bélyegkép|250px|Paks város logója Paks (,http://www.ungarndeutsche.de/de/cms/uploads/Ortsnamen_ungarndeutsche.pdf (Hozzáférés 2013. május 26.) régies németséggel: Pax an der Donau) város Tolna vármegyében, a Paksi járás központja. Közel tizenkilencezer lakosával Szekszárd után Tolna második legnépesebb települése, 15 408 hektáros kiterjedésével pedig a vármegye legnagyobb közigazgatási területű települése. (A területi kiterjedése szempontjából több mint másfélszer nagyobb a megyeszékhely Szekszárdhoz képest.)
Történelme az őskori civilizációktól egészen a legmodernebb korig ível, az egykor itt húzódott limes és Duna-menti hadi út évszázadokra jelentőssé tette. Sváb népszokásairól és kiváló halászlevéről messze földön híres. Kisváros létére igen sok országos rendezvénynek ad otthont, mint például a Gastroblues Fesztivál, a Paksi Harmonika Fesztivál, valamint a Szüreti felvonulás és mulatság. Országos ismertségét legfőképp atomerőművének köszönheti, amely Magyarország egyetlen energiahálózatra kapcsolt atomerőműve. A város gazdasági ereje a környező települések lakosságának jó részét is idevonzza; sokan dolgoznak itt ingázóként.
Nevének eredete A Paks helynév első ismert írott formája Pakws a 14. századból, majd előfordult Paxi, Pax formában is. Eredete alkalmasint a Pakus személynévre vezethető vissza, amely a ma is használt Bakos családnév változata lehetett. Egy másik verzió szerint római eredetű, mivel a pax latinul békét jelent és elképzelhető, hogy itt kötöttek valamiféle békét. A Sánchegyen római auxiliáris csapatok állomásoztak, míg a Duna túloldalán jazig törzsek éltek, amelyekkel a rómaiak sokat háborúztak.
Földrajza Fekvése A város az ország középső részén, a Dél-Mezőföld keleti peremén, a Duna jobb partján, a Dunaföldvárnál kezdődő kanyarulat végénél terül el, Budapesttől légvonalban mintegy 100 kilométerre délre. Északról az Imsósi-erdő és a Sánchegy (római kori nevén Lussonium), keletről a Duna, délről az atomerőmű és Csámpa-puszta, nyugatról pedig az Ürgemező határolja. A város legmagasabb pontja a 103 méteres löszös domb, a Sánchegy, amely tájvédelem alatt áll, mert ez Közép-Európa egyik legnagyobb löszös képződménye.Pincefalvak.hu: Paks Az erőmű építése előtt tipikus mezőváros volt. Környékén a vadgazdaságoknak is megfelelő erdők találhatók; a Duna egykor a halászatra, a tavak ma a halgazdálkodásra és a horgászatra teremtenek lehetőséget. Az Ürgemező tájvédelmi terület, ahol védett növények és állatok (madarak, kígyók és kihalóban lévő rágcsálók) élnek.
Közúton az M6-os autópályán, vagy a 6-os főúton közelíthető meg legkönnyebben, vasúton pedig a Pusztaszabolcs–Paks-vasútvonalon volt elérhető, azonban a vonal Mezőfalva és Paks közötti szakaszán 2009. december 13-án leállt a személyszállítás. Lehetséges vízi úton való elérése is, lévén folyami kikötője is.
A várost közúton Németkéren át Cecével összeköti a 6231-es számú mellékút, amelyen Székesfehérvár térsége és az ország nyugati úticéljai is könnyen elérhetők. A többi környező település közül Nagydoroggal a 6232-es, Kölesddel a 6233-as, Gerjennel az 5124-es út köti össze. A dunakömlődi városrész és Dunaföldvár közt (Bölcske és Madocsa lakott területén keresztül) az 5111-es út biztosít összeköttetést.
Vízi úton rendszeresen kompjárat köti össze a dunakömlődi városrészt Géderlakkal és onnan Ordassal.
2024. június 8. óta az új, Tomori Pál nevét viselő 2x1 sávos Duna-híd révén Kalocsa is negyedóra alatt elérhetővé vált, az 512-es főúton.
