Árpatarló (szerb nevén Ruma) város Szerbiában, a Vajdaságban, a Szerémségi körzetben. Közigazgatásilag Árpatarló község központja.
Fekvése A Tarcal-hegység (Fruška Gora) déli lejtői alatt, Szávaszentdemetertől északkeletre fekvő település. Földrajzilag a Tarcal-Hegyalja és a Száva-vidék találkozásánál fekszik.
Története Árpatarló ősidők óta lakott hely volt, melyet az itt talált bronzkori leletek is bizonyítanak. Első ismert lakói illírek és kelták voltak, majd a rómaiak, és később, a népvándorláskor a hunok, germán népek, avarok és szlávok követték egymást. A követő évszázadokbanban pedig a Frank-, Bolgár-, Bizánci Birodalom és a Magyar Királyság területe volt. A középkori források Árpatarló néven említik mint Szerém vármegye tartozékát. Akkoriban mezővárosként a Szerémség fontos helységének számított. Elsőként 1323-ban találkozunk nevével. 1496-98-ban tartozékai az alábbi települések voltak: Lüki, Gerdanóc, Petőc, Mitvárc, Maradék és Székely helységek, valamint Osziánpuszta.Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában A középkorban a Tarcal-hegységet (Fruška Gora) párhuzamosan Árpatarlói-hegységnek is nevezték, ami szintén a város jelentőségére utal.
Miután a törökök 1521-ben Nándorfehérvárat elfoglalták, Árpatarló állandó hadszíntérré vált, a magyarok által lakott középkori mezőváros így lassanként elnéptelenedett. A települést Ruma néven 1566-ban, a török defterek összeírásában említették először. Ebben az időszakban Ruma már egy főként szerbek által lakott falu volt, 49 házzal, templommal és három pappal.
1718-ban Árpatarló újra a Magyar Királysághoz tartozott.
1746-ban, a régi Ruma közelében alakult meg Árpatarló városa, melynek első lakói a szomszédos településekről idetelepült szerbek, valamint Németországból érkezett németek voltak, majd a 19. században horvátok és magyarok is telepedtek ide.
1807-ben egy parasztlázadás helyszíne volt, melynek központja Vogány (Voganj) falu volt.
1848-ban Árpatarló volt a szerémségi szerb nemzeti mozgalom egyik legfontosabb központja.
1910-ben 12 148 lakosából 537 magyar, 6943 német, 1152 horvát, 3149 szerb volt. Ebből 8551 római katolikus, 3199 görögkeleti ortodox, 244 izraelita volt.
A trianoni békeszerződés előtt Szerém vármegye Árpatarlói járásához tartozott, majd a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság (a későbbi Jugoszláv Királyság, 1945-től a szocialista Jugoszlávia) része lett.
A második világháború előtt Árpatarló volt a szerémségi német közösség egyik fontos központja. A sváb lakosságot a Tito-párti partizánok maradéktalanul elűzték. 2002-ben 32 ezer lakosának 87%-a szerb, 3%-a horvát és 1%-a magyar volt. Az árpatarlói magyarság közművelődési szerveződése a Hunyadi János Magyar Művelődési Egyesület.
Demográfiai változások
Etnikai összetétel
Nemzetiség Szám % Szerbek 86,97 Horvátok 1027 3,18 Jugoszlávok 709 2,19 Magyarok 362 1,12 Cigányok 249 0,77 Montenegróiak 79 0,24 Macedónok 77 0,23 Muzulmánok 41 0,12 Szlovákok 35 0,10 Németek 35 0,10 Albánok 35 0,10 Szlovének 30 0,09 Ukránok 20 0,06 Csehek 9 0,02 Ruszinok 8 0,02 Bolgárok 8 0,02 Oroszok 5 0,01 Bunjevácok 3 0,00 Bosnyákok 3 0,00 Románok 2 0,00 Egyéb/Ismeretlen
Hivatkozások bélyegkép|balra|263px|Ortodox templom, Ruma
Jegyzetek
Kategória:A Szerémségi körzet települései