A Renault 4, más néven 4L a francia Renault cég gépkocsimodellje volt. Az 1950-es évek végén tervezték meg, és 1961–1993 között gyártották. Elődje a Renault 4CV, utódja a Renault Twingo modell volt. A 32 év alatt több mint 8 millió (pontosan ) darabot gyártottak, illetve szereltek össze a világ 28 országában és több mint 100 országba exportálták.

Története

1961 nyarán a Renault-gyárban az utolsó Renault 4CV is legördült a futószalagról, hogy teret adjon a több mint ezer munkásnak, akik átalakították a gyártósorokat az új modellhez. Október 4-én, a Párizsi Motor Show-n került sor ennek a nyilvános bemutatására. A 4L megoldásai ma már általánosnak nevezhetők: ötajtós, ferdehátú karosszéria, orrmotor, elsőkerékhajtás, zárt rendszerű vízhűtés. Az 1960-as évek elején ez a kombináció forradalminak számított, ez nagyban hozzájárult a sikeréhez. Az alapkoncepció, hogy legyen egy olcsó, kicsi családi autó, ami mind vidéki mind városi használatra megfelel, bevált. Ezen felül válasz volt a nagy riválisra, a Citroën CV2-re („Kacsa”), amely ekkor már nagy népszerűségnek örvendett.

A gyártása folyamán több változtatás is történt az autón, de ezek igazából csak apróságoknak tekinthetők, a formája mindvégig ugyanaz maradt. 1967-ben a hűtőrácsát szabták át, ami ezután már magába foglalta a fényszórókat is. 1978-ban a kor szellemében újabb módosítások történtek: műanyag lett a hűtőrács, az ajtó borítása, illetve az addig zsalugáteresen működő szellőzőt is műanyag rácsra cserélték le. Ezen felül megváltoztatták a műszerfalat, az üléseket stb.

A legnagyobb változás a motorral kapcsolatos: a hengerűrtartalmát 845 cm3-ről 1100 cm3-re, a teljesítményét 26-ról 34 lóerőre növelték.

Példányszámok

1966-ra 1 millió, 1977-re 5 millió, 1986-ra 7,5 millió példány gördült le a futószalagokról a világban. Franciaországon kívül is gyártották:

Európában: Olaszországban (1961–1964) Írországban (1962–1984) Jugoszláviában, később Szlovéniában (1973–1992) Portugáliában Spanyolországban Közép- és Dél-Amerikában Kolumbiában (1970–1992) Argentínában Chilében Mexikóban ezenkívül Ausztráliában (1962–1966)

Az autó a gyártás befejezésekor is sikeres volt, bár ekkorra már erősen elavultnak számított. 1988-ban a német piacról kellett kivonulnia a szigorodó környezetvédelmi szabályok miatt, a furgon verzió az Express érkezése miatt fejeződött be ugyanekkor. A szigorodó környezetvédelmi és biztonsági előírásokkal nem tudta felvenni a versenyt, így 1993-ban 1000 db számozott autó hagyta el a francia gyárat „Bye Bye“ feliratú plakettel a műszerfalon. Marokkóban és Szlovéniában még 1994-ig folyt a gyártás.

Modellváltozatok

Az első katalógusokban (1962) több különböző verzió található meg az új modellen belül: R3 (1961-62) "fapados" változat mindössze 603 cm3 motorral R4L 747 cm3 és még 3 sebességes váltóval R4L Deluxe, Super Comfort 845 cm3 motorral R4F4 Van, ami az autó furgon változata, kezdetben 300 kg teherbírással. Utódja a R4F6 áruszállító, ami hosszabb rakterű és nagyobb teherbírású elődjénél, ennek a modellnek van 2 illetve 5 személyes változata is.

Műszaki megoldások Motorok, sebességváltó

A motor soros elrendezésű OHV, négy hengeres, négy ütemű, folyadékhűtéses kivitelű.

Az autóban megtalálható motorok: 603 cm3 (49 x 80): 23LE R3 (1961-1962) 747 cm3 (54.5 x 80): 27,6LE/30LE 782 cm3 (55 x 80): 30LE (1972) 845 cm3 (58 x 80): 30LE (1983) 956 cm3 (65 x 72): 34LE Legújabb modellek (1986) 1108 cm3 (70 x 72): 34 LE 4 GTL (1978)

A sebességváltó kezdetben 3, majd 4 sebességes. A sebességváltó karja a műszerfalból áll ki, így kezelése eleinte szokatlan.

Karosszéria

A kocsi karosszériája és alváza csavarkötéssel van egymáshoz rögzítve. A csavarok oldása után a karosszéria "leemelhető". A hegesztett acéllemez alváz előnye, hogy a felépítmény szabadon variálható, mert a motor és a futómű is az alvázhoz van erősítve.

Futómű

A futómű független kerékfelfüggesztésű, a rugózás torziós rudakkal van megoldva (elöl hossz, hátul kereszt irányban). A kereszt irányban beépített torziós rudak miatt jobb és bal kerekek tengelytávja különbözik. A Renault 5 modell is ezt a futóművet kapta meg.

Különleges verziók

R 4 Simpar 4x4 ami a 70-es években jelent meg és többek között az erdészet, a tűzoltóság és a csendőrség (Korzika) is használta. Plen Air nyitott tetős, cabrio kivitel a Sinpar-tól. Igen divatosak voltak ebben az időben a "strand autók" viszonylag ismertebb még a Citroen Mehari

Rodeo A 4-es alvázára és motorjára épített üvegszálas felépítménnyel.

A gyártás során rengeteg limitált sorozat jelent meg pl. különleges fényezéssel, a szériától eltérő kárpittal, illetve díszlécekkel. Super – 1962 – krómozott díszlécek, lehúzható 5. ajtó üveg Suissaquatre – 1982 – 300 db – svájci autószalonon mutatták be, speciális fényezés Sixties – 1985 – 2000 db – kék-piros-sárga fényezés és belső kárpit Shopping – 1982 – 300-350 db – csak kék színben gyártották Belgiumban, belga piacra Safari – 1975 - speciális kárpitok, ülések, fényezés Parisienne – 1963-1968 – mintás fényezés (kockás, illetve "cukornád" mintázattal) Jogging – vászon ülésborítás, és tetőablak (kék) Bye-bye – 1993 – a gyártás leállításával az utolsó 1000 darabot számozott plakettel adták el Miss Sixty – 2011 – az 50. évforduló alkalmára egy példányszámban készített emlék modell

Renault 4 Sport

A Marreau testvérek, Claude (pilóta) és Bernard (navigátor) 1979-ben az 5., míg 1980-ban a 3. helyezést érték el a Dakar ralin.

Az autó egy R4 Simpar 4x4 egy 140 LE-s R5 Alpine motorral.

1982-ben megnyerték a versenyt, de ekkor már egy R20 Turbóval indultak.

Jegyzetek

További információk

A Renault 4 története a gyártó oldalán Angol Renault 4 oldal Renault 4 rajongói oldal Magyar rajongói oldal R4 reklám Totalcar cikk Dakar történelem

4