Az Ilhán Birodalom vagy Ilhánida Birodalom (1256–1335) (törökül: İlhanlılar, perzsa: سلسله ایلخانی,mongolul: Ил Хан улс, egyszerűsített kínai: 伊 儿 汗国, tradicionális kínai: 伊 儿 汗国,pinjin: Yī'ér Han "guo), a Mongol Birodalom bázisán létrejött kánság, amely meghódította Perzsiát a 13. században. Az Ilhán Birodalom kialakulása Dzsingisz kánnak a Hvárezmi Birodalom elleni hadjárataihoz (1219–1224) köthető. Alapítója Dzsingisz kán unokája, Hülegü. Legnagyobb kiterjedése alatt magába foglalta Irán, Irak, Afganisztán, Türkmenisztán, Örményország, Azerbajdzsán, Grúzia, Anatólia, és Nyugat-Pakisztán területeit. Az ilhánok támogatták a különböző vallásokat, de különösen a buddhizmust és a kereszténységet, sőt még francia–mongol szövetség is kialakult a keresztesekkel annak érdekében, hogy meghódítsák Palesztinát. Későbbi uralkodóik, 1295-től, Gázán kántól kezdve átvették az iszlám vallást.

Az Ilhán Birodalom 1335-ben, Abu Szaid perzsa ilhán halálával kisebb részekre bomlott. Ezeknek a részeknek az uralkodói ugyanakkor még évtizedeken keresztül elismertek névleges uralkodónak Ilhánida leszármazottakat. Az utolsó ilyen személy Lukman perzsa ilhán volt, akinek 1388-as halála után a ténylegesen uralkodó Timur Lenk már nem nevezett ki újabb örököst.

Története A mongolok harmadik nagykánja, Möngke (Toluj fia) – akivel Batu szövetkezett Ögödej utódai ellen, ezzel biztosítva függetlenségét az Arany Horda által birtokolt területeken – a fivérét, Hülegüt küldte Iránba, hogy az iszlám területeket véglegesen uralma alá vonja. Hülegü a bátyja iránti tiszteletből az ilhán („vazallus kán”) címet vette fel.

Hülegü irtózatos pusztítással nyomult Bagdad felé, útközben a szeldzsukok régi belső ellenségeit, az alamuti sziklavárakban tanyázó iszmáilita aszaszinokat pár nap alatt elpusztítva, 1257-ben jutott Bagdad alá, és behódolásra szólította fel al-Musztaszim (1242–1258) kalifát. A kalifa ellenállását egy hónap után megtörték, és 1258 januárjában a várost porig rombolták. Mintegy nyolcszázezren lelték itt halálukat, elsősorban a muszlim lakosság.Burchard Brentjes Izmael fiai 107. o. A kalifát az egykorú leírások szerint szőnyegbe csavarták és lovakkal tiportatták agyon. Ez az évszám egyúttal az abbászida kalifátus, bár látszólagos és inkább jelképes, de hatalmának végét is jelzi. A keresztényeket Hülegü főfelesége kérésére, aki nesztoriánus keresztény volt, megkímélték. Ugyanígy Damaszkusz bevétele során is, ezért a mongoloknak ez a megkülönböztető eljárása a csaták során az iszlám-keresztény ellentétek egyik forrása lett. A muszlimok keresztényekkel szembeni toleranciáját (Bagdadban mintegy kétszázezer keresztény élt viszonylag békében) megrendítette az a félelem, hogy az iszlám ellen a keresztények és a mongolok szövetséget köthetnek. Ezt megerősítette I. Hetum örmény király 1254-ben, a mongol udvarban tett látogatása is. bélyegkép|balra|300px|Hülegü és nesztoriánus felesége Dokuz Hatun

Hülegü csapatai már Egyiptomot fenyegették, de Palesztinában, Ajn Dzsálútnál a mamlúk Bajbarsz seregei megsemmisítő csapást mértek rájuk, és ellentámadásba lendülve visszafoglalták Szíriát. A mongolok soha többé nem próbálták leigázni a Nílus menti területeket, bár többször betörtek Szíriába, Palesztinába.

