Aradi József (születési nevén Schreiner József Gábor; Arad, 1943. április 18.) magyar költő, szociográfus, esszéíró, szerkesztő, műfordító és informatikai szakember. Az 1970-es és 1980-as évek fordulóján a Korunk filozófiai és társadalomtudományi szerkesztőjeként, valamint a folyóirat társadalomnéprajzi körének egyik szervezőjeként és mentoraként vett részt az erdélyi társadalomkutatás új műhelyeinek kialakulásában. Későbbi informatikai pályáján mesterséges intelligenciával és orvosi informatikával kapcsolatos fejlesztésekhez kapcsolódott; tudományos közleményeit J. G. Schreiner, angol versfordításait Josef Schreiner néven jegyezte.Borbély Éva: In: A Kriza János Néprajzi Társaság Évkönyve 9. Kolozsvár, 2001, 216–223.

Életpályája

Tanulmányai és szerkesztői munkája

Schreiner József 1949 és 1960 között az aradi Magyar Vegyes Líceumban végezte általános és középiskolai tanulmányait. 1960 és 1965 között a Babeș–Bolyai Tudományegyetem magyar nyelv és irodalom szakán tanult, ahol 1965-ben szerzett bölcsészdiplomát; 1964-ben részt vett Balogh Edgár sajtótörténeti kurzusán. Első nyomtatott írása 1959-ben, egy aradi napilapban megjelent lírai jegyzet volt; első szakcikkét a Korunk 1964/2. száma közölte az Einstein-kutatás újabb eredményeiről, első riportja pedig 1965. január 7-én jelent meg az Előrében a számítógépek és a matematika iránt érdeklődőkről.Aradi József: Kérdőív a Romániai Magyar Irodalmi Lexikon online változatának személyi címszavai számára. Kitöltött kézirat, keltezés nélkül.

1965–1966-ban Fazekasvarsándon tanított, 1966 és 1968 között a temesvári Szabad Szó újságírója volt. Versekkel szerepelt a fiatal romániai magyar költőket bemutató, 1967-ben megjelent Vitorla-ének című antológiában. 1968 márciusától 1972-ig az Ifjúmunkás, 1972 májusától 1982-ig a Korunk szerkesztője volt. A Korunk szerkesztőségében Gáll Ernő a filozófiai, szociológiai, pszichológiai, kulturális antropológiai, néprajzi és oral history tárgyú kéziratok gondozásával bízta meg. 1983-ig a Kriterion Téka és Századunk sorozatainak szerkesztőbizottságában is közreműködött.

Az Aradi József írói nevet Balogh Edgár javasolta számára. Irodalmi és szerkesztői munkáit ezen a néven, informatikai pályáján többnyire Schreiner Józsefként jegyezte; az Egyesült Államokban a Josef G. Schreiner névalakot használta. Írásai a Korunk mellett többek között az Utunk, az Echinox, az Igazság Fellegvár melléklete, A Hét, a TETT, a Brassói Lapok, az Új Symposion, a Magyar Szó, az Új Szó, a Folklór–Társadalom–Művészet és a Hitel lapjain jelentek meg.

Az antropológiai fordulat kezdeményezője

Borbély Éva műhelytörténete Aradit a fiatal, társadalomtudományok iránt érdeklődő kutatók egyik összegyűjtőjeként és szakmai mentoraként mutatja be. Biró A. Zoltán visszaemlékezése szerint Aradi olvasmányai, vitái és publikációs segítsége közvetítette a csoport felé az antropológiai szemléletet; a későbbi csíkszeredai Kommunikációs Antropológiai Munkacsoport alapítói közül többen ebből a körből indultak. Aradi 1981. május 5-én Közösség, szerveződés, rítus, identitás címmel tartott előadást a csíkszeredai Etnológia Körben.

A korszak jelentőségét később több kutatástörténeti összefoglalás is kiemelte. Tánczos Vilmos az erdélyi magyar néprajzban 1980 körül kibontakozó antropológiai fordulat egyik kezdeményező műhelyeként értelmezte a kört, és Aradit annak meghatározó szervezőjeként jellemezte.Tánczos Vilmos: A Kriza János Néprajzi Társaság paradigmák metszetében. In: Jakab Albert Zsolt – Vajda András (szerk.): Kolozsvár, 2025, különösen 75–76.

A Korunk körül az 1970-es évek végén szerveződő társadalomnéprajzi kör ötlete Nagy Olga kezdeményezéséhez kapcsolódott. A műhely irányításában Aradi mellett Gáll Ernő, Imreh István, Nagy Olga és Péntek János vett részt. A résztvevők 1978 őszétől rendszeres megbeszéléseket és terepmunkákat szerveztek; kutatásaik egyik helyszíne a kolozsvári Hóstát, másik fontos terepe Magyarszovát volt.Pozsony Ferenc: In: A Kriza János Néprajzi Társaság Évkönyve 9. Kolozsvár, 2001, 195–215.

