Palló Sándor (Sopron, 1823. december 23. – Sopron, 1890. október 7.) jogász, helytartósági tanácsos.
Élete
Sopronban született, ahol apja, Palló Endre, ügyvéd volt. A gimnáziumot 1834-től szülővárosában, a jogot a pesti egyetemen 1844-ben végezte.
Az ügyvédi vizsga letétele után Sopron város segédjegyzője lett. 1850-ben az ottani helytartósági osztálynál titkárrá nevezték ki. 1853 augusztusában a helytartótanácshoz Budára helyezték át tanácsosi minőségben. 1858-ban az egyetemnél az államtudományi államvizsgáló bizottmány alelnökévé nevezték ki; 1862-ben annak elnöke lett. 1867-től a Vallás- és Közoktatási Minisztériumban dolgozott. Később rövid időre a közlekedési minisztériumban működött. 1870-ben saját kérésére nyugdíjazták. Sopronba költözött, ahol a közügyek, főleg az egyháziak iránt érdeklődött. Az ágostai evangélikus egyháznak több évig felügyelője volt. A nyári hónapokban utazásokat tett. 1848-ban Olaszországban járt, később pedig Európa összes államát (Törökországot kivéve) beutazta.
Az 1850-60-as években Török Pállal és Székács Józseffel baráti viszonyba lépett és a protestáns árvaház létesítése körül szerzett érdemeket. Az 1859-ben alakult árvaegylet alakulván, bizottmányi tagja, 1863-ban pedig elnöke lett. Végrendeletében forint vagyonát közművelődési célokra hagyta.
Ligeti által festett arcképe a soproni evangélikus egyház tanácstermében van.
Munkája
Theses ex scientiis politicis, quas in reg. scient. univers. Hungarica pro laurea doctoratus ex universo jure legitime consequenda propugnandas suscepit anno 1844. Pestini, 1844
Források
Prot. Képes Naptár 1867. 44. l. arck. Evang. Glocken 1890. 234. l. Protestáns Egyházi és Iskolai Lap 1890. 52. sz.
Kategória:Magyar jogászok Kategória:Soproniak Kategória:1823-ban született személyek Kategória:1890-ben elhunyt személyek