NévváltozatokEgyes névváltozatok nem csak nevükben, de alakjukban is más változatok lehetnek, például egyes lotaringiai (Lorraine, litván) változatban a vízszintes szárak egyenlő hosszúságúak (Katolikus-lexikon), míg a Jagellók változatában a második vízszintes szár a kereszt alján helyezkedik el (A Jagelló-ház díszített címere).: apostoli- vagy kettős- vagy lotaringiai kereszt (Bárczay 117-), pátriárkai kereszt (Nagy IV. 284.), bencés kereszt, érseki kereszt, a felszabadítás keresztje Francia nyelven: croix double, croix patriarchale, croix de Lorraine, nouvelle Hongrie Angol nyelven: double cross, two barred cross, patriarchal cross, archiepiscopal cross, Lorraine cross, Caravaca cross, Salem Cross Német nyelven : Patriarchenkreuz, ungarisches Kreuz, Lothringer Kreuz, Doppelkreuz, Erzbischofskreuz, spanisches Kreuz Latin nyelven: crux gemina, crux patriarchalis
Rövidítések
A kettős kereszt olyan latin kereszt, melynek két vízszintes szára van a tetejéhez közelebb. A bizánci birodalomban a 6. században jelent meg, ahol nemcsak vallási, hanem elsősorban politikai jelvényként használták. Rendkívüli módon elterjedt a vallási tárgyakon, fegyvereken, az érméken, a ruhákon, a személyi pecséteken, a katonáktól a művelt rétegekig, a diplomatákig és egyházi személyekig.
A szokványos kettős keresztnél a felső vízszintes szár rövidebb, mint az alsó. Ezt a Jézus keresztjére erősített táblával szokták magyarázni, melynek felirata az I. N. R. I. (Iesus Nazarenus Rex Iudaeorum; Názáreti Jézus, a zsidók királya) rövidítés.
A kettős kereszt az egyházi heraldikában eredetileg a pátriárkákat, majd az érsekeket illette meg. A ferde lábtartóval kiegészített változata az orthodox kereszt a keleti egyház szimbóluma, míg a hármas kereszt a pápaság jelképe.
A kettős kereszt a magyar címer egyik eleme. Széles körben elterjedt egész Európában a címerhasználatban elsősorban a Bizánci Birodalomból származó ereklyetartók, valamint keresztes háborúk és a kis-ázsiai keresztes államok révén.
Elterjedése A kettős kereszt formája minden bizonnyal a Bizánci Császárságban a keresztfelirat táblájából alakult ki. Először II. Iusztinianosz bizánci császár érméjén jelent meg.
A szláv nézőpont szerint Cirill és Metód bizánci szerzetesek térítő tevékenysége révén jelent meg a jelkép, ami egyúttal Nagymorávia keresztény és pánszláv hagyományait és örökségét jelképezi.
