Ahmed Haszan al-Bakr at-Tikríti vagy أحمد حسن البكر , ejtsd [Aḥmad Ḥasan al-Bakr] (Tikrit, 1914. július 1.Encyclopædia Britannica-cikk Ahmed Haszan al-Bakr elnökről – Bagdad, 1982. október 4.Ahmed al-Bakr Dies; Former Iraqi President, New York Times vom 5. Oktober 1982 ) az iraki Tikriti- (Takríti-) klánból származó szunnita arab politikus, katona, az Arab Újjászületés Szocialista Pártjának, a Baasz Pártnak – 1956–2003 között Irak vezető politikai pártjának – tagja, aktivistája, vezető funkcionáriusa. 1958–1968 között több katonai államcsíny tevékeny résztvevője, vezetője. 1963 februárjától novemberéig az Iraki Köztársaság miniszterelnöke, 1963 novemberétől 1964 januárjáig Irak alelnöke. 1968. július 17. – 1979. július 16-ig Irak Forradalmi Parancsnoki Tanácsának elnöke, egyben az ország köztársasági elnöke és ismét miniszterelnök. Az iraki hadseregben tábornagyi (marsalli) rangot viselt. Törzsbéli földije, hosszú időn át harcostársa, helyettese és alelnöke, Szaddám Huszein at-Tikríti fokozatosan a háttérbe szorította. 1979-ben lemondott hivataláról, és visszavonult a politikai élettől. Utolsó éveit gyakorlatilag házi őrizetben, Szaddám Huszein embereinek állandó megfigyelése alatt töltötte, 1982-ben bekövetkezett haláláig. (A korabeli magyar sajtó Ahmed Hasszán al Bakr névformában említette).
Élete Katonai pályafutása 1914-ben született Tikrítben, amely ekkor az Oszmán Birodalomhoz tartozott. Családja az al-Bu Nászir törzs al-Bejdzsat klánjához tartozott. Szülőhelye 1918-tól a Brit Birodalom mandátumterülete, 1932-től a britek által függetlennek elismert (de valójában brit felügyelet alatt álló) királysággá vált. Az ifjú al-Bakr 18 éves korától, 1932-től 6 éven át általános iskolai tanítóként dolgozott szülővárosában.
24 évesen, 1938-ban jelentkezett a hadseregbe, kijárta a britek által vezetett bagdadi katonai főiskolát (Baghdad Military College). Tanulmányai végeztével az iraki királyi hadsereg tisztjeként szolgált. 1941-ben részt vett Rasíd Áli al-Gajláni miniszterelnök által vezetett sikeres államcsínyben, a „Rasíd Áli-puccsban”,Lásd: http://www.s9.com/Biography/Bakr-Ahmad-Hassan-Al- amelynek célja az volt, hogy – a német titkosszolgálat segítségével, kihasználva a Brit Birodalom háborús lekötöttségét – kikényszerítsék Irak teljes függetlenségét. A hatalomátvétel veszélyeztette a Brit Birodalom olajellátását, ezért a brit haderő megszállta, és egészen 1947-ig katonai kormányzás alatt tartotta egész Irakot.„Trouble in Paradise”, Time, 1941. április 21. Online = http://www.time.com/time/magazine/article/0,9171,772682,00.html Al-Bakr 1956-ban ezredesi rangot viselt, ebben az évben titokban belépett az illegalitásban működő Baasz Pártba (teljes nevén az Arab Újjászületés Szocialista Pártjába).
Az 1958-as forradalom
1958-ban al-Bakr ezredes is részt vett abban az összeesküvésben, majd katonai puccsban, amelynek során az ún. „Szabad Tisztek” csoportja, Abd al-Karím Kászim (1914–1963) dandártábornok és Abd asz-Szalám Árif (1921–1966) ezredes vezetésével 1958. július 14-én megdöntötte a monarchiát, és kikiáltotta az Iraki Köztársaságot. Al-Bakr csapatai biztosították a habbánijjai repülőteret. Az utolsó királyt, a hidzsázi eredetű Hásimita-házból való (Irakban sokak által idegennek tekintett) II. Fejszál királyt (1935–1958), családtagjait és miniszterelnökét, Núri asz-Szaídot (1888–1958) a katonák meggyilkolták. Kászim tábornok lett Irak miniszterelnöke, egyben hadügyminisztere. Szovjetbarát politikát folytatott, az Iraki Kommunista Párt (IKP) támogatásával, hevesen ellenezte a jordán és az iraki király (két unokafivér) által februárban megkötött brit-orientáltságú Arab Föderációt (ez volt a puccs kiváltó oka). 1958 augusztusában Kászim kilépett a Föderációból, majd hamarosan a METO-ból is, végleg szakítva a korábbi amerikai és brit orientációval, de nem csatlakozott az Egyiptom és Szíria pánarab beállítottságú szövetségéhez, az Egyesült Arab Köztársasághoz sem.
