A Presszó 1998-ban készült színes, magyar 35 mm-es nagyjátékfilm, amely Sas Tamás elsőfilmes rendezése volt. A filmet Sas Tamás és Németh Gábor írta. A mozifilm három barátnő életét követi nyomon, akiknek törzshelyük a kávézó, és mindhárman ugyanabba a férfiba szerelmesek.

Az alkotás különlegessége, hogy a kamera a cselekményt plánozás helyett egyetlen nézőpontból mutatja egy éven át a véletlenszerűen cserélődő emberekkel egy kávézó asztalánál, így megismerve a történetüket.

2008-ban – 10 évvel később – tévésorozat is készült Presszó 10 év címmel. A 12 részes, kb. 50 perces epizódokból álló sorozat az M1-en volt látható (később az M3 is vetítette). Az epizódokból mozifilmváltozat is készült, amely elsősorban a három nő, illetve a csábító történetére koncentrált.

Tartalom A presszó mindennap reggel nyolckor nyit. Állandó vendégek: a minden problémát megoldó Professzor, a családjának terhes pszichológus doktornő, Blanka, aztán Gabika, a feleségét titkon követő és megleső, ifjú férj, Figura, a feketemunkát kereső fiatalember, s végül a főszereplők, a három fiatal dolgozó nő, az értelmiségi Bori, Anna, az elvált, gyermekét egyedül nevelő hivatalnoknő és Dóri, a szexis kozmetikusnő. A nők találkozásai és beszélgetései egyre inkább egy Gábor nevű fiatalember köré szerveződnek, akit Bori hoz a presszóba először, de aki hamarosan mindhármójukkal egyenként szerelmi viszonyt létesít. Nemsokára Bori és Anna – mint mondják – gyermeket várnak a férfitől. A presszóban tartott, szűkkörű és féktelen szilveszteri buliról csak Gábor hiányzik. A nők bosszút esküsznek, amit a Professzor kész végrehajtatni. A kétbalkezes bérgyilkos, Figura azonban félreértésből az éppen új életre készülődő Gabikát lövi le. A Tulajhoz az esti zárás után váratlanul csatlakozik a lánya, akit évek óta nem látott.

Sas Tamás: „Spanyolviasz. Volt egy elmesélhető történetünk és volt egy módszerünk a mesélésre. Egy napon úgy éreztük, az Isten is egymásnak teremtette őket. Történet és módszer, avagy a presszó és presso. A magyar játékfilm igazi tétje már régóta az, hogyan tud erényt csinálni a szükségből. Ez a film is erre tesz kísérletet. A filmes eszközök redukciójára és az ábrázolás intenzitásának emelésére törekszik. Mesterségesen megfosztjuk magunkat a helyszín- és a plánváltás bevált eszközeitől, így nem marad más, mint a színészi eszközök, a szöveg, a belső ritmus és belső vágás használata. Ez a módszer a feszültségteremtő erőket zárt térbe szorítja, és szigorúan betartja az ábrázolás terének határait is. A kamera egyetlen gépállásból, lemondva az esztétizáló képelgés szinte valamennyi technikai eszközéről, akár egy rezzenéstelen szempár, figyeli történetünket. Egy presszóasztal köré véletlenszerűen csoportosuló emberek történetét, majd egy éven át. A presszó Budapest egyik mellékutcájában van, a VI-VII. kerület környékén. Nyolckor nyit, de akkor zár, mikor az utolsó vendég is távozott. Az asztalnál folyamatosan váltják egymást a vendégek. Egy idő után fedezzük fel az ismétlődéseket, a presszó életének ritmusát. Felismerjük a visszatérő alakokban a történet szereplőit, a törzsvendégeket, az egyszerűnek induló, de egyre bonyolódó történetszövevény összefüggéseit. Az asztal egymást váltó vendégeinek történetei lassanként egyetlen történetté fonódnak össze.”

Szereplők

Díjak 1998 Magyar Filmszemle, legjobb első filmes díja, legjobb forgatókönyv díja 1998 Cottbus Nemzetközi Filmfesztivál, különdíj

Jegyzetek

További információk

Kategória:1998 filmjei Kategória:Magyar filmdrámák Kategória:Magyar filmvígjátékok Kategória:Sas Tamás-filmek Kategória:Budapest Film-filmek