A Nyugat-Dunántúl a nyolc magyarországi statisztikai régió egyike, az ország északnyugati részében helyezkedik el. Három vármegye, Győr-Moson-Sopron, Vas és Zala alkotja ezt a régiót, melynek központja Győr.
Közigazgatás A nyugat-dunántúli régió járásai:
Győr-Moson-Sopron vármegye
Csornai járás Győri járás Kapuvári járás Mosonmagyaróvári járás Pannonhalmi járás Soproni járás Téti járás
Vas vármegye
Celldömölki járás Körmendi járás Kőszegi járás Sárvári járás Szentgotthárdi járás Szombathelyi járás Vasvári járás
Zala vármegye Keszthelyi járás Lenti járás Letenyei járás Nagykanizsai járás Zalaegerszegi járás Zalaszentgróti járás
Legnépesebb települések Város Lélekszám Győr Szombathely Sopron Zalaegerszeg Nagykanizsa Mosonmagyaróvár Keszthely
Népesség
Lakosság: 998 187 fő (2009) 0-14 éves korig terjedő lakosság: 14% 15-64 éves korig terjedő lakosság: 70% 65+ éves lakosság: 16%
Turizmus
bélyegkép|250px|A Hévízi-tó fürdőépülete A nyugat-dunántúli régió területe megegyezik a Nyugat-Dunántúl turisztikai régióval, kivéve Zala vármegye keleti, Balaton körüli részét, amely a Balaton turisztikai régióhoz tartozik.
Győr-Moson-Sopron vármegye
A megye különleges értékei a Pannonhalmi Bencés Főapátság és a Fertő tó, amelyek a világörökségi listán is szerepelnek. A fő turisztikai vonzerőt ezenkívül a számtalan értékes műemlék, Győr és Sopron történelmi hangulatú belvárosa, a kisvárosok és falvak barokk templomai, kastélyai, valamint a nagy múlttal rendelkező borászat jelentik. Sokan keresik fel a barokk stílus gyöngyszemének tekintett fertődi Esterházy-kastélyt és a magyarság egyik nemzeti zarándokhelyének számító nagycenki Széchenyi-kastélyt. Innen további kirándulás tehető a nagycenki múzeumvasúton. A vidék híres látnivalói közé tartozik még a lébényi román stílusú templom és a fertőrákosi kőfejtő.
Lásd még: Győr-Moson-Sopron vármegye turisztikai látnivalóinak listája
Vas vármegye
A megye fő látnivalói Szombathely és Kőszeg hangulatos történelmi városközpontjai, az Alpokalja természeti értékei, a barokk kastélyok, az őrségi falvak máig megőrzött népi építészete, valamint a jáki templom, a román stílusú építészet remekműve. A múzeumok közül megemlíthető a kőszegi Jurisics-vár kiállítása és a pityerszeri skanzen Szalafőn. A természetkedvelők sok ritka növényfajjal találkozhatnak a jeli (Kám), a Chernel-kerti (Kőszeg), a kámoni (Szombathely), a vépi és a szelestei arborétumokban. Az Őrségi Nemzeti Park és az Írottkő Natúrpark hegyvidéki erdei tiszta, jó minőségű levegője a túrázók számára fontos vonzerőt jelent.
Lásd még: Vas vármegye turisztikai látnivalóinak listája
Zala vármegye
A megye turizmus szempontjából legfontosabb területe Keszthely és a Balaton 30 kilométeres partszakasza, valamint a Hévízi-tó. A vármegye fő turisztikai vonzerejét ezenkívül az érintetlen természet, a gyógyfürdők, a romantikus göcseji táj, az élő népművészet és a hagyományos falusi vendéglátás jelentik. A nagy kiterjedésű erdők kiváló túrázási lehetőséget biztosítanak.
Lásd még: Zala vármegye turisztikai látnivalóinak listája
Földrajz
Földrajzi értelemben a Nyugat-Dunántúl mindössze három vármegye: Győr-Moson-Sopron (4012 km²), Vas (3337 km²) és Zala(3784 km2)– ez együtt az ország területének 7,9%-a (Rakonczay, 1996).
Tájföldrajzi szempontok alapján legnagyobb része a Kisalföldhöz tartozik. Ezen kívül itt van szinte a teljes Nyugat-magyarországi peremvidék, és a Dunántúli-középhegység egy kis szigetkéje.
