A katolikus karizmatikus megújulás (röviden: „a megújulás”) a karizmatikus mozgalom katolikus változata. Egy olyan katolikus lelkiségi mozgalom, melynek tagjai a katolikus egyház tanítását vallják, és ennek keretében lelki életük hangsúlyosabb figyelemmel fordul a Szentlélek és adományai (karizmái) felé. Központi szervezete összefogja a világ katolikus karizmatikus közösségeit.
Története Előzmények
Katolikus karizmatikus megújulás Kezdetét a Szentlélek Kongregáció által fenntartott pittsburghi (Pennsylvania, USA) Duquesne Egyetem oktatóinak és hallgatóinak egy hétvégi lelkigyakorlatától számítják, akik arra törekedtek, hogy a Szentlélek megújítsa azokat a kegyelmeket, melyeket a keresztségben és a bérmálásban kaptak. Ezt nevezik Szentlélek-, vagy Lélek-keresztségnek. Amikor 1967. február 18. éjszakáján az egyetem kápolnájában kitárt karral imádkoztak, úgy érezték, hogy a Szentlélek ereje tölti el őket. Ez a megtapasztalás rövid időn belül sokfelé megismétlődött az USA katolikusai között.
Kezdetben számos bírálat érte a mozgalom tagjait. Sokan azon a véleményen voltak, hogy az úgynevezett „Szentlélekben való keresztség” misztikus élménye nem fér össze a katolikus Egyház gyakorlatával, és a karizmatikusoknak az Egyháztól való elszakadására számítottak. Ennek éppen az ellenkezője történt. A karizmatikusok hűségesen ragaszkodtak katolikus mivoltukhoz, új értelmet fedeztek fel a szentmiseáldozatban, a gyónás szentségében, az Eucharisztiában. Még csak nem is gondoltak az egyházi hierarchia létjogosultságának megkérdőjelezésére, sőt ragaszkodtak ahhoz, hogy imaösszejöveteleiken felszentelt pap is részt vegyen. Ezért a mozgalom tagjai világszerte kitörő lelkesedéssel fogadták VI. Pál döntését, aminek értelmében hivatalosan is elismerte a katolikus karizmatikus megújulást.Új Ember, 1985. május 26. / A katolikus karizmatikus mozgalomról
Tevékenysége Mint ahogyan a mozgalmat nem egy személy alapította meg, úgy tulajdonképpen központi szervezetük sincs. Noha a csoportok igyekeznek egymással fenntartani a kapcsolatot, és tanultak is egymástól, tulajdonképpen minden csoport saját környezetében, meghatározott körülmények mellett formálódik. Sokféleségük az Egyház sokféleségére hasonlít. A mozgalomnak vannak olyan ágazatai, amelyek tartózkodóak a különleges karizmákkal szemben, amelyek szükségtelennek tartják a nyelveken beszélést és a hit egyéb természetfelettinek tűnő megnyilvánulási formáit. Inkább arra törekszenek, hogy mindennapjaikat Isten szeretete töltse ki. Ugyanakkor azokban a csoportokban, amelyekben rendelkeznek a nyelveken beszélés ajándékával, szintén nem beszél mindenki nyelveken.
