A Maus (fonetikusan: //; ’egér’) Art Spiegelman életrajzi ihletésű képregénye, melyben párhuzamosan meséli el lengyel zsidó édesapjának, Vladek Spiegelmannek a második világháború és a holokauszt során átélt megpróbáltatásainak történetét, valamint későbbi, az Egyesült Államokban töltött idős éveinek mindennapjait és vele való kapcsolatát.
A Maus műfaji meghatározása és megszületése
Bár Art Spiegelman kitart amellett, hogy a Maus inkább ismeretterjesztő olvasmány, mint kitalált történet,Witek, 134. o. azt is elismeri, hogy a mű, amit megalkotott, inkább egyfajta „valósághű fikció”.Witek, 87. o. Spiegelman a Mausszal egy olyan hosszabb képregényt akart alkotni, mellyel „érdemes bajlódni” és „érdemes zaklatni” az olvasóit, és melyet, legtöbb korábbi munkájával ellentétben, a történet, a narratíva hajt előre.Kaplan, 114. o. A Maus egyfajta reakció is volt arra a tendenciára, amellyel képregényalkotói munkája során nap mint nap találkozott. Megítélése szerint ugyanis műveivel egy egyre kisebb és szűkülő olvasótáborhoz beszélt. A Mausszal szerette volna megtalálni azt a történetet, mai érdekli az embereket, és amit érdemesnek tart elmesélni.Witek, 57–58. o.
Spiegelman a második világháború német koncentrációs táborait túlélő lengyel zsidó család gyermekeként született a holokauszt után Stockholmban, és New York városának Rego Park városrészében nevelkedett az Egyesült Államokban. A kreatív, művészi pályát szülei kívánsága ellenére választotta. Bár a képregények iránt már gyermekkora óta érdeklődött, alkotóként csak 1968 után, idegösszeomlását és édesanyja öngyilkosságát követően, részben terápiás céllal csatlakozott az underground képregények világához.Kaplan, 101–102. o. Nyilatkozata szerint szülei történetének elmeséléséhez azért választotta a képregényes formát, mivel ez az a médium, amiben legjobban otthon érzi magát és amivel dolgozik.Witek, 88. o.
Spiegelman véleménye szerint, bár rengeteg irodalom áll rendelkezésre a háború alatti zsidóüldözésről és a holokausztról, az emberek természetes és érthető okoknál fogva igyekeznek ezektől távolságot tartani és így inkább nem olvassák őket. A különböző művészeti formák nem képesek a témát „fogyaszthatóbbá” tenni, de kapaszkodókat biztosíthatnak. Spiegelman olyan személyeket szeretett volna elérni képregénye segítségével, akiket esetleg más médiumon keresztül nem lehetett volna.Witek, 8–9. o. Egyik korai képregényével, az 1972-es Prisoner on the Hell Planettel ellentétben, melyben és melynek segítségével anyja öngyilkosságával kapcsolatos érzéseit próbálta feldolgozni, a Maust kifejezetten az olvasók számára készítette. Egyrészt szükségét érezte, hogy elmondjon egy történetet, másrészt pedig, hogy feldolgozza, megértse a személyes múltját és annak a történelmi eseménysorozatnak az összefonódását, mely szülein keresztül áthatotta az életét. Erre a feladatra pedig az általa legjobban ismert médiumot, a képregényt választotta.Witek, 137. o.
Fontosnak érezte, hogy a képregényben egyfajta távolságot tartson, mivel a cselekmény nem az ő élményein és tapasztalatin alapult.Witek, 88–89. o. Ügyelni akart arra, hogy az olvasóban a történet megértését szorgalmazza, és hogy kerülje a szélsőséges érzelmi reakciókat keltő elemeket, melyek befolyásolhatnák, valamilyen irányba eltéríthetnék ezt a folyamatot. Így például kerülni próbálta az „olcsó cinizmust”, ami az underground képregény jellegzetes vonása és melynek környezetében maga is dolgozott. Ugyanígy igyekezett távolságot tartani a szentimentalizmustól és a pátosztól is, hogy műve ne egy „holokausztgiccs” legyen. Bár alkalmanként humort is helyezett egyes jelenetekbe, ezt szintén elővigyázatosan tette.Witek, 129. o.
