A vertikális vagy függőleges irány a nehézségi erő irányával párhuzamos irányt jelöli. A vertikális irányt (szélcsendes helyen) legegyszerűbben a függőón jelöli ki,Ebből származik a függőleges irány helyi eltérését leíró fogalom, az ún. függővonal-elhajlás elnevezése. a geodéziai gyakorlatban a vízmértékkel pontosabban meghatározható vízszintes irányból származtatják.
A vertikális irány általában csak hozzávetőlegesen egyezik meg a Föld középpontja irányába mutató vektorral. Ezt két hatás módosítja: A Föld felszínén tartózkodó megfigyelőhöz rögzített koordináta-rendszerben az erőtér nem konzervatív, ebben centrifugális erő is fellép. Ez az erővektor a gravitációs erő vektorához adódik és a (sarkok kivételével mindenütt) kissé módosítja az eredő erőt irányban és nagyságban. A Föld felszínén maga a gravitációs erő iránya sem a Föld középpontjában összetartó irány, mivel a föld mélyén eltemetett nagy sűrűségű testek (pl. vasérctelepek) gravitációs hatásukkal módosítják a teret. A geofizikában használt Eötvös-inga épp ennek a jelenségnek az érzékelésével képes kimutatni felszín alatti geológiai képződményeket. Az ebből a hatásból eredő eltéréseket nevezzük függővonal-elhajlásnak.
Kapcsolódó szócikkek Gravitáció
Jegyzetek
Források Kulcsszavak, definíciók A Föld alakja, nehézségi erőtere és változó forgása c. tárgyhoz (elektronikus tananyag)
Foldtudomany