Hülegü iráni és mezopotámiai hódításai egyben Möngke nagykánnal való szakítását is jelentették. A hatalmas zsákmányt megtartva, az azerbajdzsániJelenleg Észak-Irán, Kelet-Azerbajdzsán tartomány Marágéban fővárost építtetett, és bagdadi, damaszkuszi mesterekkel díszes épületeket emelt. Az iszlám világ számtalan kiválósága dolgozott udvarában, virágzó kulturális életet teremtve. A marágéi csillagvizsgálóban kínai, perzsa tudósokkal dolgozott az aszaszinok legismertebb csillagásza, Naszraddín Túszi is.

Az ilhánok kereskedelmi mozgásterük kiszélesítése érdekében kiterjedt kapcsolatokat próbáltak kiépíteni a nyugati hatalmakkal, elsősorban az itáliai városokkal és Franciaországgal. Abáká kán (1265–1282) és Argúnkán (1284–1291) több alkalommal is követet küldött a pápához, képviselői az angol király udvarába is eljutottak. Argún kán fővárosában, Tebrizben velencei, pisai kirendeltség működött, kultúrtörténeti érdekesség, hogy Argún számára a velencei Polo testvérek a nagykán (Kubiláj) udvarából hoztak feleséget. Mire megérkeztek, Argún kán meghalt. A muszlimokkal szemben a keresztényeket és a zsidókat pártolták, akik jelentős hivatalokat töltöttek be a kánok udvarában. Bajdún kán (1295) uralkodása alatt még a muszlim prédikációkat is betiltották.Burchard Brentjes Izmael fiai 110. o.

Argún fia, a kezdetben buddhista Gázán (1295–1304), kihasználva a muszlim lakosság jelentős számbeli fölényét, felvette az iszlám vallást, és az ulema támogatásával magához ragadta a hatalmat. Ezzel az iszlám ismét államvallássá lett Irán területén. Most a keresztények és zsidók üldözésére került sor, de a buddhistákat kímélték. A kereskedelem zavartalan lebonyolítása azonban általános vallási és felekezeti megbékélést kívánt meg, és Gázán uralkodása alatt fokozatosan, a kor viszonylatában figyelemreméltó együttélés valósult meg a muszlim lakosság, a keresztény, zsidó hivatalnokréteg és a főként buddhista kínai mérnökök,A Tigrist kínai mérnökök tervei alapján szabályozták orvosok, tudósok között. Kubiláj kán halála (1294) és Gázán áttérése ezzel együtt a mongol uluszok közötti kapcsolatrendszer meggyengülésével járt.Sheila Blair, Jonathan Bloom Iszlám művészet és építészet 390. o.

thumb|300px|Hülegü csapatai elfoglalják Bagdadot (1258)

Kiváló, biztonságos úthálózatot terveztek, adó- és hadügyi reformokat vezettek be a kincstár stabilizálása érdekében. Ez utóbbi azonban a hadjáratok terhei következtében nem volt hosszú életű, bár még papírpénzt is nyomtattak az államkincstár egyensúlyának fenntartására. Idővel kénytelenek voltak a hadsereg vezető tisztjeit földterületekkel fizetni. Ez elősegítette a tisztek függetlenedési törekvéseit, ami alapjaiban ásta alá a birodalom egységét. Míg a síita felekezetre áttért Öldzsejtü kán (1304–1314) alatt új fővárosukban, Szoltánijében kiváló építészeti remekművek jöttek létre bagdadi mesterek jóvoltából, addig a szunnita Abu Szaíd kán (1316–1335) uralkodása alatt a belső forrongások már a birodalom megroppanását eredményezték. A külső ellenség jó érzékkel támadt az ilhánidák ellen, amikor a már darabjaiban létező birodalmat az Arany Horda a Mamlúk Birodalommal (és időnként a bizánciakkal is) szövetkezve lerohanta.

A kis fejedelemségekre szakadt birodalom távoli vidékein is fellángolt az ellenállás, az afgánok, tatárok lázadásait, betöréseit nem tudták visszaverni, az Arany Horda megszállta Tebrizt. A bagdadi Dzsalaridák Észak-Irán irányában hódítottak, de a türkmén törzsszövetség, a síita Karakojunlu („Fekete Ürü”) és a szunnita Akkojunlu („Fehér Ürü”) ellenállása megtörte lendületüket. Kelet-Iránban a Mutaffaridák vették át a hatalmat, akik Sirázig, Iszfahánig nyomultak előre. Udvarukban a perzsa költészet legnagyobb mestere, Muhammad Samszaddín, azaz Háfiz alkotott, aki misztikus költeményeivel beírta magát a világirodalomba.

