bélyegkép|350px|Tajvan történelmének főbb korszakai

Tajvan szigetét először ausztronéz törzsek lakták. A 17. században egy rövid életű spanyol letelepedést követően holland gyarmat lett, melyet nagy számú han kínai és hakka bevándorlás követett a kontinentális Kína területéről.

1662-ben Kuo Hszing-je, egy Mingekhez hű hadvezér legyőzte a hollandokat és támaszpontot hozott létre a szigeten. 1683-ban hadseregét legyőzte a Csing-dinasztia serege. A Csingek egészen 1895-ig uralták Tajvant, amíg az első kínai–japán háborút követően az japán kézre nem került. A japán uralom alatt Tajvan rizst és cukrot termelt a Japán Birodalom számára, a második világháború során pedig a japán katonai hadműveletek egyik támaszpontja lett. A japán hadseregbe tajvani katonákat is besoroztak.

1945-ben, Japán kapitulációjával a Kínai Köztársaság vette át a hatalmat a sziget fölött, majd a Kuomintang 1949-ben a kínai polgárháborúban elszenvedett vereségét követően ide menekítette kormányát. A Kuomintang mintegy negyven évig egypártrendszerben irányította a szigetet és a környező kisebb szigeteket, 1996-ban kerülhetett sor az első szabad választásokra.

Őslakosok

A Tajvanon végzett ásatások szerint a sziget már 30 -50 ezer évvel ezelőtt is lakott volt. Az ausztronéz tajvani őslakosok () körülbelül 6-8000 évvel ezelőtt vándoroltak Tajvanra.Blust, Robert. "Subgrouping, circularity and extinction: some issues in Austronesian comparative linguistics," (1999) A tajvani őslakosok genetikailag a Fülöp-szigeteki, maláj és indonéz népcsoportokhoz állnak közel,Hill et al., "A Mitochondrial Stratigraphy for Island Southeast Asia," (2007); Bird et al., "Populating PEP II: the dispersal of humans and agriculture through Austral-Asia and Oceania," (2004) nyelvük az ausztronéz nyelvcsaládhoz tartozik, a nyelvészek szerint a sziget nyelvcsalád hazája, innen terjedt el Ázsiában. 2010-ben a Tajvanon élő ausztronéz őslakosok száma körülbelül fő volt, a teljes lakosság 2%-a. A Kínai Köztársaság 2010-ig bezárólag 14 törzset ismert el őslakosként, ezek az Amis, az Atayal, Paiwan, Bunun, Puyuma, Rukai, Tsou, Saisiyat, Tao (Yami), Thao, Kavalan, Truku, Sakizaya és Sediq törzsek. Néhány kisebb törzset a tajvani kormány nem ismer el különálló törzsként. A később érkező betelpülő han kínaiakkal való asszimiláció következtében a tajvani őslakosok nyelve és kulturális identitása eltűnőben van. A 26 ismert őslakos nyelvből tíz már kihalt, további öt a kihalás szélén áll,Zeitoun, Elizabeth and Yu, "The Formosan Language Archive: Linguistic Analysis and Language Processing . (PDF)," (2005) a többi pedig veszélyeztetett. A kormány a 2000-es évek elején nyelvmegőrző programokat indított, például rádió- és televízióműsorokat illetve kéttannyelvű iskolákat hoztak létre.

A Saisiyat törzs hagyományai között él egy fesztivál, melyet a kis fekete emberek rituáléjának hívnak. Ez arra utal, hogy Tajvanon valószínűleg negritó népcsoportok is éltek.

Spanyol és holland gyarmat

right|bélyegkép|250px|Formosa (Tajvan) és Penghu térképe, Johannes Vingboons, ca.1640, Nationaal Archief, Den Haag bélyegkép|250px|Fort Zeelandia Tajnan közelében. 1544-ben egy portugál hajó haladt el a sziget mellett, ők voltak az első európaiak, akik feljegyezték a létezését, és az Ilha Formosa, „szép sziget” nevet adták neki. 1582-ben portugál hajótöröttek tíz hetet töltöttek a szigeten maláriával küszködve, mielőtt visszatértek volna Makaóra.Mateo, Jose Eugenio Borao. Spaniards in Taiwan Vol. II:1642-1682, (2001), pg.2-9

1623-ban holland kereskedők érkeztek a szigetre, akik ázsiai kereskedőbázist akartak itt létrehozni, mintegy összekötő központként Japán és a kínai partok között. 1626-ban a spanyolok is megérkeztek, Csilung mellett építettek erődöt Fort San Salvador néven, melyet 1642-ig tudtak tartani, akkor a hollandok a helyi őslakosok segítségével elűzték őket.Mateo, (2001) pg.329-333; Blusse, Leonard & Everts, Natalie. The Formosan Encounter: Notes on Formosa’s Aboriginal Society-A selection of Documents from Dutch Archival Sources Vol. I & Vol. II, (2000), pg.300-309 1628-ban a spanyolok mellett is építettek egy erődöt, de 1638-ra el is hagyták. A hollandok a helyén építették fel Fort Anthoniót 1642-ben, mely ma is áll, a Fort San Domingo múzeumegyüttes részeként.