A Maus ötletének megszületése 1971-1972-ig vezethető vissza, mikor Spiegelman egyik barátja, Terry Zwigoff, a Funny Aminals (sic!) nevű, antropomorf állatfigurákat felvonultató képregény-antológia szerkesztője felkérte őt, a San Franciscó-i underground képregénymozgalom több más alkotója mellett, hogy készítsen egy képsort a kiadvány számára. Az egyetlen kikötés az volt, hogy a képregényben állatfigurák szerepeljenek. Spiegelmanban először egy Grand Guignol-stílusú horrorképregény ötlete vetődött fel, de ezt hamar elvetett. Kezdetben valójában kicsit idegenkedett is az állatfigurákat felvonultató műfajtól, végül azonban arra a felismerésre jutott, hogy ezeken keresztül képes lehet komolyabb témák feldolgozására is. Eszébe jutott amit még a Binghamton Egyetemen avantgárd filmkészítő tanára és barátja, Ken Jacobs említett, hogy a korai animációs filmekben az egerek gyakran a fekete kisebbség szinonimájaként jelentek meg. Ebből a gondolatból kiindulva ötlött fel benne az egerek, mint az elnyomott afroamerikaiak, és a macskák, mint az elnyomó fehér népesség ötlete. Mivel azonban nem rendelkezett mélyebb ismeretekkel a fekete és fehér bőrűek közötti társadalmi problémákról, úgy vélte, hogy munkája nem lenne eléggé autentikus. Így inkább egy hozzá jóval közelebb álló témát, az európai zsidóság második világháború, és a holokauszt alatti történetét választotta. Spiegelman a kiszolgáltatott kisebbség szinonimájaként meghagyta az egereket, ami bizonyos tekintetben az 1930-as, 1940-es évek nemzetiszocialista német vezetés propagandáját is tükrözte, ami gyakran „kártevőkként” utalt a zsidókra. Az antológia számára elkészített három oldalas képsor kerettörténete Spiegelman gyermekkorát idézte, mikor édesapja esti meseként a háború alatti megpróbáltatásairól mesélt fiának.Kaplan, 105–106. o.Witek, 81. o.Witek, 90–91. o.
Spiegelman nyilatkozata szerint a visszajelzések hiánya miatt a munkája iránti érdeklődést és annak megítélését nem igazán tudta felmérni, de úgy érezte, hogy a témában még rengeteg mondanivalója van. A Maus kibővítésére, koncepciójának át- és továbbdolgozására azonban csak évekkel a három oldalas képsor megjelenése után került sor. Mikor 1971-ben, szülei korábbi elbeszélései nyomán elkészítette a képregényt, Spiegelman igen elidegenedett volt az apjától. A képsor megmutatása jó ürügy volt, hogy némiképp felújítsa a kapcsolatukat. Apja hozzáfűzései a munkájához is hozzájárultak az elhatározásához, hogy átdolgozza a három oldalas képregényt. Spiegelman apja történeteit magnószalagra kezdte rögzíteni, bár ezt kezdetben még nem a készülő új képregénye számára tette, hanem hogy csak legyen egy maradandó felvétele az apja emlékeiről. Ekkor nagyjából összesen kilenc órányi hanganyagot gyűjtött össze, de látogatásai apjánál kis idő múlva ismét megritkultak,Witek, 85–86. o. és csak 1977-ben élénkültek meg ismét, nagyjából két évvel az után, hogy San Franciscóból visszaköltözött New Yorkba, és hogy ismét komolyabban kezdett foglalkozni a képregény ötletével. Spiegelman a következő évben, 1978-ban töltötte be harmincadik életévét, és úgy érezte, hogy eljött az ideje, hogy megvalósítsa a képregényét, melyen már évek gondolkodott.
Történelmi háttere
A Maus cselekményében Art Spiegelman apjával, Vladek Spiegelmannel való kapcsolatát mutatja be, valamint apja életét a 20. század legmeghatározóbb történelmi eseményének, a második világháborúnak évei alatt, ahogyan azt a férfi Európában, lengyel zsidóként átélte, és ahogyan az az emlékeiben él. A képregény visszatekintésének fő helyszíne Lengyelország, jelentős része pedig az 1930-as évek második, valamint az 1940-es évek első felének éveit öleli fel.
Az első és második világháború közötti Lengyelországban a zsidóság beolvadásának folyamata jelentősen lassabb volt, illetve fordított tendenciát mutatott Európa más országaihoz képest. Míg az 1921-es népszámlálás adatai alapján a lengyel zsidók 74,2 százaléka jelölte meg anyanyelveként a jiddist vagy a hébert, addig ez a szám 1931-re 87 százalékra nőtt. Az országon belül a zsidóságot idegeneknek tekintették. Helyzetük Józef Piłsudski 1926 és 1935 közötti tekintélyuralma alatt, a meglévő társadalmi feszültségek és az országot sújtó gazdasági válság ellenére is, kedvezőnek volt mondható. A politika az ország polgárait az állam iránti hűségük és nem a nemzetiségük alapján ítélte meg. Piłsudski 1935-ben bekövetkezett halálát követően azonban gyökeres változások kezdődtek. Bár a jobb és bal oldali politika nézetei különböztek, az ország 3,5 milliós zsidó népességét mindkettő hátrányosnak ítélte, mely gátja Lengyelország fejlődésének, és melyre már az asszimiláció sem jelenthet teljes megoldást.Prizel, 64. o.
