Varsó 1950-es években történt újjáépítése során számos utat kiszélesítettek és újakat is építettek, azonban a városban ma is gyakoriak a közlekedési problémák. Ezek fő oka az, hogy a szocialista rendszer idején a beszerzési lehetőségek szűkössége miatt kevés autó volt magánkézben, így a sokkal gyérebb forgalomra tervezett úthálózat nem volt felkészülve a rendszerváltás után ugrásszerűen megnőtt gépkocsiforgalomra. A metró és az elkerülő út hiánya további problémákat okozott; bár Stefan Starzyński, a város polgármestere mindkettőt tervezte már a II. világháború előtt, de nem maradt elég ideje tervei valóra váltására. Az első metróvonal csak 1995-ben, a második 2015-ben nyílt meg, és az elkerülő útgyűrű is még építés alatt áll.
Varsó infrastruktúrája a XXI. század első évtizede alatt a gazdasági növekedésnek köszönhetően gyors változásnak indult. Ennek során számos új út és híd is épült. Azonban a belvárosban ma is kevés a parkolóhely, és gyakoriak az útjavítások is.
Varsó közösségi közlekedési hálózata autóbusz-, metró-, vasúti és elővárosi vonalakból épül fel.
Utak Bár a második világháború után elég sok utcát kiszélesítettek és a lerombolt házak helyén sok helyen újakat is építettek, Varsóban gyakran alakulnak ki forgalmi dugók. A városrészek közötti belső közlekedés a központon keresztül történik, a belvárosban pedig kevés a parkolóhely és állandósultak az útjavítások, amelyeket ráadásul nem éjszaka, hanem nappal végeznek. A város északi részén megkezdődött az elkerülő-útgyűrű építése, a városvezetés pedig tervezi az autóforgalom korlátozását is a belső városrészekben (létrejött már néhány P+R parkoló, 1999-től pedig a belső zónában bevezették a fizetőparkolást).
Varsóban összesen 2600 km út van, a Városi Utak Igazgatósága (ZDM) tartja őket karban.
A Varsót keresztező országutak: 2 Świecko (német határ)–Poznań–Varsó–Terespol (fehérorosz határ) (a nemzetközi E30 része, néhány szakaszán A2 néven autópályává kiépítve), 7 Gdańsk–Varsó–Krakkó–Chyżne (szlovák határ) (a nemzetközi E77 része), 8 Budziska (litván határ)–Białystok–Varsó–Wrocław–Kudowa Zdrój (cseh határ) (a nemzetközi E67 része), 17 Varsó–Lublin–Hrebenne (ukrán határ) (a nemzetközi E372 része), 61 Varsó–Łomża–Augustów, 79 Varsó–Sandomierz–Krakkó–Katowice.
Hidak bélyegkép|bal|300px|Varsói hidak: 1. Trasa Siekierkowska, 2. Trasa Łazienkowska, 3. Most Poniatowskiego, 4. Most Średnicowy (vasúti), 5. Most Świętokrzyski, 6. Most Śląsko-Dąbrowski, 7. Most Gdański (úti + vasúti), 8. Most Toruński (gen. Grota-Roweckiego), 9. Most Północny (Északi híd) bélyegkép|jobb|200px|Trasa Łazienkowska – háttérben a Łazienkowski-híd bélyegkép|bal|200px|Kierbedź-híd (1900 körül) bélyegkép|jobb|200px|Poniatowski híd – háttérben jellegzetes tornya a belvárosi oldalon bélyegkép|bal|200px|Śląsko-Dąbrowski híd – a Kierbedź-híd pillérein épült 1949-ben (háttérben a Szent Flórián-templom tornyai, Pragában) bélyegkép|jobb|200px|Gdański-híd: lent a villamosok, fent a gépkocsik közlekednek bélyegkép|bal|200px|Świętokrzyski-híd (háttérben: daruk a Nemzeti Stadion építésén) Az első Visztula-híd a város területén 1576–1603 között állt fenn, Zsigmond Ágost király építtette az északi városfalnál. A hidat a jégzajlás tette tönkre (ma a Mostowa utca, azaz Híd utca található ezen a helyen). A következő híd 1775–1794 között működött, a királyi vártól délre – ezt a Kościuszko-féle felkelők égették fel a pragai mészárlás után, hogy az oroszok ne jussanak át a Visztulán.
Stanisław Kierbedź mérnök tervei alapján 1864-ben kőpilléreken álló, vasszerkezetű hidat építettek, ekkoriban ez Európa legmodernebb hídjai közé tartozott. Ezt 1915-ben a visszavonuló oroszok rombolták le, a lengyelek egy év múlva újjáépítették, de 1944-ben a németek újra lerombolták. A Kierbedź-híd pillérein épült fel 1949-ben a Śląsko-Dąbrowski híd, azért új néven, mert teljesen más jellegű, mint elődje.