A "nyelveken szólás" vagy "nyelveken imádkozás" olyan "halandzsa" szövegű ima, ahol az azt mondó csak az Isten felé fordulásra és Isten jelenlétére figyel, az imája esetleges értelmi tartalmát a Szentlélekre hagyja. Az első keresztények tapasztalata és a Szentírás tanítása alapján (1 Kor 14, 4) az ilyen különleges, "értelmetlen" ima a Szentlélek kegyelme által erősíti az így imádkozó Istennel való kapcsolatát és lelki épülésére szolgálPhilippe Madre: Törekedjetek a karizmákra. 2002. Nyolc Boldogásg Katolikus közösség.Kovács Gábor: A lángoló Isten. 1993. Marana Tha 2000 Alapítvány. . A karizmatikus, pünkösdi megújulás első fázisában, a 20. század elején ezt az imamódot, karizmát különösen fontosnak, alapvetőnek tekintették (annak a legfőbb jelének, hogy a Szentlélek hatékonyan működik az emberi lélekben – a pünkösdi esemény bibliai leírása alapján), később nem feltétlenül, de viszonylag jellemző és gyakori maradt karizmatikus körökben mindmáig (bár nem mindenkinél jelenik meg). Mint minden karizma (mint például nyelvek imája, gyógyulás imája, prófétálás, közösségvezetés – ld. 1 Kor 12, 28) esetén, úgy itt is egyénenként és esetenként eltérő mértékű lehet, hogy a természetes alapot milyen mértékben járja át Isten kegyelme az egyén vagy a közösség lelki építése érdekében, vagyis mikor mennyire jelenik meg benne természetfeletti, csodás jelleg. (A nyelveken szólásnak van egy olyan változata is ahol az egyik személy ezt gyakorolja, de nem imaként, hanem próféciaként – és közben a közösség egy másik tagja érthető nyelvre fordítja azt mint próféciát a közösség számára – így ilyenkor ez mintegy "párosban adott prófécia" Damian Stayne: Újítsd meg csodáidat! 2018. Marana Tha 2000 Alapítvány. )
A karizmatikus megújulás nem homogén jelenség, csoportjait a Lélek-keresztség alaptapasztalatán kívül más nem köti össze. (Megjegyzendő, hogy karizmatikus körökben a Szentlélek keresztsége – amely katolikus szemszögből a bérmálás szentsége kegyelmi hatása megtapasztalásának tekinthető - is csak egy gyakori, de nem általános pozitív tapasztalat. Alapvonások inkább a személyes megtérés és a Szentlélek kegyelmének befogadására való nyitottság.) A karizmatikus közösségek, imacsoportok egymástól függetlenül, földrajzilag gyakran távol, saját arculatuknak, hivatásuknak, adottságaiknak megfelelően működnek. Lehetnek katolikus, vagy katolikus alapokon álló ökumenikus szelleműek. Tagjaik lehetnek házasok, egyedülállók, papok, szerzetesek.
A karizmatikus összejövetelek újszerű imastílusa (ének, taps), az érzelmek katolikus körökben idegennek tűnő megnyilvánulásai — érthető módon — sokakat óvatosságra, kritikára ösztönöztek, vagy zavartak. Miután amerikai protestáns, szabadkeresztény felekezetekben terjedtek el először tömegesen a pünkösdi jelenségek, a katolikus egyházi vezetésben a mozgalom katolicitásának kérdése is felmerült. Egyesek az érzelmek túltengésétől tartottak, másokat éppen a mozgalom gyermekbetegségei ábrándítottak ki. Az elismerő szavak mellett a főpásztorok az egyházzal való egységre is figyelmeztettek. Ugyanakkor kétségtelenül a mozgalom erőssége a közvetlenség, élményszerűség, a készség a bizonyságtételre, a hit és imádság sajátos megragadása, amely nagyon sok embert vezetett már vissza Istenhez, egyházához.
Suenens († 1996) volt belga bíboros szerint „a karizmatikus megújulás nem is annyira mozgalom, mint inkább magának a Szentléleknek a mozgása, amely minden keresztényt megérinthet, legyen az világi vagy a klérus tagja." II. János Pál pápa megítélése szerint „a mozgalomból sugárzó életerő és a jó gyümölcsök arról tanúskodnak, hogy valóban jelen van és működik a Szentlélek az egyházban."Új Ember, 2002. május 19. / 35 éves a Katolikus Karizmatikus Megújulás
A megújulás lelkiségének három fő vonása: A Jézus Krisztusban való személyes hit, amely a tudatos döntésben (megtérés) és az Evangélium szerinti értékrend elfogadásában nyilvánul meg. A Szentlélek kiáradásáért való ima, amelyben hitük szerint megújul és hatékonnyá válik a keresztség és a bérmálás kegyelme. A Szentlélek adományainak (karizmák) kérése és elfogadása Isten dicsőségére és az egyház szolgálatára.
Említésre méltó, fontos és jellemző tapasztalat a karizmatikus megújulási mozgalomban a sokféle imameghallgatás és tényleges természetfeletti csoda – különösen a csodás gyógyulásokEmiliano Tardif: Poggyász nélkül a Föld körül. 1996. Marana Tha 2000 Alapítvány és a hiteles és beigazolódó próféciák egyes személyek számáraDamian Stayne: Újítsd meg csodáidat! 2018 Marana Tha 2000 Alapítvány.Bruce Yocum: A prófécia. 1992. Marana Tha 2000 Alapítvány.. Jellemző az is, hogy az Istennel való misztikus találkozást, egységet jellemzően a közösség imaösszejövetelének a keretében törekednek megélni, miközben a hasonló egyéni tapasztalatok is fontosak maradnak.