Emigrációja és informatikai pályája

1983-ban a Német Szövetségi Köztársaságba emigrált. 1983 és 1985 között informatikus, rendszerszervezői és üzletvezetői (MBA) képesítését a wismari Technology, Business and Design Egyetem müncheni kirendeltségén, a Meteosat Software Institute-ban szerezte. 1984–1986-ban a Hamburg-Mannheimer és az InterFACE AG, 1986–1990 között a MAD Intelligent Systems müncheni, cambridge-i és San José-i szervezeteinél dolgozott. Intelligens adatbázisokkal, felhasználói felületekkel és szövegrendszerekkel foglalkozott, majd informatikai projekteken vett részt az Egyesült Államokban, Kanadában, a Közel-Keleten és Mexikóban.

1990 és 1994 között a Stanford Egyetem orvosi karának Section on Medical Informatics kutatóintézetében dolgozott, és szövegtechnológiai, illetve mesterséges intelligenciával kapcsolatos kutatásokat folytatott; 1991–1993-ban vizuális programozási szemináriumot is vezetett. J. G. Schreiner néven társszerzője volt a közösségi AIDS-klinikák számítógéppel támogatott telefonos betegosztályozását elemző 1992-es és 1994-es tanulmányoknak. Az 1993-ban bemutatott, a HIV-ellátást segítő T-HELPER elektronikus kórlaprendszer tervezője és bemutatója volt.S. B. Henry – J. G. Schreiner – D. Borchelt – M. A. Musen: S. B. Henry – D. Borchelt – J. G. Schreiner – M. A. Musen: M. A. Musen – J. G. Schreiner – K. E. Campbell – S. W. Tu – E. H. Shortliffe – L. M. Fagan:

1994-től Szaúd-Arábiában az Institute of Banking digitális könyvtárának igazgatója, 1996-tól a King Faisal Specialist Hospital & Research Centre informatikai vezetője, majd 1998-tól az AwalNet és a Shaheer Net internetszolgáltatói rendszerének tervezője és üzletvezetője volt. 2001 és 2010 között a mexikóvárosi Fideicomiso Emergencia 080 és a Pemex Gas projektjeinek stratégiai tanácsadójaként dolgozott. 2010-től Budapesten a WAM Design Centerben és az MTA Kisebbségkutató Intézetében egy, az Open Journal Systems folyóirat-publikálási rendszerrel kapcsolatos projekten vett részt. 1997 és 2006 között washingtoni vezetéselméleti, Harvard–Michigan Balanced Scorecard- és Gartner-továbbképzéseken vett részt.

Munkássága

Szociográfia, kommunikáció- és szövegelmélet

Korai tanulmányai az ifjúság társadalmi beilleszkedésével, a komplexitás elméleti kérdéseivel, a szociográfiával, a tömegkommunikációval és a mindennapi közlésvilággal foglalkoztak. A Jegyzetek ifjúságunk beilleszkedési problémáiról 1970-ben, A bonyolultság kihívása 1974-ben, A szöveg eltérítése 1976-ban, a Megközelítések 1977-ben, A „tömegkommunikációs helyzet” paradoxonai és a Sors és sorsforduló Mérában 1978-ban, a Kérdések a szociográfiáról és a Mindennapi közlésvilágunk pedig 1979-ben jelent meg.

A Megközelítések című írásra Balogh Edgár Üdvözlet, nem bírálat, Tamás Gáspár Miklós pedig Bírálat, nem üdvözlet címmel válaszolt a Korunkban. Aradi részt vett A szóértés előfeltételeiről című 1980-as kerekasztal-beszélgetésen is; a beszélgetés szövegét Bretter Zoltánnal együtt gondozta.

A Sors és sorsforduló Mérában a Korunk 1978. novemberi számában, a 900–906. oldalon jelent meg.

Szerkesztői és műfordítói munka

1969-ben bevezetőt és jegyzeteket készített Mikszáth Kálmán Szent Péter esernyője című regényének a Tanulók Könyvtára sorozatban megjelent kiadásához. A Kriterionnál 1983-ban kiadott Játékperiszkóp. Kultúrafordítási kísérletek című kötet anyagát válogatta és fordította, valamint ő írta az utószót. A válogatás többek között Jurij Lotman, George Steiner, Jerome Bruner, Umberto Eco, Paul Goodman, Pavel Câmpeanu és Ștefan Steriade, Iring Fetscher, valamint Jerzy Grotowski játékról, kultúráról és kommunikációról szóló írásait közölte.

Írása és műfordítása szerepelt a Kriterion 1983-as Bábel tornyán. Válogatás az Echinox munkatársainak írásaiból című kötetében. Az 1967-es antológia teljes szövegét és a szerzők újabb írásait közlő Vitorla-ének „újratöltve” 1967–2017 című kötetben szintén szerepelt.