A kettős kereszt Magyarországon a kora Árpád-korban nem tűnt fel. A szaktudósok egész sora szerint a kettős kereszt III. Béla király (1172–1196) uralkodása alatt jelent meg bizánci eredetű hatalmi jelvény átvételeként, és a 14. század elejére már a magyar államhatalom szimbólumává vált.Hegedűs András: A Magyar Királyság és uralkodóházainak címerei a Képes Krónika ábrázolásain
Kettős kereszthez hasonló jelkép van I. Béla (1060-1063) egyik pénzén is, ezt azonban inkább egy keresztre helyezett kisebb keresztnek tartják. A 12. századig kizárólag Bizáncon keresztül terjedt el a nyugati kereszténység területén. A kettős kereszt címerpajzson először III. Béla király (1172-1196) ezüst dénárán fordul elő, 1190 körül. Az általános vélemény szerint ezt a jelképet ő hozta magával a bizánci udvarból, ahol fiatal kora óta nevelkedett. A bizánci császár után a második ember, a deszpotész volt, majd 1165-ben ünnepélyesen a Bizánci Birodalom trónörökösének nyilvánították és eljegyezte a császár Mária nevű leányát. Pajzsára a kettős keresztet festette. Valószínűleg ezzel a bizánci jelképpel is ki akarta fejezni a bizánci uralkodóval való egyenrangúságát. I. Mánuel bizánci császárnak később fia született, ezért Bélát megfosztották méltóságától, jegyességét pedig felbontották. I. Mánuel feleségének féltestvérét, Châtillon Anna antiochiai hercegnőt vette feleségül és tovább használhatta a kettős keresztet hatalmi szimbólumként.A legújabb numizmatikai vizsgálatok alapján, a kettőskeresztet ábrázoló pénzérmek nem III., hanem IV. Béla uralkodásának kezdeti, tatárjárás előtti időszakához köthetők. Ez alapján az Árpádok első ismert címere a sávozott pajzs lehetett. A kettőskereszt, előbb nem mint dinasztikus uralkodói címer, hanem mint hatalmi szimbólum jelenik meg, és csak IV. Béla uralkodásától válik a királyi hatalom jelképévé. (Körmendi Tamás 2011: A magyar királyok kettőskeresztes címerének kialakulása. Turul 84/3, 73-83.) Semmilyen forrás nem szól azonban amellett, hogy már III. Béla, vagy II. András használt volna kettőskeresztes címert.Körmendi 2011, 82. A 13. századtól a kettős kereszt bekerült egyes magyar városok és udvari főméltóságok címerébe,Hasonlóan az Árpádok sávozott címeréhez, a hivatalukat a királytól elnyerő főurak pecsétjeiben (Rácz György 1992: Az Árpádok sávozott címere egyes főúri pecséteken a XIII-XIV. században. Levéltári Közlemények 63, 123-135.) és változatos formái alakultak ki. Részben Magyarországon át idővel egész Európában elterjedt.
A 12. századtól a kettős kereszt terjedésének másik kiindulópontja a Szentföld volt, ahol gyakran nevezték „valódi keresztnek”. Az egyházi lovagrendek is használták a pecsétjeiken és érméiken, de a címerükben sohasem. A kettős kereszt megtalálható a Szent Sír Lovagrend régebbi pecsétjén, a jeruzsálemi királyok érméin, melyet gyakran alfa és omega betűk kísérnek, mint például Guy de Lusignan (1186-1192) pénzén, II. Baudouin de Bourcq (1100-1118), edesszai gróf pénzein és az akkoni püspökök 12-13. századi pecsétjein. A Montpellierben 1170-ben (illetve 1196-ban) létrejött Szentlélek Rend tagjai gyakran használták a kettős keresztet a pecsétjeiken, palástjaikon, zászlójukon és a címerükben is, mely fekete alapon ezüstszínű volt. Ezen az úton aztán a kettős kereszt a 13. században bekerült az egyházi heraldikába.
Kettős keresztet használ címerként Szlovákia. Az 1848-as nemzeti érzelmű értelmiségi körben kialakult nézet szerint a kettős keresztet a 9. században Szent Cirill és Szent Metód hozta magával Bizáncból a Nagymorva Birodalomba. A 19. századtól a szlovákok a saját jelképüknek kezdték tekinteni, mely nézetet a modern szláv történetírás is magáévá tette és igyekszik alátámasztani.
bélyegkép|Kőből készült kettős kereszt Les Mesnuls, Franciaország Amikor I. René nápolyi király (1409-1480), aki időnként használta a „Magyarország királya” ill. „Jeruzsálem királya” címeket is, megörökölte a lotaringiai hercegséget, jelvényül felvette az Árpádok címerében szereplő kettős keresztet. Nyugaton, főként Franciaországban a kettős kereszt lotaringiai keresztként ismert, de a szláv, pre-magyar Kárpát-medencéből származik. Egyes elképzelések szerint Szvatopluk keresztgyermeke, Szent Zwentibold, Lotaringia uralkodója vitte magával ezt a jelképet.H. Fros - F. Sowa 2004: Księga imion i świętych. Kraków, t. 5, kolumna 329.
