Sarród () község Győr-Moson-Sopron vármegyében, a Soproni járásban található. A község jelenlegi településrészei három volt településből álltak össze: Sarródból, Fertőújlakból és Nyárligetből. Fertőújlak neve az 1970-es névváltozást megelőzően Mekszikópuszta (Mexikópuszta) volt. Nyárliget a korábbi Nyárasmajor elnevezésből keletkezett.
Fekvése bélyegkép|jobbra|A Kócsagvár képe madártávlatból bélyegkép|jobbra|A Kócsagvár belső udvara bélyegkép|jobbra|A Fertő–Hanság Nemzeti Park bélyegkép|jobbra|Restaurált táj jellegű parasztházak bélyegkép|jobbra|Szent Rozáliának, a falu védőszentjének szobra bélyegkép|jobbra|165px|A Piéta szobor bélyegkép|jobbra|Hosszúházas beépítés és a falu temploma bélyegkép|jobbra|Gyékényszövés bélyegkép|jobbra|A Hansági-főcsatorna bélyegkép|jobbra|A kultúrház bélyegkép|jobbra|Nyárliget
A település 2 kilométerre északra fekszik Fertődtől, 6 kilométerre délnyugatra a már Ausztriához tartozó Pomogytól (Pamhagen); a környék nagyobb városai közül 15 kilométerre Kapuvártól és 30 kilométerre Soprontól. Kerékpárút köti össze Mosonbánfalvával (Apetlon) és Pomoggyal.
A Fertő és a Hanság között elterülő kiemelkedésre épült. Határának legnagyobb része a tó elhagyott medrének peremére esik. A Fertő valamikor a kertek aljáig ért, jelenleg több kilométerre esik a falutól. A Fertő a vízterületét régen is állandóan változtatta, időnként teljesen kiszáradt. Az elhagyott tómedret az emberi munka és a szorgos nép művelés alá fogta. A tengerszint feletti 112–113 méteres magasságával a község az egész környék egyik legalacsonyabban fekvő területe.
Megközelítése A település központja és Fertőújlak (Mekszikópuszta) településrésze közúton a 85-ös főútból Fertőszentmiklósnál kiágazó 8521-es úton érhető el, Fertődön keresztül; Nyárliget a Fertőd-Pomogy közti országút (8531-es út) mentén található. Közigazgatási határszélét északkeleten érinti még a 8529-es út is.
A hazai vasútvonalak közül a érinti, de ma a vonal két itteni megállóhelyének egyikén sincs személyforgalom.
Éghajlat A területen a kontinentális és óceáni hatás érvényesül. A téli nagy hideg és a nyári forróság a jellemző. Az Alpok közelsége miatt az északnyugati szél az uralkodó. A bécsi és a cseh medencén át a Lajtán és Duna völgyön keresztül beáramló légtömegek miatt szinte alig van nap, hogy a szél ne fújna. A szélcsendes napok száma évente 30-40. Az északi szelet „fű”-szélnek, az esőt hozót „ó”, vagy „gyuk”-szélnek nevezik. A Fertő a vidék hőmérsékletének szélsőségeit tompítja. Minden hónapban van csapadék. A legkevesebb februárban, a legtöbb júliusban esik.
Története és mai élete Sarród története A legrégibb település nyomait a mai iskola és templom körüli részen találták meg. Sarród környéke az emberiség legkorábbi idején is már lakott hely volt. Széchenyi Béla gróf 1874-ben a kiszáradt Fertő medrében kőkorszakbeli leletekre bukkant. Feltevése szerint itt volt a lakóhely, a dombokon pedig a temetkezési hely. Bella Lajos régész szerint a lakóhely odébb lehetett és a víz állandó változása miatt kerültek a leletek a Fertő medrébe. 1890 körül Scheffer Ákos kapuvári ügyvéd a vízparton 6 csontvázra lelt, amelyek sásból font derékaljon feküdtek. Pokker Mihály sarródi tanító az 1930-as években a bronzkor első részében élt, zsugorított csontvázat talált, mellette agyagedényt. Római leletek a Keréktó-dűlőből kerültek elő. A környéken a honfoglalás után, a 9. században besenyő telepítés történt. A letelepült magyaroknak, valamint a besenyőknek védelmi feladatuk volt a német támadások ellen.
Sarród első említése egy 1313-as oklevélben fordul elő, amelyből kitűnik, hogy rendezett falu és bírója is van. A 13. század második feléből származó oklevélen a falu pecsétje látható: „Sigilla in oppida Sarród”. Helyi viszonylatban számottevő központ lehetett, valószínűleg végvár szerepet töltött be. Erre a mocsaras környéke tette alkalmassá. A sarródi Fertő-rév 1420-ban az Osl-családé. Sarród és Pomogy közötti töltésen pedig szárazvám volt. A falu 1334-ben az Ostffy család birtoka, majd 1359-ben osztozkodás útján Ostffy Jánosé. 1431-ben az Ostffyak birtokrészükbe a csornai konventet iktatták be.