Nagy Olga egy 1981-es életútinterjúban arról számolt be, hogy Aradi részletes megjegyzésekkel és szakirodalmi javaslatokkal segítette A táltos törvénye című munkáját, és az orosz szemiotika, köztük Mihail Bahtyin és Jurij Lotman művei felé irányította a figyelmét.Rostás Zoltán: A kutató, a valóság és az utánpótlás. Születésnapi beszélgetés Nagy Olgával. A Hét, 12. évf. 3. sz., 1981. január 16.

Későbbi esszék és művészeti együttműködések

Aradi a 2010-es évektől több írásban foglalkozott Sütő András életművével és annak digitális recepciójával. A Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem 2014-es Sütő-konferenciáján Hogyan hántsuk le a Sütő-életmű hagymáját? címmel tartott előadást; tanulmánya a konferencia 2015-ben megjelent kötetében kapott helyet.Lázok János (szerk.): Kolozsvár–Marosvásárhely, 2015. . Hagymahántás-kísérletek – Sütő András digitális halála és feltámadása című esszéje 2018-ban az Irodalmi Jelenben jelent meg.Aradi József: Márkus Béla a Sütő-életmű recepcióját áttekintő tanulmányában Aradi elemzésének a kultusz és ellenkultusz, a nyelv, a nemzeti identitás és a digitális nyilvánosság összefüggéseit vizsgáló szempontjait emelte ki.Márkus Béla:

2021-ben Egy gombírnok naplója címmel írt utószót Kenéz Ferenc Szabadnak lenni mit jelent? Kolozsvár-oratórium című kötetéhez. Kolozsvár, 2021. . A koincidenciák játékasztalánál. Avagy szekvenciák, amelyeknek fele igaz, fele nem című esszéje 2022-ben a Hitel folyóirat honlapján jelent meg.Aradi József:

Ladik Katalin munkáihoz 2012-től fordítóként, multimédia-tervezőként és előadóként is kapcsolódott. Az Alice Kódországban című multimediális performanszhoz háttéranimációt és angol feliratot készített; az előadás külföldi ősbemutatója 2012-ben Łódźban volt, majd 2013-ban Ottawában és Budapesten is bemutatták. A documenta 14 számára elkészítette az ANEDUCATION című videót; az athéni és kasseli documenta Aradi Józsefet nevezi meg a Follow Me into the Mythology című szöveg fordítójaként.

Angol versfordításait Ladik Poems című válogatásában közölték. Novi Sad: Cultural Centre of Vojvodina „Miloš Crnjanski”, 2021. . A víz emlékezete című közös hanginstalláció és performansz változatait 2019 és 2022 között Párizsban, Rotterdamban, Brüsszelben, Londonban, Pozsonyban és Budapesten mutatták be; részletei Dér Asia A magunk módjára üvölteni című, 2022-es dokumentumfilmjében is megjelentek. A kettejük nevével jegyzett Ladik Kati Univerzuma – Idegen anyag című produkciót 2024. január 30-án mutatta be az Újvidéki Színház. Az audiovizuális szerzői estet Rómában, Zágrábban, Bázelben, Opavában és Budapesten is előadták.

2016–2017-ben Navjot Randhawa Everything She Wants: Amrita and Boris című Amrita Sher-Gil-projektjének indiai és magyarországi előadásain hangmérnöki, videó-látványtervezői, multimédiás és színháztechnikai feladatokat látott el.

Válogatott művei

Kötetek

Versek a Vitorla-ének című antológiában (Irodalmi Könyvkiadó, Bukarest, 1967). Mikszáth Kálmán: Szent Péter esernyője – bevezető és jegyzetek (Ifjúsági Könyvkiadó, Bukarest, 1969). Játékperiszkóp. Kultúrafordítási kísérletek – válogatás, fordítás és utószó (Kriterion, Bukarest, 1983). Bábel tornyán. Válogatás az Echinox munkatársainak írásaiból – írás és műfordítás (Kriterion, Bukarest, 1983). Hogyan hántsuk le a Sütő-életmű hagymáját? In: Lázok János (szerk.): (M)ilyen gazdagok vagyunk(?) – Sütő András műhelykonferencia (Polis–UArtPress, 2015). Vitorla-ének „újratöltve” 1967–2017 – versek és újabb írások (Polis, Kolozsvár, 2017). Katalin Ladik: Poems – angol versfordítások (Cultural Centre of Vojvodina „Miloš Crnjanski”, Újvidék, 2021). Kenéz Ferenc: Szabadnak lenni mit jelent? Kolozsvár-oratórium – Egy gombírnok naplója című utószó (Kriterion, Kolozsvár, 2021).

Tudományos közlemények

S. B. Henry – J. G. Schreiner – D. Borchelt – M. A. Musen: A needs analysis for computer-based telephone triage in a community AIDS clinic. Proceedings of the Annual Symposium on Computer Applications in Medical Care, 1992, 59–63.