1662-ig a Holland Kelet-indiai Társaság (VOC) felügyelte a szigetet és lakosságát, adó- és iskolarendszert vezettek be, latin betűs írásra oktatták a bennszülötteket és keresztény hitre térítették egy részüket.Campbell, Rev. William. Sketches of Formosa, (1915); Blusse, Everts, (2000) Bár a hollandok csupán a sziget nyugati részét foglalták el, a későbbi hódítók is átvették a holland rendszereket.Shepherd, John R. Statecraft and Political Economy on the Taiwan Frontier, 1600-1800, (1993), pg.1-29 Ebben az időben jelentek meg az első kínai bevándorlók, akik érkeztek és vagy vadászengedélyt akartak szerezni a hollandoktól, vagy pedig a Csing hatóságok elől menekültek. A szigetet Kínában akkoriban a pokol kapuja néven emlegették, mert híres volt arról, hogy sok tengerész és felfedező vesztette itt életét.Keliher, Macabe. Out of China or Yu Yonghe's Tales of Formosa: A History of 17th Century Taiwan, (2003), pg.32

A hollandok eredetileg a Fort Zeelandia erődöt akarták kereskedelmi bázisként használni Japán és Kína között, de hamarosan felfedezték a nyugati partokon őshonos szikaszarvas-populációkban rejlő lehetőséget. A szarvasok iránt nagy volt a kereslet Japánban és Kínában egyaránt. A hollandok az őslakosokkal vadásztatták a szarvasokat, olyan mennyiségben, hogy hamarosan szinte teljesen kiirtották a populációt, veszélyeztetve ezzel az őslakosok egyik élelemforrását is. A hollandok emellett han kínai földműveseket is foglalkoztattak, akik cukornádat és rizst termeltek exportra. 1633-ban a hollandok egy újabb erődöt építettek a szigeten és nekiláttak Tajvan valódi gyarmatosításához.

A gyarmatosítás első lépéseként az ellenálló őslakos falvakat lerohanták, felgyújtották, volt olyan település, amelynek lakosait teljesen kiirtották. Más települések férfi lakóit rabszolgamunkára kényszerítették, a nőket és gyerekeket cselédmunkára sorolták be. Olyan tervek is léteztek, amelyek a Tajvan körüli kisebb szigetek teljes népességét deportálták volna.Everts, Natalie. "Jacob Lamay van Taywan:An Indigenous Formosan Who Became and Amsterdam Citizen," (2000), pg.151-155

Tungning Királyság

Miután a mandzsuk legyűrték a Ming-dinasztiát, a Mingekhez hű Kuo-hszing-je 1661-ben flottájával a szigetre érkezett és kilenc hónapnyi ostrom után 1662-ben sikerült kiűznie a hollandokat Fort Zeelandiából. Kuo-hszing-je Ming-hű főhadiszállást akart létrehozni Tajvanon,Spence, Jonathan D. The Search for Modern China (Second Edition), (1999), pg.46-49 ahonnan támadva vissza akarta foglalni korábbi bázisát, .Clements, Jonathan. Pirate King: Coxinga and the Fall of the Ming Dynasty, (2004), pg.188-201 Kuo-hszing-je nem sokkal később maláriában (egyes szóbeszédek szerint gutaütésben) meghalt,Spence, (1999), pg.51-57; Clements, (2003), pg.215 az általa létrehozott Dongning vagy Tungning Királyság elnevezésű államot fia, majd unokája irányította 1683-ig, amikor a Tajvan egész szigetével együtt csatolta.