Az ilhánok bukásával a nekik súlyos adót fizető, de viszonylagos békében regnáló Rúmi Szeldzsukok napjai is leáldoztak. Területüket különböző kóborló türk népcsoportok vették át, akik harcias magatartásukkal anarchiába süllyesztették a térséget. Ezeket fogta össze egy Oszmán nevű vezér, aki kihasználva stratégiai helyzetét, a Bizánci Birodalom szomszédságában fokozatos hatalmi pozícióra tett szert. Lassan formálódott egy új, erős központi hatalom, amely a 14–15. század során az egyik legnagyobb, de mindenképpen a legtovább fennálló iszlám birodalommá fejlődött, és amely a legnagyobb hatású volt a későbbi európai politika történetére: az Oszmán Birodalom.

Uralkodók Ténylegesen uralkodó ilhánok (1261–1335)

+UralkodóSzületési időHalálozási időÉlethosszUralkodási időUralkodási évekMegjegyzés Hülegü kán 12171265. február 8. 48 év ilhán: 1261 – 1265 4 év  Dzsingisz mongol nagykán unokája. Abáká kán 1234 februárja1282. április 1. 48 év ilhán: 1265 – 1282 17 év  Hülegü fia. Ahmad Tegüder 12471284. augusztus 10. 37 év ilhán: 1282 – 1284 2 év  Hülegü fia. Argún kán 12581291. március 7. 33 év ilhán: 1284 – 1291 7 év  Abáká fia. Gajhátú kán 12711295. március 24. 24 év ilhán: 1291 – 1295 4 év  Abáká fia. Bájdú kán 12561295. október 5. 39 év ilhán: 1295 – 12951 év  Hülegü unokája. I. Gázán 1271. november 5.1304. május 11. 33 év ilhán: 1295 – 1304 9 év  Argún fia. Öldzsejtü 1282. március 24.1316. december 16. 34 év ilhán: 1304 – 1316 12 év  Argún fia. Abu Szaid 1305. június 2.1335. december 1. 30 év ilhán: 1316 – 1335 19 év  Öldzsejtü fia.

Névlegesen uralkodó ilhánok a birodalom nyugati részében (1335–1357)

+UralkodóSzületési időHalálozási időÉlethosszUralkodási időUralkodási évekMegjegyzés Árpa Ke'ün?1336. május 15. ? ilhán: 1335 – 1336 1 év  Arig böke mongol kán (megh. 1266) leszármazottja, nem Ilhánida. Múszá?1337. július 10. ? ilhán: 1336 – 1337 1 év  Bájdú unokája. Mohamed?1338 júliusa ? ilhán: 1336 – 1338 2 év  Hülegü ükunokája. Szati bég?1345 után ? ilhán: 1338 – 1339 1 év  Öldzsejtü leánya és Árpa Ke'ün felesége. Dzsahán Temür?1340 után ? ilhán: 1339 – 1340 1 év  Gajhátú unokája. Szulejmán?1345 k. ? ilhán: 1339 – 1343 4 év  Hülegü ükunokája. Anusirvan?1353 ? ilhán: 1343 – 1356 13 év  Származása bizonytalan. II. Gázán?1357 ? ilhán: 1356 – 1357 1 év  Származása bizonytalan.

Névlegesen uralkodó ilhánok a birodalom keleti részében (1335–1388)

+UralkodóSzületési időHalálozási időÉlethosszUralkodási időUralkodási évekMegjegyzés Togha Temür?1353 ? ilhán: 1338 – 1353 15 év  Dzsingisz mongol nagykán testvérének a leszármazottja, nem Ilhánida. Halála után területeit kettéosztották. Amír Váli (Astrabadban és keleti Mazandaránban)?1388 ? ilhán: 1353 – 1384 31 év  Dinasztián kívüli, Togha Temürnek sem rokona, és nem Ilhánida. Lukman (Khoraszanban)?1388 ? ilhán: 1353 – 1388 35 év  Togha Temür fia.

Az Ilhánok családfája

Jegyzetek

Források

Fordítás

Kapcsolódó szócikkek Perzsiai muszlim uralkodók listája Az iszlám története Mongol Birodalom

Kategória:Perzsa uralkodók Kategória:Közép-Ázsia történelme Kategória:Azerbajdzsán történelme Kategória:Iszlám történelmi államok