thumb|250px|Bahrein térképe A 2011-es bahreini tüntetések azután robbantak ki, hogy a „jázminos forradalom” 2011. január 14-én megbuktatta Ben Ali tunéziai elnököt, és február 11-én Hoszni Mubárak egyiptomi államfőt is lemondásra kényszerítette a forradalmi tömeg. A tiltakozásokat a szunnita államvezetés által diszkriminált, nagy többségben lévő síiták vezették, de a másik felekezet hívei is megjelentek a tüntetők között. A tömegek politikai és szociális reformokat, az elnyomás felszámolását követelve vonultak utcára. A hatóságok erőszakos fellépése nyomán februárban hét tüntető életét vesztette, ami tovább fokozta a feszültségeket: a radikalizálódó tüntetők egy része már a kormány és az uralkodóház leváltását követelték. Ezután Hamad király a trónörököst, Szalmán herceget bízta meg az ellenzékkel folytatandó párbeszéd levezénylésére, ám a felek csak az előzetes tárgyalásokig jutottak, amikor a lemondani nem hajlandó kormányzat a továbbra is folytatódó utcai demonstrációk ellenében az Öböl Menti Együttműködési Tanácstól kért és kapott katonai segítséget. A bahreini biztonsági erők több halálos áldozatot követelve kiszorították a tüntetőket az utcákról, mire az ellenzék bejelentette, hogy megszakít minden tárgyalást.

Előzmények thumb|Halífa ibn Szalmán herceg, Bahrein 1971 óta hatalmon lévő miniszterelnöke Bahrein, a Perzsa-öböl legkisebb állama 1971-ben vált függetlenné. 1995 óta fővárosa, Manáma ad otthont az amerikai 5. flotta támaszpontjának, ezért rendkívül fontos szerepet tölt be az Iránt sakkban tartani kívánó amerikai külpolitikai rendszerben.

A valamivel több mint 1 200 000 főnek otthont adó Bahrein mintegy 666 000 állampolgáránakA népesség több mint felét a zömmel dél-ázsiai vendégmunkások teszik ki. becslések szerint több mint kétharmada síita muszlim, az államot és kormányzatot azonban a szunnita felekezetű Halífa-dinasztia irányítja. Az addig abszolutisztikusan irányított Bahreinben 2002. február 14-én lépett érvénybe az új alkotmány, ami a demokratizálás irányába mutató elemeket is tartalmaz (pl. létrejött a választott képviselőtanács), de még mindig a kormány fölényét biztosítja (a súra nevezetű felsőház, amelynek tagjait az uralkodó nevezi ki, nagyobb jogosítványokkal bír az alsóháznál). A 2010 őszén tartott képviselőtanácsi választásokat egyébként némi kormányzati beavatkozás segítségével a szunniták nyerték meg, míg a síita Vefák (Egyetértés) csak 17-et szerzett meg a 40 képviselői hely közül.

A többségi síiták diszkriminációra panaszkodnak és arra, hogy különféle visszaéléseket kell elszenvedniük a hatóságok részéről.

A szervezkedés és a kormány válasza

A tunéziai és egyiptomi mozgalom sikere hatására kialakuló ellenzéki mozgalom élére a síiták álltak. A felekezeti feszültségeket fokozza, hogy a bíróság februárban tárgyalja 25, államellenes szervezkedéssel vádolt síita perét, akik rendőri brutalitásra panaszkodtak és azt állították, kényszer hatása alatt tettek beismerő vallomást.

Az ellenzéki csoportok 2011 februárjában az alkotmány életbe lépésének évfordulójára hirdettek tüntetéseket azzal a céllal, hogy politikai, szociális és gazdasági reformokat követeljenek. Február 11-én Mubárak lemondásának hírére bahreiniek százai gyűltek össze a manámai egyiptomi követség előtt, éltetve a forradalmat. Hogy enyhítse a feszültséget, a kormányzat megnövelte szociális kiadásokat, felajánlotta néhány 2010 augusztusában elfogott, kiskorú síita elengedését és február 12-én (hivatalosan az alkotmányt megelőző Nemzeti Cselekvési Charta tizedik évfordulója alkalmából) minden egyes bahreini családnak 1000 dinárt adományozott, továbbá médiareformot helyezett kilátásba.