A Rákóczi-szabadságharc idején a Fertő menti községektől az átvonuló csapatok hadisarcot szedtek. 1710-ben a falu lakosságának egyharmadát a pestisjárvány elpusztította. A nép Istenhez fordult imáival, s ígérte, hogy ha a járvány megszűnik, annak a napnak tiszteletére szobrot emelnek és búcsúval szentelik meg. A járvány 1714. szeptember 4-én, Rozália napján ért véget. A szobrot örök mementóként emelték. S hogy a halál helyébe az élet lépjen, ezen a napon a község minden évben búcsút tart híres lakomáival és vendégszeretetével. A község 1746-ban fellázadt Széchenyi ellen a dézsma-egyezség miatt. Az úriszék ítélkezett ez ügyben. Mária Terézia uralkodása alatt került sor az úrbérrendezésre, melynek vezérfonala az volt, segítséget nyújtani a jobbágyoknak, hogy adófizetővé váljanak. Az 1767-es urbárium szerint Esterházy család, Széchenyi Zsigmond, Ostffy Lajos és a nemes Horváth-család voltak a földesurak. Sarródiak örökös jobbágyok voltak.
A francia megszállás idején, 1809-ben Sarród hadiadót fizetett Napóleon seregeinek. Az 1828-as összeírás 96 jobbágycsaládot tüntetett fel. Sarród és Süttör község között legelő elsajátítása miatt 1834-ben határvillongás volt. A szabadságharc védelmére a községben is megalakították az őrsereget. A legelődombon készültek a harcra. A csapatot Élő József és Bors József irányításával Sopron felé vezették. Ugyanakkor a horvátok Pomogy felől érkeztek, de a község mellett elhaladva csupán élelmet és állatot követeltek.
Ősi foglalkozás a halászat és vadászat volt. A halászat a falu életében fontos, kenyeret adó szerepet töltött be. Az úrbéri egyezségben 1368-ban már a sarródiak a földesúrnak a halászati jogért bért fizettek, azonkívül halat szolgáltattak a konyhájára. 4 halászcsárdáról tesznek említést 1570-ben. A múlt század végén még virágzott a halászat. 40-50 ember foglalkozott vele, céhszerű szervezetben éltek. Bécsbe szállították a kifogott halat. Külön életet éltek. A kocsmában törzsasztaluk volt, nádkunyhóban húzódtak meg. A nagy hideg elől a temető mellett volt a tanyájuk. A mögöttük lévő jégveremben tárolták a halat és a vadat. 1945-ben a halászati jog az államra szállt át. Előtte az Esterházy hercegi hitbizománytól szerződésben meghatározott időre bérelték a halászati jogot. Ebben az évben katonai alakulatok részére szállították a halat.
A jobbágyfelszabadítás nem hozta meg a várva várt eredményt, mert kevés volt a föld. Így a falu lakossága nádaratással foglalkozott. Megindult a náddal való kereskedelem is. Sarród lakói a jobbágyok nehéz és küzdelmes életét élték. A századfordulón a munkanélküliség miatt ötvenketten vettek vándorbotot kezükbe és indultak el Amerikába.
A halászat után jelentős volt az állattartás, gabona- és növénytermelés. A 19. század elején gyakoriak voltak az áradások. A század közepén azonban aszály következtében a tó teljesen kiszáradt és ezeket a részeket is művelés alá vonták. A 19. század végén a Hanság nedves rétjei rendkívül nagy mennyiségű savanyú szénát termeltek. Ez vetette meg alapját a Hanság peremén fekvő halászfalvak, így Sarród hajdani gazdaságának és híres szénakereskedésének. A széna eljutott Győrbe, Kőszegre és Bécsújhelyre is.
Az 1920-as földreform nem hozott jelentős változást a falu életében. A hercegi birtokból 78-an részesedtek. 18 házhelyet osztottak ki. A trianoni határvonallal elszakított Pomogy község Ausztriához került. Ez veszteséget okozott, mert a falun át bonyolították le a Moson vármegyei községek szénakereskedelmet Sopron felé. A 30-as években híres volt a falu dohánya. A termesztést a csempészés miatt szüntették be. Ugyanis nagymértékben folyt csempészet cukorral, állattal, gabonával. Az állattartó községek között kiemelkedő helyet foglalt el. Az 1930-as években a lakosság száma 1340, számos állat létszáma pedig 1761 volt.
