Angyalcápafélék

Az angyalcápafélék (Squatinidae) a porcos halak (Chondrichthyes) osztályába tartozó angyalcápa-alakúak (Squatiniformes) rendjének az egyetlen élő családja.

Az angyalcápafélék habár a cápákhoz tartóznak, lapos testük és nagy mellúszóik miatt inkább a rájákra hasonlítanak. Eddig 24 fajukat fedezték fel és írták le. Az angyalcápafajok széles körben megtalálhatóak, a mérsékelt övben és a trópusokon. A legtöbb faj a sekély vizeket kedveli, azonban néhányuk 1300 méter mélyre is leúszik.

A legősibb fajok a késő jura földtörténeti korhoz tartozó oxfordi korszakban jelentek meg, mintegy 161-155 millió évvel ezelőtt.Bourdon, J. (2009). Genera from the Fossil Record: Squatina. The Life and Times of Long Dead Sharks. Hozzáférés ideje: July 8, 2009.

Megjelenésük Míg ez állatok elülső része széles és lapított, addig a hátulsó részük, főleg a farokúszójuk a cápákra jellemzően izmos. A szemük és szaglószerveik a fejük tetején vannak; az öt kopoltyúnyílásaik pedig a hátukon. A mellúszók és a hasúszók nagyok és merőlegesen ülnek. Két hátúszójuk van, és hiányzik a farok alatti úszójuk. Eltérően a többi cápáktól, az angyalcápák farokúszójának az alsó nyúlványa hosszabb, mint a felső. E fajok általában 150 centiméter hosszúak, azonban a Squatina japonica eléri a 2 méteres hosszúságot is.https://www.fishbase.se/Summary/FamilySummary.php?Family=Squatinidae Állkapcsaik előretolhatók, így könnyebben és gyorsabban elkaphatják zsákmányaikat. A szájuk teli van hosszú, tűhegyes fogakkal.

Életmódjuk Vadászatkor részben elássák magukat a homokba vagy iszapba, és várják, hogy a zsákmány közeledjen hozzájuk. Táplálékuk halak, rákok és puhatestűek. Ezek az egyébként nyugodt állatok, ha zaklatás éri, akkor harapnak; az erős állkapcsuk és sok tűhegyes foguk miatt a harapásuk fájdalmas és akár veszélyes is lehet.Best, Cathleen. "Florida Museum of Natural History." PACIFIC ANGEL SHARK. (Date accessed 06/23/2010) <http://www.flmnh.ufl.edu/fish/gallery/descript/pacificangelshark/pacificangelshark.html >.

Szaporodásuk Ál-elevenszülő állatok, mivel a kis angyalcápák az anyjuk testében kelnek ki a tojásból. Egy alomban általában 13 kis angyalcápa van.

Felhasználásuk Az 1970-es évek végéig a Squatina californicát, csak mellékfogásként kezelték, és általában a rákhalászok használták fel csalinak.Richards, John B. "Developing a localized fishery: the Pacific angel shark." Sharks: an inquiry into biology, behavior, fisheries, and use. S. Cook (ed.). EM 8330 (1987): 147-160. 1977-ben Michael Wagner halfeldolgozó a kaliforniai Santa Barbarából és néhány halász, megalkották az angyalcápák piacát. 1977-ben 147 kilogramm angyalcápát halásztak. 1985-re az évi fogás Kalifornia középső partszakaszain 454 tonnára nőtt, azaz évente körülbelül cápát jelent. Emiatt az állományok erősen lecsökkentek, és manapság csak szigorú szabályok mellett lehet halászni ezeket az állatokat.

2008 áprilisában az Egyesült Királyság kormánya, az úgynevezett Wildlife and Countryside Act 1981 törvény alatt, teljes védelmet adott az angyalcápáknak. Korábban rengeteg angyalcápa élt az Atlanti-óceánban, azonban 2010 óta e rend fajai súlyosan veszélyeztetett fajoknak számítanak.

Rendszerezés A családba az alábbi 1 nem és 24 faj tartozik:

Squatina Duméril, 1806 Squatina aculeata Cuvier, 1829 Squatina africana Regan, 1908 Squatina albipunctata Last & White, 2008 Squatina argentina (Marini, 1930) Squatina armata (Philippi, 1887) Squatina australis Regan, 1906 Squatina caillieti Walsh, Ebert & Compagno, 2011 Squatina californica Ayres, 1859 Squatina david Acero, Tavera, Anguila & Hernández, 2016 Squatina dumeril Lesueur, 1818 Squatina formosa Shen & Ting, 1972 Squatina guggenheim Marini, 1936 Squatina heteroptera Castro-Aguirre, Espinosa Pérez & Campos, 2007 Squatina japonica Bleeker, 1858 Squatina legnota Last & White, 2008 Squatina mexicana Castro-Aguirre, Espinosa Pérez & Campos, 2007 Squatina nebulosa Regan, 1906 Squatina occulta Vooren & da Silva, 1992 Squatina oculata Bonaparte, 1840 Squatina pseudocellata Last & White, 2008 Squatina punctata Marini, 1936 közönséges angyalcápa (Squatina squatina) (Linnaeus, 1758) - típusfaj Squatina tergocellata McCulloch, 1914 Squatina tergocellatoides Chen, 1963

Jegyzetek

Források Squatina FishBase Duméril, A.M.C. 1805. Zoologie Analytique, ou méthode naturelle de classification des animaux. Paris. i–xxxiii + 1–344. Reference page. Siversson, M., Cook, T.D., Cederström, P. & Ryan, H.E. 2016. Early Campanian (Late Cretaceous) squatiniform and synechodontiform selachians from the Åsen locality, Kristianstad Basin, Sweden. In Kear, B.P., Lindgren, J., Hurum, J.H., Milàn, J. & Vajda, V. (eds). Mesozoic Biotas of Scandinavia and its Arctic Territories. The Geological Society of London. doi: 10.1144/SP434.9 Reference page. Vaz, D.F.B.; de Carvalho, M.R. 2013: Morphological and taxonomic revision of species of Squatina from the southwestern Atlantic Ocean (Chondrichthyes: Squatiniformes: Squatinidae). Zootaxa 3695(1): 1–81. doi: 10.11646/zootaxa.3695.1.1 reference page <! Vaz & Carvalho, 2013 !> Walsh, J.H.; Ebert, D.A.; Compagno, L.J.V. 2011: Squatina caillieti sp. nov., a new species of angel shark (Chondrichthyes: Squatiniformes: Squatinidae) from the Philippine Islands. Zootaxa, 2759: 49–59. Preview

Acero, A.P., J.J. Tavera, R. Anguila and L. Hernández, 2016. A new southern Caribbean species of angel shark (Chondrichthyes, Squaliformes, Squatinidae), including phylogeny, and tempo of diversification of american species. Copeia 104(2):577-585. Compagno, L.J.V., 1984. FAO Species Catalogue. Vol. 4. Sharks of the world. An annotated and illustrated catalogue of shark species known to date. Part 1 - Hexanchiformes to Lamniformes. FAO Fish. Synop. 125(4/1):1-249. Rome, FAO.

Fordítás

További információk OceanFootage Angel Shark Images and Video Clips Reefquest page on angel sharks Monterey Bay Aquarium page on Pacific angel shark http://www.elasmo-research.org/education/topics/d_checklist.htm (also a reference)

Kategória:Angyalcápa-alakúak Kategória:Halcsaládok

Angyalcápafélék

Źródło i licencja