Városrészek bélyeg|123px|Paks térképe A város a következő részekből áll: Az Óváros a történelmi városrész, a nevezetességek legnagyobb része itt található. Ide tartozik a város északi része, a főutca és az onnan nyíló utcák, illetve az Alvég (a Dunára nyíló utcák), a Békaváros (a KRESZ-park és környéke), az Öreghegy és a Malomhegy, illetve az ezek környékén fekvő utcák. A Szérűskert a Pál utca és a Fehérvári út, illetve az ezekből nyíló többi mellékutca. A Kohn-telep vagy Tisztviselőtelep, a Virág utca – Kossuth Lajos utca – Fehérvári út – Csendes utca által határolt terület, valamikor egy Kohn nevű zsidó vállalkozó fűrésztelepe volt, annak a helyére építkeztek az 1900-as évek elején a középosztálybeli családok. Az Újváros a Tolnai út és a belőle nyíló utcák; a Kishegyi, az Újtemplom utca és az azokból nyíló utcák, a Lakótelep és környéke, a Kölesdi útról nyíló utcák és a déli Ipari Park.
Az Óvárosban a történelmi központ és egyéb intézmények, boltsorok mellett főként régi építésű, de felújított parasztházak találhatók, míg az Újváros zömében újabb családi házakból áll. A Szérűskert amolyan kertvárosszerű, ma már javarészt modern családi házakból álló városrész, benne jóformán semmilyen kereskedelmi vagy kisipari szolgáltatás nincs.
Pakshoz tartozó településrészek A város északi részét képező kis falucska Dunakömlőd (a háború után német lakosságát kitelepítették, hátrahagyott javaikat tirpákok prédálták föl, házról-házra), míg délen az atomerőművel szemben elterülő Csámpa-puszta, a Székesfehérvárra vezető út menti Gyapa, a németkéri erdő peremén található 90 lakosú Cseresnyés-puszta, a jobbára mezőgazdasági tanyákból álló Hegyes-puszta és Földes-puszta, valamint a város délkeleti külterületén lévő lakóhely, Biritó-puszta (az I. István Szakközépiskolával) tartoznak a városhoz.
Éghajlata, vízrajza A Kárpát-medence éghajlatának megfelelően a nedves kontinentális éghajlat jellemző ebben a térségben is, ami hideg telet és forró nyarat eredményez; a leggyakoribb szélirány az északnyugati.
A Duna áradása korábban sokszor veszélyeztette a települést, de mára hatalmas gátrendszert építettek ki a város és a folyó közé, így áradáskor csak a folyó bal partján húzódó széles hullámtér kerül víz alá.
Története Őskor Az őskőkorszak után a Kr. e. 6. évezred közepétől, az újkőkorszaktól már állandó szállásokon élő, élelemtermelő, állattenyésztő közösség jelent meg e tájon. A Kr. e. 4. évezredben a lengyeli kultúra késői neolitikus – kora kőrézkori népessége lakott Paks környékén. Az ide érkező emberek fő telephelye a Sánchegy volt. Itt találták a legtöbb leleteket, meg a város környékén, Felső-Biritópusztánál és a Vörösmalom mellett.
A Kr. e. 4–3. évezred fordulóján újabb néphullámok érték el dél és nyugat felől a Kárpát-medencét, s ez az időpont egyben a bronzkor kezdetét is jelentette. Utoljára 2005-ben került elő egy bronzkori harci sisak, amelyet ma a Paks Városi Múzeumban lehet megtekinteni.
Ókor és Pannónia A Kr. e. 4. században egy nyugatról, a Rajna vidékéről betelepedett kelta eraviszkusz törzs foglalta el a Dunántúlt. A Balkán-félsziget lakóival élénk kereskedelmet folytattak, amit az itt talált görög minták alapján öntött kelta pénzérmék bizonyítanak.
Bár a rómaiak már Augustus császár uralkodása alatt elfoglalták a Dunántúlt, a tényleges bevonulás csak Claudius császár ideje alatt, Kr. u. 41 és 54 között zajlott e környéken. A hódítással a terület Pannonia provincia része lett a Római Birodalmon belül. A közeli Dunakömlőd melletti Sánchegyen a 4. században felépített castrum (tábor), a Lussonium, a provincia határát képező erődláncolatnak volt az egyik tagja. A rómaiak később már a védelmi vonalként (védőfalként) funkcionáló limest is felhúzták, amelynek maradványai mai is láthatók az Imsósi-erdő peremén, a vasúti töltésről, Madocsa felé haladva. A római uralom végét a hunok megjelenése jelentette.
