köznyelv még a 21. század elején is Parcul Moghioroșként ismeri).
Szobra állt Nagyváradon is (a Barátok temploma előtt), több erdélyi városban iskolák és utcákDecretul nr. 216/1970, art. 2. viselték nevét.
Munkái Epizódok a Kommunista Ifjúmunkás Szövetség hős illegális harcának éveiből (románul és magyarul, 1949) A dolgozó ifjúság egységes szervezetének feladatai (románul Bukarest, magyarul Brassó 1949) Despre luptele din februarie 1933 și tineretul muncitor (1949) A munkásosztály pártjának erősítése biztosítja a szocializmus győzelmét Romániában (románul, németül és magyarul, 1952).
Jegyzetek
További információk Dánielisz Endre: Séta Nagyszalontán. Kézirat. 1988. Csőgör Lajos: Lapok a Bolyai Egyetem történetéből (I). Erdélyi Figyelő, 1990/11.
Kategória:Romániai magyar politikusok Kategória:Kommunista politikusok Kategória:Nagyszalontaiak Kategória:1911-ben született személyek Kategória:1969-ben elhunyt személyek