Az ókori indiai kertek kialakításánál a buddhizmus természetesen meghatározó szerepet kapott. A kert felfogása Buddha tanítása szerint alakult ki, mely szerint az egy önmagában álló csoda, amely arra szolgál, hogy lehetőség adassék a magányos szemlélődésre, az önmagamon kívüli és önmagamba való visszavonulásra. Ezek szerint az igazi boldogság a nyugalomban, a mozdulatlanságban és elmerengelődésben van. Az ókori indiai kertek kialakítása átmenetet képez az Indiától nyugatra nyugati kertek és a keleti kertek között. Aki a kertben lelte halálát, azt az uralkodó szentté avatta.
bélyegkép|jobbra|Bódhifa, ahol Buddha megvilágosodott
Általános jellemzőjük Az uralkodók építették palotáik mellé hatalmas kertjeiket, ami a város vagy település középpontjában helyezkedett el. Nyitott kertnek számított, mert oda bárki beléphetett, akit az uralkodó maharadzsa vagy rádzsa, arra érdemesnek tartott. 8-10 m magas kapuval rendelkezett, ahonnan márvány úton lehetett a palotát megközelíteni. A palota mellett hatalmas kanyargós folyókat, patakokat létesítettek, ami itt az emberi lét mozgatóerejét jelképezi. Jellemzően koros fákat, főleg egzotikus fajokat ültettek.
Felhasznált fajok szobafikusz Ficus elastica kislevelű fikusz Ficus benjamina japán liliomfa (Magnolia kobus) Magnolia magnificans Laurocerassus arbicola fás bazsarózsa (Paeonis sufruticosa), amit nemcsak felhasználtak, hanem szent növényüknek is tekintették. krizantém Chrysanthemum
Kategória:Kerttörténet Kategória:Kerttípusok Kategória:India kultúrája