1939 szeptemberében az Adolf Hitler által vezetett nemzetiszocialista Németország és a Joszif Sztálin által vezetett kommunista Szovjetunió megtámadta Lengyelországot. Bár az antiszemita politika és társadalmi hangulat nem volt idegen az országtól, a két megszálló nagyhatalom megtette azt, amit a független lengyel kormány addig nem: megkezdték százezrek etnikai alapon való kitelepítését.Snyder, 83. o. A németek által megszállt területeken a zsidók jogait, köztük a szabad helyváltoztatás jogát is korlátozták, így gettókat, majd kényszermunkatáborokat hoztak létre. 1945-re, a megszállás és a második világháború végére becslések szerint 2,7 millió lengyel zsidó veszítette életét a németek által létesített koncentrációs táborokban, mint például Dachau, vagy Auschwitz. Lengyelország egykori határai közötti össznépessége az 1938-as közel 35 millióról a világháború utáni új területén nem egész 24 millióra esett vissza. Lengyelország embervesztesége 1939 és 1945 között több mint 6 millióra, a korábbi népesség közel egyötödére tehető.
Hatások és az alkotói folyamat
Art Spiegelman érdeklődését a képregények, mint művészeti forma iránt először az EC Comics kiadványai, valamint a Harvey Kurtzman által létrehozott Mad magazin keltette fel.Pachter, 9. o. Nyilatkozata szerint élete és pályafutása során számos mű és alkotás volt rá hatással. Ezek közül többségük nem is tudatosan, így például olyan képregényszereplők vagy emblémák, amikre már nem is emlékszik. A beazonosítható hatások között George Herriman Krazy Kat, Winsor McCay Kis Némó és Dream of the Rarebit Fiend című képsorait és Milt Gross munkáit, Jack Cole Plastic Man-történeteit, Charlie Chaplin filmjeit és Franz Kafka írásait tartja számon.Witek, 154. o. A Maus esetében látványos és érezhető hatással volt rá Kurtzman, McCay, Bernard Krigstein, Robert Crumb, Justin Green, Chester Gould, Carl Barks, Will Eisner és Lyonel Feininger munkássága is.Pachter, 5. o. Bevallása szerint a képregény megalkotása során rengeteg tapasztalattal gazdagodott, és emellett megtanult tisztelni olyan alkotókat is, akiket ugyan korábban is kedvelt, de művészetüket soha nem figyelte meg közelebbről. Közéjük tartozik például Barks Donald kacsa- és Dagobert bácsi-történetei, melyek egyre érdekesebbé váltak számára, miközben a Mauson dolgozott. A szó mélyebb értelmében nem tanulmányozta ezeknek az alkotóknak a munkásságukat, inkább csak nézegette és tanult belőlük, mint például a szöveg panelekre és mondatokra való tagolásának technikáját Kurtzmantől. „…minden oldal egy egység információ és minden sor ennek az információnak egy alegysége…” – foglalta össze tapasztalatait Spiegelman ezzel kapcsolatban.Witek, 61. o.
A Maus megjelenésének idejében igen ritkák voltak a hasonló érzelmi töltéssel rendelkező, a szakma által is elismert képregények. Egy 1982-es beszélgetés során Gary Groth szerkesztő és kiadó Jack Jackson néhány évvel korábban megjelent Comanche Moon című képregényét nevezte meg hasonlónak.Witek, 52. o. Spiegelman nem sokkal a Mauson való munka megkezdését követően olvasta Nakazava Keidzsi Hadasi no Gen című mangáját. Nakazava eredetileg az 1970-es évek első felében, egy gyermekeknek szóló antológiában megjelent képregényében részben saját, mint a második világháború hirosimai atomtámadásának túlélője emlékei alapján örökítette meg az eseményt. Spiegelman megítélése szerint Nakazava képi kifejezésmódja jóval erőteljesebb mint amelyet ő később a Mausban alkalmazott, de a képregény jóval nagyobb hatással volt rá, mint bármely írás vagy fénykép, melyet erről a történelmi eseményről olvasott, látott.Witek, 135. o.