1959 októberében Baasz-párti aktivisták – a CIA támogatásával – merényletet kíséreltek meg Kászim ellen. A merénylet egyik tevékeny résztvevője al-Bakr másod-unokafivére, Szaddám Huszein volt, aki megsebesült, de CIA-s segítői révén külföldre szökött. Több tisztet, köztük al-Bakr ezredest is letartóztatták az összeesküvés szervezésének vádjával. A börtönben ismerkedett meg személyesen a nasszerista asz-Szalám Árif tábornokkal, Kászim egykori harcostársával, most ellenlábasával. Együtt tervelték ki Kászim elnök megbuktatását, ehhez aktív támogatást kaptak a CIA-tól, aki tartott Kászim kommunistabarát politikájának következményeitől. Árif támogatásáért al-Bakrt megfosztották katonai rangjától.
Az 1963. februári puccs 1963. február 8-án a Baasz-párti katonatisztek, al-Bakr és Abd asz-Szalám Árif vezetésével sikeres katonai puccsot hajtották végre Kászim tábornok-miniszterelnök ellen. Kászimot elfogták, február 9-én kivégezték, holttestét bemutatták a bagdadi sajtóban, a filmhíradóban és az állami televízióban. Követőit néhány napig tartó fegyveres utcai harcokban legyőzték, sokat közülük kivégeztek.
Az új, Baasz-párti köztársaság új elnöke Árif tábornok lett. Összeesküvő társát, al-Bakr ezredest miniszterelnökké nevezte ki. „Beten wir”, Der Spiegel 1968/31. szám, 1968. július 29., p. 77-79. Online = http://www.spiegel.de/spiegel/print/d-45995990.html A kormány erős embere a miniszterelnök-helyettesi és belügyminiszteri kinevezést kapó Ali Szálih esz-Szaadi, a Baasz Párt iraki szárnyának vezetője lett. Ő mind a kommunistákat, mind a pánarab eszme híveit ki akarta szorítani a hatalomból, de a marxizmus hívének tartotta magát, így a gazdaság minél gyorsabb államosítását igyekezett elérni. Hívei közé tartozott volt a tisztogatásokat végző pártmilíciát vezető al-Vandávi ezredes, viszont a pártvezetés és a kormány egyes tagjai – akiket esz-Szaadi jobboldaliaknak bélyegzett –, köztük al-Bakr, illetve Tálib Sabíb külügy, Szálih Mahdi Ammás védelmi miniszter és Táhir Jahja vezérkari főnök továbbra is együttműködtek volna a nacionalista és tiszti körökkel.Charles Tripp: A history of Iraq. Cambridge, Cambridge University Press, 2007. pp. 165-167
Al-Bakr első miniszterelnöksége nyolc hónapig tartott. Mivel 1963 márciusában Szíirában is Baasz-párti puccs zajlott le, al-Bakr több tárgyalást folytatott Nasszer egyiptomi elnökkel, és el-Atászival, Szíria új belügyminiszterével (később miniszterelnökével) az 1961-ben felbomlott arab államszövetségnek, az Egyesült Arab Köztársaságnak újjászervezéséről.„Zweiter Versuch”, Der Spiegel 1963/17. szám, 1963. április 24., p. 70. Online = http://www.spiegel.de/spiegel/print/d-45143188.html E törekvései azonban sikertelenek maradtak (nem utolsósorban az Irak és Szíria között folyó hatalmi féltékenység miatt).
Közben éleződtek az iraki Baasz Párton belüli frakciók ellentétei. 1963 novemberében (a ramadáni böjti hónap idején idején) az iraki szárny regionális kongresszusán Házim Dzsavád és köre megbuktatta az időközben belügyi tárcáját elvesztő esz-Szaadit, akit repülőre tettek és Szíriába száműzték. (Irányvonalát utóbb központilag is elítélték.) A hatalomváltás nyomán kaotikus helyzet alakult ki, amit al-Bakr és Ammás a pánarab pártvezetőség (a Baasz Párt Nemzeti Parancsnoksága) behívásával próbált megoldani, azonban az érkező Michel Aflak és köre a többi iraki pártvezetőt is leváltotta, amivel fokozta a zűrzavart. A Nemzeti Gárda közben utcára vonult szerte az országban. A kialakult politikai zűrzavart (az ún. „Ramadán-lázadást”) kihasználva Abd asz-Szalám Árif elnök a hozzá lojális egységek élén november 18-án lerohanta a gárdát, és átvette a hatalmat. Bakr elvesztette a miniszterelnökséget. Alelnöki kinevezéssel kárpótolták, de mivel Árif fokozatosan kiszorította a baaszistákat a hatalomból, 1964 januárjában ezt a tisztséget is le kellett tennie.