A Megújulás egyik legfontosabb jellemzője a katolikus egyházhoz való hűség. Tanítása nem tartalmaz új tanokat, megegyezik a katolikus egyház tanításával. Közösségei és tagjai alávetik magukat a mindenkori pápának és püspököknek. Középpontba helyezik az Eucharisztiát, a Szentírást. Fő tevékenységeik között szerepel a dicsőítés, engesztelés, szolgálatvállalás, evangelizáció és tanúságtétel. A közösségek összefogására jött létre kettő szervezet összevonásával 2019-ben, Ferenc pápa kérésére a Katolikus Karizmatikus Megújulás Nemzetközi Szolgálata (Catholic Charismatic Renewal International Service – CHARISA CHARIS vatikáni, hivatalos oldala az alábbi nyelveken olvasható: angol, olasz, francia, spanyol, portugál. - Olasz nyelven itt), ami a "Világiak, a Család és az Élet Kongregációja" révén tartja a kapcsolatot az Apostoli Szentszékkel. A CHARIS feladatai keretében ima-összejöveteleket, konferenciákat, kongresszusokat, lelkigyakorlatokat szervez. Kidolgozták az Élet a Lélekben elnevezésű nyolchetes szemináriumot, melynek célja: a résztvevőket elvezetni a Szentlélek erejének megtapasztalásához és általa bátor, tanúságtevő keresztény élet kialakításához.
A karizmatikus megújulási mozgalom pozitív elemei:Bartha Tibor: Az egyház megújulása és a karizmák. - In: Theologiai Szemle, 23. évf. 1980. évi 5. szám, p. 257–265. új megbizonyosodás Jézus szabadító hatalmáról és valóságos jelenlétéről; spirituális megújulás a krízisben élő világban; a közösség új értelmének felismerése; spontaneitás, őszinteség, szabadság és új öröm Isten dicsőítésében és tiszteletében; új érdeklődés a Biblia iránt: az írás Isten élő szava. Isten valóságának, szentségének és transzcendenciájának mélyebb átélése; a radikális doktrínákat illetően (Szentháromság-tan, Krisztus istensége stb.) elmélyülő érdeklődés ; a gyógyítás, a betegekért való imádkozás szolgálatában való megújulás; az egyház tagjainak nagyobb felelősségvállalása az evangélizáció, misszió és bizonyságtétel szolgálatában.
A Magyar Katolikus Karizmatikus Megújulás 1975-76-ban alakultak az első (római katolikus) karizmatikus csoportok Magyarországon. A közösségek összefogásával és a CHARIS egyik jogelődje (az ICCRS) támogatásával jött létre a Magyar Katolikus Karizmatikus Megújulás Országos Tanácsa, amely 1989. február 4-én (több, hazai mozgalommal együtt) hivatalosan is bemutatkozott a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia és Paul Cordes címzetes érsek, a Világiak Pápai Tanácsának elnökhelyettese előtt Budapesten.Békés Gellért: Spirituális mozgalmak Magyarországon – In: Katolikus Szemle (keresztény világnézeti és kulturális folyóirat), (kiad.: Külföldi magyar katolikus akció, Róma), 1989. évi 1. szám, 62-63. oldalLukács László: Megújulási mozgalmak találkozója - In: Új Ember, 1989. február 19. szám, 1. oldalCsanád Béla & Tóth Sándor: A világiak evangelizációja - In: Új Ember, 1989. február 26. szám, 4. oldal[Szerző nélkül]: Fel a föld alól - In: Új Ember, 1989. március 5. szám, 5. oldal
Az Országos Tanács tagjai (kb. 45 fő) az ország nagyobb közösségeinek, imacsoportjainak, illetve régióinak küldöttei. Ők (mint küldött-közgyűlés) választják a 12 tagú Szolgáló Bizottságot. A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia és a helyi megyéspüspökök irányelvei alapján működő Országos Tanács és a Szolgáló Bizottság feladata az ország területén működő karizmatikus imacsoportok, közösségek összefogása, koordinálása, tájékoztatása, vezetése. Ennek egyik megvalósulása az 1992 óta évente megrendezésre kerülő Országos Karizmatikus Találkozó. Több ezer katolikus vesz részt ezen a rendezvényen dicsőítésre, imádkozásra, Eucharisztia-imádásra, tanítások hallgatására, és szentmisén való részvételre. Itt lehetőségük van a kívülállóknak, érdeklődőknek, keresőknek megismerkedniük a lelkiséggel és a közösségekkel.