Mózes András (Sáromberke, 1904. április 1. – Kolozsvár, 1990. május 24.) magyar egyháztörténész, Mózes Sándor, Mózes Levente és Mózes Huba apja.
Életútja
A Bethlen Gábor Kollégiumban érettségizett (1924), a kolozsvári Református Teológián lelkészi és vallástanári diplomát (1928), Debrecenben doktorátust (1942) szerzett, a Bolyai Tudományegyetemen magyar nyelv és egyetemes történelem szakból államvizsgázott (1949). Pályáját mint várkudui lelkész kezdte, 1934-től Kolozsvárt vallástanár. Ugyanitt teológiai előadó tanár (1948–72). Írásait a Harangszó, Református Szemle, Az Út, Kiáltó Szó, Református Család közölte.
Művei Megjelent munkái: A magyarok története (Kese Attilával, László Dezső előszavával, Kv. 1933) Felsővadászi Rákóczi Zsigmond (Székelyudvarhely 1934) A vasárnapi iskola története (Kv. 1935) A várkudui református egyházközség története (Kv. 1936) Szabó Sári néni. Egy kolozsvári bibliás kofaasszony élete (Kv. 1939) Az erdélyi román reformáció kátéirodalma (Kv. 1942)
Kéziratban maradt Konrádi Dánielről, a kolozsvári mentőkórház megszervezőjéről, valamint tanáráról, Járai Istvánról készült életrajza.
Jegyzetek
Források
Gyászjelentés, Szabadság, 1990. május 26. (Forrás: a Szabadság szerkesztőségének digitális archívuma)
Kategória:Magyar vallás- és egyháztörténészek Kategória:Romániai magyar történészek Kategória:Kolozsváriak Kategória:1904-ben született személyek Kategória:1990-ben elhunyt személyek Kategória:A Házsongárdi temetőben eltemetett személyek