Árif elnök tábornaggyá nevezte ki magát, feloszlatta a Forradalmi Kormányzótanácsot (az iraki kormányt), saját kezébe vette a kormányzást. Igyekezett megegyezni Nasszer elnökkel a két ország politikai vezetésének egyesítéséről. Sikertelenül próbálta nemzeti kontroll alá vonni a külföldi tulajdonú olajtársaságot (Iraq Petroleum Company).
1965-ben al-Bakrt megválasztották a Baasz Párt regionális vezetőségének főtitkárává, személye azonban megosztotta párttársait. Közben asz-Szalám Árif elnök – újabb puccskísérletektől tartva – több hatalmi funkciót bátyjára, Abd ar-Rahmán Árifra ruházott, aki a Nemzeti Gárdát a hadsereg elit alakulatává szervezte Köztársasági Gárda néven, ennek katonáit az Árif fivérek szülőföldjén, az al-Dzsumajla klán területén, er-Ramádi környékén toborozták. 1965 szeptemberében ez a családi milícia verte le a miniszterelnökké frissen kinevezett nasszerista Árif Abd ar-Razzaknak, a légierő főparancsnokának puccskísérletét, ami megrontotta Egyiptom és Irak kapcsolatát. 1966 áprilisában asz-Szalám Árif elnök helikopter-balesetben életét veszítette, utódja a bátyja, Abd ar-Rahmán Árif lett. Ar-Razzak repülőtábornok (akit 1965-ös puccskísérletéért halálra ítéltek, de aztán elengedték), 1966 júliusában újabb puccskísérletet hajtott végre (ismét elengedték).
A hatnapos háború és az 1968. júliusi puccs Az 1967. június 5. – június 10. között lezajlott hatnapos háború során Izrael megrohanta és elfoglalta Egyiptom, Szíria és Jordánia kulcsfontosságú területeit. Irak csapatait a Golán-fennsíkon vetették harcba, a szír és iraki parancsnokok közötti ősi hatalmi vetélkedés azonban bizalmatlanságot és katasztrófát okozott. Az idejében riasztott iraki légierő jó hatásfokkal hárította az izraeli vadászgépek támadását, a szövetséges gépeik legnagyobb részét az izraeliek gyakorlatilag a földön megsemmisítették.
Árif elnök nem tudott úrrá lenni a növekvő korrupción, nem tudta uralni a Ramadan-lázadások óta ellenzékben lévő Baasz Pártot sem. A háborús vereségért is őt tették felelőssé. Helyzete meggyengült, a Köztársasági Gárda is elfordult tőle. A félretolt Al-Bakr mögött felsorakoztak a Baasz Párt helyi baloldali csoportjai (főleg a Tikríti klán). 1968. július 17-én a Baasz Párt megerősödött balszárnya, szövetségben az elégedetlen hadsereggel vértelen államcsínyt hajtott végre, Abd ar-Rahmán Árif elnököt leváltották és eltávolították az országból.Iraq: Civilized Coup, in: Time Magazin, 1968. július 26. Online: http://www.time.com/time/magazine/article/0,9171,841380,00.html Irak új köztársasági elnöke al-Bakr lett, a puccs vezetője. Alelnökké Tikrít-törzsbéli ifjú földijét, másod-unokafivérét, a Baasz Pártba néhány évvel korábban bekerült Szaddám Huszejn at-Tikrítit nevezte ki.
Az Iraki Köztársaság elnök–miniszterelnöke bélyegkép|jobbra|Al-Bakr tábornok-elnök Al-Bakr hosszú elnöki időszaka alatt több véres tisztogatást hajtott végre, a hozzá hű tisztek csoportjára támaszkodva. Már 1969-ben tömeges kivégzések történtek. 1970. január 21-én ál-puccsot szervezett maga ellen, csapdába csalva politikai ellenségeit. Az elfogottakat még aznap a bagdadi Tahrír-téren (~Szabadság-tér) nyilvánosan kivégezték, az ítéletek végrehajtását a bagdadi központi rádió 24 órás élő adásban közvetítette. Egyetlen nap alatt 7 tábornokot, 9 ezredest, 14 őrnagyot és századost, valamint 6 civil főtisztviselőt végeztek ki, katonazene mellett, a szünetekben harcra buzdító beszédeket tartottak. 40 perces időközökben lőttek agyon vagy akasztottak fel egy-egy embert. A kivégzetteket az ilyenkor szokásos módon Bakr-ellenes összeesküvéssel vádolták, és összes lehetséges ellenséggel (a kurd lázadókkal, az iráni sahhal, Izraellel és a nyugati imperialistákkal) való kollaborálással is.„Tanz um Leichen”, Der Spiegel, 1970/05. szám, 1970. január 26. p. 98. Online: http://www.spiegel.de/spiegel/print/d-45226340.html Iraq: Bloodbath in Baghdad, in: Time Magazin, 1970. február 2., online = http://www.time.com/time/magazine/article/0,9171,878163,00.html