Középkor A 433-tól 455-ig tartó hun uralmat a Dunántúlon a Longobárd királyság váltotta fel. Ezt 568-ban a keletről érkező avarok szüntették meg, akiknek több évszázados jelenlétével lehet számolni egészen Árpád magyarjainak honfoglalásáig, illetve az államalapítás koráig. Az Árpád-korból kevés adat áll rendelkezésünkre. A magyarok érkezéséig a különböző átvonuló törzsek folyamatos pusztítása következtében valószínűleg elnéptelenedett a település. I. Szent István király uralkodása idején, az első ezredforduló táján keletkezett dokumentumok szerint a Pakstól 10 km-re észak-keletre fekvő Madocsa és a 20 km-re délre fekvő Fadd halászfalvak egyházi birtokok lettek, a köztük lévő területtel együtt. Mivel az egyik 1009-ből származó forrásban nem jelenik meg Paks neve, feltételezhető, hogy a falu akkor nem volt lakott, vagy ha mégis, akkor is csak úgy 15-20 család élhetett itt.
Paks neve 1333-ban jelenik meg ismét írott forrásban, egy pápai tizedjegyzékben, ami szerint Lőrinc paksi pap 23 báni dénárt fizetett. Szinte ezzel egy időben (1354) említik az olasz származású Rathold (Rátót) Olivér királynéi udvarbírót, majd tárnokmestert. Az ő utódai már következetesen használták a Paksy családnevet. A Paksy család sokat tett azért, hogy a falucska kiemelkedjen a környék falvai közül, és az idő múlásával egyre inkább vezető szerephez jusson a szomszédos településekkel szemben. 1662-ig ez a család, és mivel Paksy Lászlónak csak lánya volt, Anna, akit a Daróczy család sarja vett nőül, így onnantól kezdve ők birtokolták a falut.
Török uralom és a betelepítések bélyeg|250px|Látkép a Gárdonyi-kilátóból A 16–17. század folyamán a török hódoltság alatt és után Pakson a helyben élő lakosság nyomai folyamatosan kimutathatók, bár az eredetileg itt élők az ismétlődő háborús pusztítások miatt távozni kényszerültek. A falu a végvári portyázások következtében a török időkben többször is gazdát cserélt. A rómaiak által épített hadi út és a Budára vezető dunai víziút miatt a szultánnak szüksége volt a településre, így katonái folyton visszatértek. A török hadsereg palánkvárat épített a Kálvária-domb délkeleti lejtőjén, a mai Bezerédj Általános Iskola helyén. A városból elmenekült ill. kipusztított magyarság helyére rác, török és görög polgári lakosság települt, zömében parasztok és kézművesek. A város pontos török kori képét nem ismerjük, csak a 17. századi német utazó, Heinrich Ottendorf leírásaiból és térképvázlatából, Evlija Cselebi török utazó nyomán szerzett információk alapján tudjuk az egykori épületeket elhelyezni. Az 1686-ban Budáról kiűzött török sereg szeptember közepén, visszavonulása során porig rombolta a városkát, amit újra kellett telepíteni. Ezt először a török átcsapások akadályozták meg, majd az, hogy a Daróczy- és Száraz családoknak, akik a Paksy család után birtokba vehették a területet, különböző okmányokat és rengeteg pénzt kellett kifizetniük a községért. Miután a török megszállás alatt és után betelepült rác katonák a 18. század elején eltávoztak, megindult a magyar népesség beszivárgása. Eleinte csak a régi lakosság tért vissza, később az északibb megyékből és az Alföldről más elszegényedett magyar családok jöttek, majd 1720-tól a Dél-Németországból hívott telepesek jelentek meg, így a német Baden-Württemberg tartományból svábok érkeztek, akik a mai Kossuth utca és Rákóczi utca közötti városrészt lakták. A svábok egészen a második világháborút követő kitelepítésükig egyharmadát tették ki a lakosságnak, bár túlnyomó többségük a század végére már elfelejtette nyelvét, és magyarnak vallotta magát. Az első Tolna vármegyei ortodox zsidó hitközség megszerveződése révén, 1778-ban 70 zsidó család is ideköltözött, a későbbiekben ők is jelentős kisebbséggé váltak. Ahogy a svábok, úgy ők is gyorsan alkalmazkodtak a helyi lakosok szokásaihoz; asszimilálódtak környezetükbe, bár vallásukat megőrizték. Így alakult át Paks vallási és etnikai képe.
A Rákóczi-szabadságharc alatt bélyeg|250px|Paks északi látképe