Nagy István (Nyírbátor, 1951. február 9. –) labdarúgó, labdarúgó-partbíró, sportvezető.
Pályafutása Labdarúgóként Szüleivel Budapestre, Zuglóba költözött, ahol fiatalon a grundfoci elismert sztárja lett. Hamar felfigyeltek kiváló képességeire, leigazolták a megyei (Budapesti Labdarúgó-szövetség (BLSZ) I. osztályában játszó Vörös Meteor egyesület, serdülő csapatába. Kiváló felkészültségére jellemző, hogy kihagyta a következő, az ifjúsági csapatba való játékot, egyből a nagy csapatba került. Érettségi után 1969-ben a Tatabányai Bányász NB I-es csapata csatár posztra leigazolta. Csatárként a támadás vezetése, a gól előkészítése volt legfőbb feladata. 1978-ig közel 200 NB I-es mérkőzésen játszott. Labdarúgóként a Kis Paróka becenevet viselte. A Paróka becenév az idősebb, hasonló nevű Nagy Istváné volt.
Csapatsikere A Magyar Népköztársasági Kupa sorozatban 1972-ben ezüstérmes. Csapatával több alkalommal eljutott a negyeddöntőig. Időpont Helyszín Mérkőzés típusa Mérkőzés Eredmény Nézők száma 1972. július 12. Megyeri úti Stadion, Budapest döntő Ferencvárosi TC–Tatabányai Bányász 2–1 4 000
Az 1972-73-as torna kiírásban a Közép-európai kupát megnyerő csapat tagja. Az 1973-74-es tornát ismét megnyerték, megvédve előző évi címüket. Időpont Helyszín Mérkőzés típusa Mérkőzés Eredmény Nézők száma 1973. július 1. Központi Stadion, Tatabánya kettő találkozós döntő Tatabányai Bányász–Celik Zenica (jugoszláv) 2–1 8 000 1974. május 15. Központi Stadion, Tatabánya kettő találkozós döntő Tatabányai Bányász–ZVL Zilina (csehszlovák) 2–0 10 000
Labdarúgó-játékvezetőként Nemzeti játékvezetés Labdarúgó pályafutását követően 1985-ben sikeres vizsgát tett, Soós Gábor és Aranyosi Lajos vizsgabiztosok előtt. Pest megyei Labdarúgó-szövetség által működtetett labdarúgó bajnokságokban szerzi meg a szükséges tapasztalatokat. Folyamatosan magasabb osztályba kap minősítő besorolást: 1986-ban megye II. osztály, 1987-ben megye I. osztály, 1988-ban NB III-as, 1989-ben országos utánpótlás, 1991-ben országos NB II-es játékvezető. NB II-es mérkőzéseinek száma: 62. Az MLSZ JT a FIFA elvárásának megfelelően folyamatosan erősítette az asszisztensi keretét, 1995-től 1997-ig asszisztensként segítette a vezető bíró szakmai munkáját. Több nemzetközi válogatott és klubmérkőzésen tevékenykedhetett. Sportpályafutásának egyik érdekessége, hogy Magyarországon egyedüliként lehetett NB I-es labdarúgó, játékvezető/asszisztens, szövetségi ellenőr illetve edző.
Sportvezetőként Az aktív játékvezetést befejezve kettő időszakban: 1988-1999 és 2001-2007 között volt az MLSZ szövetségi ellenőre. 1996 és 2010 között Budapest XX. kerületi Önkormányzat Sportbizottságának tagja. A Testnevelési Főiskola edzői szakát elvégezve 1999-2000-es versenyidőszakban, az NB III-as Dunakeszin Glázer Róbert edző pályaedzőjeként szolgálta a labdarúgást. Eredményes tevékenységük díja, hogy a csapat feljutott az NB II-be. 2000-ben a Glázer team fél évet az Újpestet irányította, a második fél évet Fóton – a Dózsa utánpótlás bázisa – töltötte. Ugyan ebben az évben Dömsödön az NB III-as csapat önálló edzői tisztségét is betöltötte. 2007-től a BLSZ JB mentora, ellenőre.
Sikerei, díjai Labdarúgóként 1964-ben serdülő válogatott, 1965-ben BLSZ ifjúsági válogatottjának tagja, 1971-ben az utánpótlás válogatott tagja Magyar kupa (MNK) döntős: 1972 Közép-európai kupa (KK) győztes: 1973, 1974
Játékvezetőként 1997-ben az MLSZ JT vezetésétől megkapta az Arany Síp elismerést, amit Puhl Sándor és Vágner László adott át részére. 2010-ben a BLSZ elnöke Török Károly 25 éves játékvezetői pályafutásának emlékére plakettel tüntette ki.
Források
Lakat T. Károly: Apám regénye avagy egy edző a Tizedes utcából – 1996. Paginarum Kiadó
Kategória:Magyar labdarúgók Kategória:Labdarúgócsatárok Kategória:Az FC Tatabánya labdarúgói Kategória:Magyar labdarúgó-játékvezetők Kategória:Nyírbátoriak Kategória:Zuglóiak Kategória:1951-ben született személyek Kategória:Élő személyek