A tengerkék jácintara (Anodorhynchus glaucus), korábban tengerkék ara, a madarak osztályának papagájalakúak (Psittaciformes) rendjébe és a papagájfélék (Psittacidae) családjába tartozó faj.
Az utolsó hiteles megfigyelés 1960-ban volt, 1989-ben egy brazil ornitológus, Antonio Silva azt állította, hogy még nem pusztult ki a természetből, de ezt nem sikerült bizonyítania. Sokak szerint már kipusztult.
Rendszerezése A fajt Louis Pierre Vieillot francia ornitológus írta le 1816-ban, a Macrocercus nembe Macrocercus glaucus néven.
Előfordulása Argentína, Brazília, Paraguay határvidékén, valamint Uruguay északnyugati részén honos. Természetes élőhelyei a szubtrópusi vagy trópusi síkvidéki esőerdők, mocsári erdők és szavannák. Állandó, nem vonuló faj.
Megjelenése Testhossza 72 centiméter. Tollazata türkizkék, feje szürke.
Életmódja Főleg diófélékkel táplálkozik.
Természetvédelmi helyzete Az elterjedési területe rendkívül kicsi, utolsó észlelése 1960-ban volt, egyedszáma pedig 50 alatti lehet. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján súlyosan veszélyeztetett fajként szerepel.
Jegyzetek
További információk Papagájok hivatalos magyar neve, természetvédelmi státusza és bejelentési kötelezettsége Magyarországon Képek az interneten a fajról
Kategória:Anodorhynchus Kategória:Madárfajok Kategória:Argentína madarai Kategória:Brazília madarai Kategória:Paraguay madarai Kategória:Uruguay madarai