1914-ben épült a Poniatowski híd, amely Józef Poniatowski hercegről, II. Szaniszló király unokaöccséről kapta a nevét, aki a Május 3-i alkotmány védelmezője, majd a Kościulko-féle felkelés résztvevője, valamint a Varsói Hercegség hadseregének főparancsnoka volt, és I. Napóleon oldalán harcolt. Az oroszok ezt a hidat is lerombolták 1915-ben, csak 1926-ban épült újjá. 1944-ben a németek rombolták le, de két év múlva már újra állt.
1985-90 között felújítás végett lezárták a Poniatowski hidat, melynek helyettesítésére 1985-ben a katonaság műszaki alakulatai három hónap alatt felépítették a Hableány-hidat (Most Syreny). Bár ideiglenesnek épült, 1990-ben nem bontották le, mert az autóforgalom akkorára nőtt, hogy mind a Poniatowski hídra, mind a Hableány-hídra szükség volt. Csak 2000-ben szedték szét, helyén épült a Świętokrzyski híd.
Varsóban 7 közúti híd van. Északról dél felé haladva ezek a következők: Toruński (1981) – 645 m hosszú, a legforgalmasabb varsói híd (2009-ben naponta 164 ezer gépkocsi), a Trasa Toruńska („Toruń-út”) része; a híd Stefan Grot-Rowecki tábornok - a Honi Hadsereg (Armia Krajowa) utolsó főparancsnokának - nevét viseli, Gdański (1959) – 406 m hosszú, kétszintű (lent a villamosok, fent a gépkocsik közlekednek), Śląsko-Dąbrowski (1949) – kb. 500 m hosszú, Świętokrzyski (2000) – 477 m hosszú, 48 drótkötélen felfüggesztve, egy pilonon; a legkevésbé forgalmas varsói híd (kb. 45 ezer jármű naponta), Poniatowski híd (1913) – 506 m hosszú, ezenkívül a bal parton fekvő viadukt 700 m hosszú; a hidat lerombolták az oroszok 1915-ben (újjáépítve 1926-ban) és a németek 1944-ben (újjáépítve 1946-ban), Łazienkowski (1974) – 424 m hosszú, a Trasa Łazienkowska része, jelenleg tűzkár miatt használaton kívül, Siekierkowski (2002) – 500 m hosszú, felfüggesztve 54 drótkötéllel, 2 pilonon; a Trasa Siekierkowska („Siekierki-út”) része. Maria Skłodowska Curie-híd (2012) a cikk az Onet.pl portálon, 2012-03-24 - 795 m hosszú, a leendő város körüli útgyűrű északi szakaszának része. A varsóiak Északi hídnak nevezik (Most Północny). 2011 decemberében a városi tanács megszavazta, hogy a híd Maria Skłodowska Curie nevét viselje. a cikk Varsó hivatalos portálján, 2012-01-12 Később villamosok is fognak közlekedni a hídon, egyelőre csak a sínek épültek meg.
Légi közlekedés Varsóban egy nemzetközi repülőtér van, a Warszawa-Okęcie, hivatalosan Varsó-Chopin repülőtér (IATA: WAW, ICAO: EPWA), Włochy kerületben, kb. 10 km-re délre a város központjától. 2014-ben 10 590 000 utast szolgált ki, naponta mintegy 100 belföldi és nemzetközi járatot indít (a lengyel légiforgalom csaknem 50%-át).Urząd Lotnictwa Cywilnego, Statystyki ruchu rejsowego oraz czarterowego w polskich portach lotniczych w latach 2004-2007 (Az utasszállító járatok és különjáratok statisztikája a lengyel repülőtereken 2004-07 között), , lengyelül, 2008-03-18 Ez a legnagyobb lengyel repülőtér. Két utasterminálból, egy teherforgalmi repülőtérből (cargo) és egy katonai repülőtérből áll.
2012 júliusában megnyitották Varsó második, diszkont légitársaságok kiszolgálását végző repülőterét egy korábbi katonai repülőtér helyén Modlinban (IATA: WMI, ICAO: EPMO, a várostól kb. 40 km északnyugatra, a Narew folyó torkolatánál). Az új repülőtér a diszkont járatokon kívül cargo és charter repüléseket szolgál ki.
Tömegközlekedés bélyegkép|bal|200px|PESA 128N Jazz Duo bélyegkép|jobb|200px|Konstal 105N bélyegkép|bal|200px|Konstal 105N2k bélyegkép|jobb|200px|123N bélyegkép|bal|200px|Konstal 116Na/1 bélyegkép|jobb|200px|PESA 120N Varsó közösségi közlekedését autóbuszok, villamosok, metró és a városi gyorsvasút (SKM) vonatai bonyolítják le. A tömegközlekedést – mind a járműveket, mind a közlekedés megszervezését – 1994-ig a Városi Közlekedési Vállalat (MZK) felügyelte. 1992-ben megalapították a Városi Közlekedési Igazgatóságot (Zarząd Transportu Miejskiego, ZTM), amely a jegyekkel, útvonalakkal és menetrenddel foglalkozik, de a járművek karbantartásával nem. 1994-ben az MZK-t két vállalatra osztották: a Varsói Villamosüzemre és Városi Autóbuszvállalatra, amelyek a járműveket szolgáltatják. A ZTM jegyei a Mazóviai Vasút és a Varsói Helyiérdekű Vasút vonataira is érvényesek, de csak Varsóban és a legközelebbi környékén; a ZTM itt nem dönt a forgalom megszervezéséről.