Eseménytörténet Az első tüntetések

Február 13-án szerte az országban ellenőrzőpontokat állítottak fel az egyébként zömmel szunnita bevándorlókból álló biztonsági erők, és a fontosabb pontokon látványos járőrözésbe kezdtek. Ugyanekkor a sziget nyugati felében lévő Karzakán városkában összecsapás alakult ki egy esküvőt követően felvonulást kezdő síita csoport és a rohamrendőrség között, amelynek során könnygázt vetettek be, és a híradások sérültekről számoltak be. A Bahreini Emberi Jogi Központ nyílt levélben fordult a királyhoz, amelyben a biztonsági erők leszerelését, 450 politikai fogoly elengedését és bizonyos kormányzati tisztviselők vád alá helyezését javasolta helyzet elfajulását elkerülendő.

A kijelölt napon, február 14-én, amit egyiptomi mintára „a harag napjának” kiáltottak ki, a szoros ellenőrzés alá vont Manáma helyett a környékbeli, zömmel síiták lakta falvakban kezdődtek tüntetések. A rendőrség könnygáz és gumilövedékek alkalmazásával igyekezett megállítani a tüntető csoportokat, amelyek a politikai foglyok szabadon engedését követelték. Az összecsapásokban életét vesztette egy tüntető ad-Dajh faluban, a fővárostól nyugatra, hárman pedig súlyosan megsérültek. A Facebookon és Twitteren szervezkedő tiltakozók a Bahreini Emberi Jogi Központ vezetői szerint nem csak a síiták közül kerültek ki, és nem a rezsimet szerették volna megdönteni, csupán az emberi jogok érvényesítését, a diszkrimináció felszámolását és politikai reformokat követeltek.

A Manámában lelőtt tüntető holttestét másnap reggel többezres felvonulás kísérte a temető felé. A tüntetőkre lecsapott a rohamrendőrség, amely ismét könnygázt és éles lőszert vetett be. Legalább huszonöt ember került kórházba, Fádel Ali al-Matrúk pedig életét vesztette. A hírre a Vefák (Egyetértés) nevű szervezetben tömörülő síita ellenzék beszüntette a parlamenti munkát, és kilátásba helyezte, hogy a helyzet romlása esetén lemondanak. A nap folyamán Hamad király televíziós beszédet mondott, amelyben részvétét fejezte ki a két haláleset miatt. Később ugyanígy tett Rásid ibn Abdulláh, a királyi házhoz tartozó altábornagy is, a belügyminiszter pedig bejelentette, hogy kivizsgálja al-Matrúk halálának körülményeit. Az ellenzékiek és tüntetők azonban mindezt kevésnek minősítették, és lényegi változásokat követeltek, miközben ezrek vonultak Bahrein egyik főterére, a Gyöngy körforgalomhoz. A tiltakozó tömegek egy része a főtéren éjszakázott, és kijelentették: ez lesz az ő Tahrír terük. A rendőrség a térhez vezető egyik híd túlsó oldalán foglalt el állásokat, de a nap folyamán nem tett további lépéseket.

Közben újabb temetési menetet rendeztek az egy nappal korábban lelőtt al-Matrúk meggyászolására, ami rendőri beavatkozás nélkül zajlott le. Közben a belügyminiszter bejelentette: a két halálesetért felelősnek tartott rendőröket letartóztatták. Közben a tüntetők az internet-hozzáférés korlátozására panaszkodtak. Erre az időre a tüntetők fő követelései közé került Halífa ibn Szalmán herceg leváltása is az általa 1971 óta viselt miniszterelnöki posztról.

Kormányzati csapások

Február 17. hajnalán, 3 óra körül a rendőri erők – a hatóságok szerint előzetes tárgyalásokat követően, a tüntetők szerint figyelmeztetés nélkül – lerohanták a Gyöngy körforgalomban jobbára alvó tüntetőket. Tudósítók szerint tucatnyi páncélozott járművel támadtak, és a könnygázlövedékekkel és ütlegeléseikkel nem kímélték a helyben felállított orvosi sátor dolgozóit sem. A brutális rohamban hárman meghaltak, és 231 fő kórházba került az egészségügyi miniszter jelentése szerint. Az Al Jazeera tudósítása szerint a sérültek között nők és gyermekek is voltak. Ezután több százan gyűltek össze a főváros legnagyobb kórháza előtt, tovább tiltakozva a további tüntetéseket betiltó kormányzat intézkedései ellen.

Az akció nyomán a biztonsági erők elérték, hogy kiürüljön a főtér, ezután az összecsapások szétterjedtek egész Manámában, ahol a hadsereg úttorlaszokat emelt, és tankokkal, valamint szögesdróttal gyakorlatilag megbénította a fővárost. A síita Vefák egyik képviselője „valóságos terrorizmusnak” nyilvánította a véres eseményeket, és 18 síita képviselő lemondott parlamenti mandátumáról. A történtek hatására elmaradt a GP2 Asia Series eredetileg február 17-19-re tervezett bahreini találkozója, és felmerült a márciusban tartandó Formula–1-es futam lemondása is.