uralom

bélyegkép|250px|Tajvan térképe 1896-ból 1681-től kezdve a ek újra és újra támadni kezdték a Dongning Királyságot. Ebben nagy segítségükre volt a Mingektől elpártolt (施琅), aki az alapvetően szárazföldi harcmodorra berendezkedett mandzsuk szolgálatába állította tengerésztudását. 1683. július 8-án háromszáz hajóval és húszezer katonával megtámadta és hamarosan elfoglalta a Penghu-szigeteket. Az addigra már belső viszályoktól megrendült Cseng család (Kuo-hszing-je leszármazottai) megadta magát és szeptemberben átvette a hatalmat a sziget fölött. A -udvar eleinte bizonytalan volt Tajvan sorsát illetően. Több miniszter is úgy vélte, a sziget túlságosan is jelentéktelen, csupán szökött rabok és kalózok búvóhelye, és semmi értékeset nem ad a birodalomnak, túl nagy erőfeszítést jelentene az adminisztrációja. azonban azon a véleményen volt, hogy egyrészt a sziget védelmi bástya lehet Dél-Kínának, másrészt pedig, ha sorsára hagyják, visszatérhetnek a külföldi gyarmatosítók, anélkül, hogy időben értesülhetne róla az udvar. Végül a császár beleegyezett, hogy a szigetet a birodalomhoz csatolják.

Eleinte a Csingek passzívan kezelték Formosa szigetét. Az elsődleges cél a kalózok visszajövetelének és a kormányellenes erők megtelepedésének megakadályozása volt. A szigetet adminisztratív szempontból tartományhoz csatolták és három prefektúrára osztották fel, melyekben katonai személyzetet állomásoztattak. A katonák nem vihették magukkal a családjukat, a szigeten élő kínaikat visszatelepítették a szárazföldre és csak különleges engedéllyel lehetett beutazni. A szigorú szabályok ellenére Formosa az illegális bevándorlók paradicsomává vált, mivel bővelkedett még szabad földterületekben.

A következő 200 évben több mint száz felkelés tört ki a sziget területén, az emberek leginkább a korrupt hivatalnokok ellen lázadtak, de a katonasággal sem voltak elégedettek. Mivel az itt állomásozó katonáknak csak három évre szólt a szolgálatuk és igen alacsony bért kaptak, nem igen törődtek a munkájukkal. Akárcsak a szárazföldi Kínában, Tajvanon is virágzottak a titkos társaságok, melyek tagjai vértestvérekké fogadták egymást. A legismertebb ilyen társaság a Föld és a Mennyek Társasága volt, mely több, a sziget teljes egészére kiterjedő lázadást is szított. Politikai céljuk a Csing-rezsim eltávolítása, és a Ming-rezsim visszaállítása volt. A felkelések sosem jártak sikerrel, leginkább azért, mert a kínai telepesek egymással és az őslakosokkal is harcoltak a földért és a vízlelő helyekért.

A 19. század közepén megújult az európai érdeklődés Formosa szigete iránt, de amerikai flották is érkeztek, melyek többször megpróbálták bevenni a mai és kikötőjét, sikertelenül. 1858-ban a egyezmény megnyitott négy kikötőt Amerika, Franciaország, Anglia és Oroszország számára kereskedelmi célból. A sziget gazdasága felélénkült, exportcikké vált a cukor, a kámfor és a tea. Az 1800-as évek második felében a japánok is elkezdtek érdeklődni Formosa lehetőségei iránt. Miután az egyik őslakos törzs több, a szigetre érkező japánt is megölt, Japán és Kína között megnőtt a feszültség. A Csing adminisztráció ezért úgy döntött, megváltoztatja a sziget státusát. Eltörölték a korábbi megszorításokat és megengedték a szabad betelepülést Formosára.

1884-ben a franciák és a Csingek között viszály tört ki Vietnám státusát illetően, és a háborút Formosa is megszenvedte, a franciák ugyanis csapatokat küldtek a szigetre és több várost is elfoglaltak. Egy évvel később azonban a háborúzó felek békét kötöttek. Az incidens megérttette a Csingekkel Formosa jelentőségét és a szigetre küldték t, hogy fejezze be az elődei által elkezdett, de félbehagyott reformokat. Liunak köszönhetően a sziget elszakadt től és 1885 októberében Tajvan néven önálló tartományi rangot kapott. Liu 1891-ben betegségére hivatkozva elhagyta Tajvant és utódja nem igen foglalkozott a reformok továbbvitelével. Tajvan ismét fontosságát vesztett mellékterületté vált a Csing Birodalomban.

Japán uralom bélyegkép|250px|Tajvan térképe 1912-ből, amikor a Japán Birodalom részét képezte.

Japán 1592 óta aktívan kereste a lehetőséget, hogy uralma alá vonja az általuk Takasago Koku néven ismert Tajvan szigetét. Tojotomi Hidejosi ekkor kezdte el a délre és nyugatra történő terjeszkedést. A sziget elfoglalására tett kísérletek kudarcba fulladtak. 1609-ben a Tokugava-sógunátus Arima Harunobut küldte Tajvanra, hogy térképezze fel a szigetet, 1616-ban pedig újra megkísérelték elfoglalni.