A szocialista időkben a varsóiak 90%-a használta a tömegközlekedést; az 1990-es években, amikor a gépkocsi népszerű és könnyen megszerezhető lett, ez az arány 60%-ra csökkent. Hogy ellensúlyozza ezt a tendenciát, a város új járműveket vásárol a régiek helyére, amelyek nagy része 30 éves vagy még régebbi.
Villamosok Az első lóvasút 1866-ban indult Varsóban, 1908-ban pedig elindult az első villamos. A két háború közti időkben a villamosokat államosították, és sok új vonalat létesítettek. A II. világháború idején is jártak a villamosok (a lengyel hadjárat és a varsói felkelés időszakán kívül), minden járműben volt szakasz „csak németeknek” („Nur für Deutsche”) megjelöléssel.
1967–73 között a város vezetése néhány villamosvonalat és az összes trolibuszvonalat felszámolta. Abban az időben ez volt az irányzat egész Európában, és a lengyel döntéshozók is „másolták” az elgondolást, de nem látták (vagy nem akarták látni), hogy Nyugat-Európában a villamos- és trolibuszvonalak felszámolása a metróvonalak fejlődésével járt együtt - Varsóban pedig senki nem gondolt a metró építésére. E korszaktól fogva túlsúlyba került az autóbuszközlekedés, annak ellenére is, hogy 1990-től új villamosvonalak épültek.
A villamosok műszaki kiszolgálásával a Varsói Villamosok (Tramwaje Warszawskie – TW) foglalkozik. Varsóban négy villamoskocsiszín van. A villamosok általában 4.30-tól 23.30-ig járnak. Mostanában (2015 augusztusa) a városban a következő jármű típusai járnak: Konstal 105Na – 83 kétvagonos + 5 egyvagonos, magas padlószintű, 1979-92 között Chorzówban gyártották, 105Na-tól származó villamosok (105Nb, 105Nb/e, 105Ne, 105Nf, 105Ng, 105Ni, 105N2k, 105N2k/2000, 105Nz) – 120 kétvagonos + 11 egyvagonos, 1989-2001 között gyártották, Konstal 123N – 14 kétvagonos + 2 egyvagonos, magas padlószintű, 2006-tól Poznańban gyártották, Konstal 112N – 1 darab (prototípus), csuklós, alacsony padlószintű, 1995-ben Chorzówban gyártották, Konstal 116N – 29 darab, csuklós, alacsony padlószintű, 1998-2000 között Chorzówban gyártották, PESA 120N (2007-től) és 120Na (2010-től) – összesen 195 darab, csuklós, alacsony padlószintű, Bydgoszczban gyártották, PESA 120Na Swing DUO (2012-től) – 6 darab, csuklós, alacsony padlószintű, ajtók két oldalon, PESA 128N Jazz DUO (2014-től) – 50 darab, csuklós, alacsony padlószintű, ajtók két oldalon, PESA 134N Jazz (2015-től) – 30 darab, csuklós, alacsony padlószintű.
A villamosvonalak teljes hossza 276 km. A járatok üzemideje általában 4.30-tól 23.30-ig tart.
Autóbuszok 1920-ban a villamosvállalaton belül létrehozták az Autóbuszforgalmi Osztályt. Kezdetben az autóbuszok civileket nem szállítottak, csak katonákat, akik a lengyel–szovjet háború alatt Varsót védték. Az első három útvonalon egy évvel később indult meg a polgári közlekedés. A II. világháború után csak egy jármű maradt épségben.
A varsói utcákon 1945 áprilisában jelentek meg újból az autóbuszok. Kezdetben ezek átalakított teherautók voltak, melyeket lassanként igazi autóbuszokra cseréltek le (nagy részüket Varsó ajándékba kapta más európai városoktól, köztük sok francia Chaussont). 1951-ben megjelentek az első magyar Ikarus 601-ek, 1963-ban pedig a lengyel Jelcz-kocsik. Utóbbiakat a Wrocław mellett fekvő Jelcz városban gyártották. Jellegzetes alakja miatt ezt a járművet „Uborkának” hívták.
Az 1960-as évek elején az MZK kísérletileg két, balesetben tönkrement Jelcz részeiből készített egy csuklós autóbuszt. A vizsgálat pozitív eredményt hozott, így a jelczi gyár elkezdte gyártani a csuklós Jelczeket (Jelcz AP 02).