1270-ben V. István leánya, Mária férjhez ment I. Anjou Károlynak (1264–1285), Nápoly (Szicília) királyának (és IX. Lajos francia király öccsének) fiához, II. (Sánta) Károlyhoz (1250–1309). Fiuk, Martell Károly, 1292-ben felvette a „Magyarország királya” címet is, de a trónt csak fia, Károly Róbert foglalhatta el. Sánta Károly testvére, Izabella (1261–1304), pedig IV. László magyar király felesége lett. Amikor I. Renátusz (René) (1409–1480) nápolyi király, aki időnként használta a „Magyarország királya” ill. „Jeruzsálem királya” címeket is, első felesége, Lotaringiai Izabella révén megörökölte a lotaringiai hercegséget, jelvényül felvette az Árpádok címerében szereplő kettős keresztet, de ez nem került pajzsra, hanem a pajzstartó sasok nyakában rózsafüzéren volt látható. Ez később annyira közismertté vált, hogy a nyugati heraldikai szakirodalom már lotaringiai kereszt néven említették. I. René fehér kettős keresztet vitt a király után roueni bevonulásakor. Fia, Calabria hercege 1465-ben fekete kettős keresztet viselt. II. René lotaringiai herceg viszont a zászlaján arany kettős keresztet viselt a Burgundia elleni háborúban és az utódai is ezt használták. A lotaringiai kereszt az 1870-71-es francia-porosz háborútól kezdve, mint a „Felszabadítás keresztje”, óriási népszerűségre tett szert, miután a franciák a háborúban elvesztették Lotaringia északi részét Metz körül, valamint Elzászt is. Ekkor nagy menekülthullám indult Franciaországba (beleértve Algériát is). Ezeket a területeket a franciák csak az első világháború után szerezték vissza, de 1940-ben a náci Németország ismét annektálta azokat. 1940-től De Gaulle tábornok Nemzeti Ellenállási Bizottságának a jelvényeként a kettős keresztet választotta, mert a lotaringiai keresztet tévesen Jeanne d’Arc hadi jelvényének tartották.
A kettős kereszt megtalálható Litvánia címerében, a lovast ábrázoló alak pajzsán, mely először Jogaila 1386-os vagy 1387-es pecsétjén tűnik fel. Valószínűleg Nagy Lajos leánya, Hedvig lengyel királynő által került Litvániába, amikor 1386-ban férjhez ment Jagelló Ulászló litván fejedelemhez. 1991-1995 között ez a címer Belorusszia címere is volt. A. Titov, fehérorosz történész kétségbe vonta Litvánia kettős keresztes címeréhez való jogát és azt kizárólag belorusz jelképnek tartotta. S. Dumin ezt cáfolta és rámutatott, hogy a litván és a fehérorosz heraldikának közös az eredete és Litvánia régi címerét a két világháború között is megtartotta.Genealogicko-heraldický hlas. 1991/1. 34. l.
Az egyházi heraldikában rangjelző eszköz. A pajzs mögött vagy fölött helyezték el. Az érsekeket és a pátriárkákat illeti meg. (A püspökök pajzsa mögött egyszerű arany latin kereszt van.) A pátriárkakeresztet és az érseki keresztet a 15. századtól kezdték használni. (Egyes források szerint az érsekek kettős keresztet használtak, míg a pátriárkák hármas keresztet.) A metropoliták korábban egyszerű keresztet használtak, majd a 16. századtól kettős keresztet viseltek rangjelölő eszközként. A 15. századtól szerepel a bencések keresztjeként is.
Apostoli kereszt Késő középkori magyar felfogás szerint a kettős kereszt, mint apostoli címerjelvény, II. Sylvester pápa adományából illette meg Szent Istvánt és utódait.Werbőczy: Hármaskönyv. I. R. 11. c. 3. §. V. ö. Das Concilium so zu Constanz… 1413. Jar. (Augsburg, 1536.) XCIX. lev., hol a kettős keresztet Szent István címerének mondják.