A csütörtöki intézkedések nyomán a tüntetők kiszorultak Manámából. A megmaradt elégedetlenkedők az előző nap életüket vesztett demonstrálók temetésén gyülekeztek Szitra szigetén, többezres létszámban. Bár eredetileg péntekre hatalmas tüntetéseket terveztek, a jelentések szerint kevesebben jelentek meg, mint a korábbi temetéseken. Ez feltehetően a kormányzat sikeres megfélemlítő akcióinak, illetve a hatóságok által országszerte felállított ellenőrzőpontoknak volt köszönhető. A biztonsági erők nem voltak jelen a temetési meneten. Közben kormánypárti demonstrációt tartottak a fővárosban néhány száz fő részvételével, akik között jelentős számban nem bahreini illetőségű személyek is voltak.

Este ismét súlyos összecsapások történtek a Gyöngy körforgalom környékén a temetésekről a Szalmánijja kórház felé igyekvő tüntetők és a teret lezáró hadsereg erői között. Orvosi források és szemtanúk szerint legalább ötvenen kerültek kórházba, a katonaság pedig éles lőszert vetett be a tömeg ellen. A jelek arra utalnak, hogy a rendfenntartó erők nem csak lábmagasságban lőttek, hanem test- és fejmagasságban is. A kaotikus helyzetben a manámai kórházban vérhiány alakult ki. Nap közben Szalmán bin Hamad Ál Halífa trónörökös, a hadsereg főparancsnok-helyettese bejelentette, hogy a nyugalom helyreállását követően sor kerülhet a felek közti párbeszédre.

Tárgyalási felhívás thumb|A tárgyalások vezetésével megbízott Szalmán herceg A koronaherceg parancsára a hadsereg február 19-én kiürítette a korábbi tüntetések központjául szolgáló körforgalmat, ahol a rendőrségnek adta át a biztosítás feladatát. A katonaság kivonulását követően a rendőrök könnygázzal és gumilövedékekkel próbálták visszatartani a visszatérő tüntetőket, de nem jártak sikerrel, és végül ők hagyták el a Gyöngy körforgalmat. Az összecsapásban körülbelül nyolcvanan sérültek meg. A tüntetők ismét sátortábort alakítottak ki a területen. Közben Szalmán bin Hamad javasolta, hogy tartsanak nemzeti gyásznapot a tüntetések áldozataira emlékezve, és a hadsereg kivonulását követően előzetes tárgyalásokba kezdett az ellenzéki pártokkal. A Bahreini Munkások Általános Szakszervezete sztrájkot hirdetett vasárnapra.

Néhány száz tüntető a Gyöngy körforgalomban felállított sátortáborban töltötte az éjszakát, és vasárnap is folytatta a reformok melletti tüntetést. Több tüntető a király lemondását követelte. Az általános sztrájkra való felhívást viszont visszavonták, mivel lehetővé vált a békés demonstráció. Szalmán herceg a CNN-nek nyilatkozva bejelentette, hogy a király őt jelölte ki a tárgyalások levezetésére, és elismerte a tüntetők jogát arra, hogy a körforgalomban maradhassanak. Egyúttal sajnálatát és részvétét fejezte ki az eddigi napok eseményei kapcsán. A herceg felhívása kapcsán az ellenzéki pártok a tárgyalásokon való részvételükhöz feltételül szabták a politikai foglyok szabadon bocsátását, a halálesetek kivizsgálását és a kormány lemondását, végső céljukként pedig az alkotmányos monarchia megteremtését jelölték meg.

A tüntetők továbbra is a körforgalomban maradtak, és sokan még mindig az uralkodóház megbuktatását követelték, miközben ezres nagyságrendű ellentüntetés zajlott Manáma egyik szunnita mecsete mellett, amely a királyi családot éltette. Ugyanekkor az ellenzéki Igazság és Szabadság (Hakk) Mozgalom bahreini hatóságok által terrorizmussal vádolt vezetője, Haszan Musajmaa bejelentette, hogy másnap hazatér londoni száműzetéséből. Elképzelhető, hogy Hamad király ezzel kapcsolatban nyilatkozta, hogy bizonyos pereket felfüggesztenek – Musajmaa ugyanis az összeesküvéssel vádolt 25 síita közé tartozik, és távollétében ellene is folyt az eljárás.