Közép-és kistájai:
1. Nyugat-magyarországi peremvidék:
1.1. Alpokalja: Soproni-hegység, Kőszegi-hegység és a Vas-hegy, Kőszeghegyalja (a Pinka fennsíkjával), Vasi-hegyhát, Őrség és Vendvidék
1.2. Fertő menti mészdombok
1.3. Sopron–Vasi-síkság
2. Kisalföld:
2.1. Győri-medence: Szigetköz, Fertő-medence Hanság, Rábaköz.
2.2. Kisalföld déli peremvidéke: Marcal-medence, Pannonhalmi-dombság (Sokoró), Kemenesalja, Kemeneshát és Rábavölgy.
2.3. Komárom–Esztergomi-síkság: Győr–Gönyűi homokvidék.
3. Dunántúli-középhegység: Ság hegy.
Növényzete
A földrajzi változatosság a növényföldrajzi képet is színessé teszi: e viszonylag kis területen két flóratartomány négy flóravidékének hat flórajárása osztozik (Rakonczay, 1996):
Alpicum flóratartomány; kelet-alpesi flóravidék: rozáliai flórajárás, stájer flórajárás;
pannon flóratartomány:
1. nyugat-dunántúli flóravidék lajtai flórajárás vasi flórajárás;
2. alföldi flóravidék kisalföldi flórajárás;
3. Bakonyicum flóravidék veszprémi flórajárás
Kelet-alpesi flóravidék
1. Magyarországi területei
A nyugati határszél három kis foltján: a Soproni-hegységben, a Kőszegi-hegységben és a Vendvidéken
a hazánk területének döntő többségétől meglehetősen eltérő, alpi jellegű növényzetet találunk. A Soproni-hegység a Noricum flóravidék rozáliai, a másik két terület ugyane flóravidék stájer flórajárásának keleti peremén helyezkedik el; kelet felé a Pannonicum flóratartomány átmeneti flóravidéke váltja fel őket.
2. Flóraelemei és jellegzetes növénytársulásai
2.1. A flóravidék fő jellemzője a magashegységekből leereszkedő (dealpin boreális) flóraelemek feltűnő gyakorisága. Ezek a fajok a száraz és meleg nyarakat nem tűrik, ezért itt van elterjedési területük keleti határa: a pannon flóratartományba nem lépnek át.
Ezen a vidéken van Magyarország legtöbb tőzegmohalápja: oligotróf átmeneti lápok (Caricion lasiocarpae), dagadólápok (Oxycocco–Sphagnetea).
A fontosabb, illetve ismertebb lápok: a Vendvidéken: Szalafőn és Farkasfán; az Őrségnen: Gödörházánál és Szőcén a tőzegmohás láprét; a Vasi-hegyháton: Vasvárnál és a Jeli Arborétumban;
a kőszegi Alsóerdőben.
Ezeken az élőhelyeken fordul elő a 20, Magyarországról ismert tőzegmoha fajból 15.
A másik, tájképileg meghatározó társuláscsoport az erdei fenyveseké: mészkedvelő erdeifenyves (Myrtillo–Pinetum), erdeifenyőelegyes tölgyes (Pino–Quercetum), sziklai erdeifenyves (Cytiso–Pinetum).
A fenyvesek többsége ültetett.
Összefüggő, eredeti lucosok ugyan nincsenek, de a közönséges lucfenyő (Picea abies) elterjedésének is ez a keleti határvidéke (Soproni-hegység: Mészverem, Asztalfő, Kőszegi-hegység: Stájerházak). Egyesek szerint a közönséges jegenyefenyő (Abies alba) és a közönséges vörösfenyő (Larix decidua) szórványos előfordulásai (Asztalfő, Felsőszölnök is eredetiek.
Különösen a fenyvesekben és a mészkerülő lomberdőkben számos ritka máj- és lombosmoha faj él.
A legnevezetesebb fás szárú dealpin növény a havasi éger (zöld éger, Alnus viridis). A Kárpátokban ez a fa csak közvetlenül az erdőhatár alatt, 1500 m fölött gyakori; itt (Apátistvánfalva, Szakonyfalu) alig 300 m magasan reliktum jellegű.