A halászat és egyéb mezőgazdasági munkák mellett jelentős volt a falu háziipara. Sarród ősidők óta foglalkozott gyékényfonással. A község szegényebb néprétege űzte ezt a munkát. Nyersanyagot könnyűszerrel tudták beszerezni, hiszen a falu határában megtalálták a kákaerdőket, ahonnét a levágott kákát hazaszállítva elraktározták. Így egész éven át folyt a gyékény- és kosárfonás. A sarródiak leginkább a Fertőmellékről, Fertőrákosról, a Zala vármegyei Csöngőről szerezték be kákaszükségletüket. A gyékényfonás majdnem kizárólag sarródi specialitás, olyannyira, hogy csak rendelésre készítették a szatyrot. Körülbelül 300 ember foglalkozott a fonással 1920 és 1930 között. A háziiparon belül az 1960-1980-as években a sásfeldolgozás folyt. Gyékényből lábtörlőt, padlógyékényt, szatyrot készítettek.
Sopron vármegye a szegényellátás terén külön rendszert vezetett be. Ennek hatására Sarródon az elaggott, munkaképtelen és tehetetlen, ellátására szorulóknak szegényszobát rendeztek be. Többnyire földes padlójú, rossz ablakú, ajtójú, beázó zsúptetővel ellátott helyiségek voltak. A szociális feladatokat a községnek magának kellett megoldani. Az egészséges vízellátás érdekében artézi kutakat fúrtak.
A 19. század végétől sorra alakultak az egyesületek a társasági igények kielégítésére. Ennek hatására jött létre 1886-ban az önkéntes tűzoltó egyesület. 1902-ben 26 volt a taglétszáma. A Gazdakör volt alkalmas a nagy számú hallgatóság összehívására. A Daloskör a soproni dalosversenyen ezüst serleget nyert. A környező községek dalos találkozóin is sikeresen szerepeltek. Működött még Lövész-, Levente- és Sportegylet. Az egyesületek színdarabokkal, bálok rendezésével vidám estéket szereztek a falu lakóinak. Az egy tantermes földes iskola 1853-ban épült. 1900-ban új két tantermes iskolát építettek. Két tanító három-három osztállyal foglalkozott. 1948-ban az iskolát államosították. Tanítói és ifjúsági könyvtár is szolgálta a falu művelődését. Mindhárom településen van könyvtár.
A század elején a falut a Fő utca mentén kialakult házsorok jellemzik. Náddal fedett ún. kontyos, nyitott füstjáratú házakkal, végigtekintő, leső ablakokkal. A háború után megindult a falu fejlődése. Az alacsony házak helyébe egészséges világos házak épültek. Sarród szívet, lelket gyönyörködtető községnek nevezhető, a házakon nagy ablakok, cseréptetővel, mindenütt rend és tisztaság. Korábban náddal vert kunyhóban, majd később vályogból épített házban lakta. Sarród utcás-falu jellege szembetűnő.
1945 után 5050 hold földet osztottak szét 172 földigénylő között. A sarródi első termelőszövetkezet Egyetértés néven alakult meg. 1962-ben a tagok száma 472 volt. Mekszikópusztán a volt uradalmi cselédek 1945 őszén termelőszövetkezetbe tömörültek, azonban a sok nehézség miatt egy év után feloszlott és 1959-ig egyénileg gazdálkodtak.
1962-ben az akkori négy termelőszövetkezet „Haladás” néven egyesült. A jelenleg is működő mezőgazdasági termelőszövetkezet gabonatermeléssel és állattartással foglalkozik. Korábban a település csak engedély birtokában volt látogatható a szigorú határőrizet miatt.
Az 1960-as években megépült a sarródi Művelődési Otthon, a ravatalozó, felújították a villanyhálózatot. Mekszikópusztán bővítették a vízvezeték hálózatot. Egy időben folyt a járdaépítés is. Az 1990-es években vezették be Sarródon a vezetékes gázt és építették ki a szennyvízcsatorna hálózatot. Iskolája nincsen, a gyerekek a közeli településekre járnak át. (Például Fertődre).
Az 1991-ben létrehozott Fertő-tavi Nemzeti Parknak meghatározó szerepe van a községre. Célja a Fertő-vidék természeti értékek megóvása. 1993-ban, amikor a Nemzeti Park egyesült a Hanság Tájvédelmi Körzettel Fertő–Hanság Nemzeti Park néven, felépült az Igazgatóság központ épülete a Kócsagvár. Sarród 1933-ig az eszterházai körjegyzőséghez tartozott, utána nagyközséggé lett. Az önálló önkormányzat 1990-ben alakult meg.
Mekszikópuszta (névváltoztatás után: Fertőújlak) története