2.2. A montán–szubalpin flóraelemek közül a páfrányok nevezetesek: a hegyipáfrány (Oreopteris limbosperma) az egész területen megtalálható, a struccharaszt (Matteuccia struthiopteris) és a bordaharaszt (Blechnum spicant) jóval ritkább
2.3. Kelet-alpesi–szubalpin virágos növények: fehér acsalapu (Petasites albus), fehér sáfrány (Crocus albiflorus) – Kőszegnél, hármaslevelű foszlár (Cardamine trifolia) – a kőszegi égeresekben, pompás zergeboglár (Trollius europaeus) – Kőszegfalva, Szőce, Szalafő, osztrák zergevirág (Doronicum austriacum), narancsvörös aggófű (Senecio aurantiacus) , havasi palástfű (Alchemilla glabra ssp. alpestris) – csak Sopronnál, csak a Vendvidéken két sásfaj: gyepes sás (Carex caespitosa), szürkés sás (Carex canescens), enyves aszat (Cirsium eristhales), fecsketárnics (Gentiana asclepiada), két bennszülött, montán–prealpin tarsóka faj: a havasalji tarsóka egyik alfaja (Thlaspi alpestre ssp. sylvestre) és az osztrák tarsóka (Thlaspi goesingense),.
A hegyi árnika (Arnica montana) a 20. században kipusztult.
Átmeneti flóravidék
A kelet-alpi flóravidék és a pannon flóratartomány közötti sávot jeles botanikusunk, Gáyer Gyula nevezte el 1925-ben Praenoricumnak; ugyanígy hívják a vele gyakorlatilag azonos területen elhelyezkedő faunakörzetet is. A flóravidéket három flórajárásra osztjuk: északi része a Lajtai táj (Lajtaicum), középső része a Vasi táj (Castriferreicum); déli része a Vasi-hegyhát és Göcsej (Petovicum).
Alföldi flóravidék
A Kisalföld síkjából szigetszerűen kiemelkedő Ság hegy a középhegységi flóravidék veszprémi flórajárásának része
Állatvilága Kutatásának története
A Nyugat-Dunántúl Magyarország állatföldrajzilag legjobban ismert területeinek egyike. A soproni seregélyekről már Bél Mátyás Hungariae Antiquae et Novae Prodromus (Nürnberg, 1723) című könyvében olvashatunk.
Sopron madárvilágát részletesebben Fászl János bencés gimnáziumi tanár tanulmányozta. Az ő tanítványa volt Chernel István, a Savaria Múzeum 1908-ban megnyitott természetrajzi tárának első vezetője, a Magyarország madarai című, összegző könyv szerzője. Több dolgozatot írt erről a környékről Vönöczky-Schenk Jakab, a Magyar Madártani Intézet egykori igazgatója: neki köszönhető, hogy a világon harmadikként Magyarországon vezettük be a madarak tervszerű gyűrűzését.
A gerinctelenek első kutatója Freh Alfonz volt, aki a Kőszegi Katolikus Kisgimnázium 1877/78-as értesítőjében hatszáz, a városban, illetve környékén előforduló bogárfajt sorolt fel. A Kőszegi-hegység állatvilágának felkutatására id. Dudich Endre kezdeményezésére 1936 tavaszától őszéig, majd 1937-ben Kőszeg Város Helytörténeti és Szülőföldismereti Múzeuma, a Pázmány Péter Tudományegyetem és az Országos Természetrajzi Múzeum szakemberei úgynevezett faunakutató kirándulásokon gyűjtötték be, majd írták le elsősorban a hegység ízeltlábúit. Ennek néhány eredménye a szakemberek neveivel és a meghatározott fajok számával: Kaszab Zoltán – bogarak – 800; Szent-Ivány József – nagylepkék – 434; Móczár László – hártyásszárnyúak – 549.
1940-ben Csiki Ernő 730 új bogárfajt mutatott ki, ezzel a hegységből ismert bogárfajok száma 2111-re emelkedett. Ennek a szakasznak a kiemelkedő tudományszervező egyénisége Visnya Aladár volt.
A 2. világháború után a határsáv szigorú felügyeleti rendje Sopron és Kőszeg környékén is megnehezítette a kutatómunkát, ami ezeken a vidékeken valójában csak 1967-ben, az Alpokalja Természet Képe Kutatási Program részeként indult újra.
Állatföldrajzi helyzete
A Nyugat-Dunántúl a közép-dunai faunakerület része. Legnagyobb része ennek kisalföldi faunajárásához tartozik; nyugati peremén pedig egyes foltok a Lajta-hegységi faunajárás, a stájer faunajárás, illetve a kőszegi és rozáliai faunajárás részei.
Jegyzetek
Források Hivatalos honlap Rakonczay, 1996: Rakonczay Zoltán, Ambrus András: Szigetköztől az Őrségig: A Nyugat-Dunántúl természeti értékei, Budapest, 1996, fűzött Kapcsolódó szócikkek
Kategória:Magyarország régiói