A Helyesírás az Osiris Kiadó 2004-ben (majd kisebb javításokkal 2005-ben és 2006-ban) megjelent kézikönyve a magyar helyesírásról, A Magyar Nyelv Kézikönyvtára című tízrészes sorozat első kötete. Frissített, a 2015-ös szabályzathoz igazított új kiadása 2025. március 13-án jelent meg.Helyesírás (lira.hu)
Szerzői Szerzője dr. Laczkó Krisztina, az ELTE Bölcsészettudományi Kara Mai Magyar Nyelvi Tanszékének adjunktusa és az MTA Magyar Nyelvi Bizottságának tagja, valamint dr. Mártonfi Attila, az MTA Nyelvtudományi Intézetének munkatársa.
Jellemzői A kötet két fő részre tagolódik: Tanácsadó (420 oldal) és Szótár (1077 oldal). Az első kiadás az 1984-es szabályzat (11. kiadás) alapján igazít el a helyesírás kérdéseiben, a második kiadás pedig a 2015-ös szabályzat alapján. A kötet szótár része pedig az eddigi két legátfogóbb gyűjteménynélAz Osiris-féle Helyesírást megelőző két legátfogóbb gyűjtemény a Magyar helyesírási szótár (), ill. a Nagy magyar helyesírási szótár () volt. közel másfélszer bővebb, az első kiadásban és kifejezést tartalmazó példatárral szolgál, a második kiadás pedig szóalakra bővült. A kötetet irodalomjegyzék, glosszárium és tárgymutató egészíti ki.
Jelentősége abban áll, hogy a helyesírás számos olyan kérdésével részletesen foglalkozik, amit a szabályzat csak érintőleg vagy egyáltalán nem említ, és amire eddig csak nyelvtudományi szaklapokból vagy egyedi tanácskérés útján lehetett választ találni. (Az Irodalomjegyzék sorolja fel azt a több mint kétszáz forrást az egyes helyesírási területek szerint – nyelvtudományi szakkönyveket és cikkeket –, amelyekre épített.) A jelenségeket korszerű szemlélettel és példaanyaggal tárgyalja; a valamilyen szempontból különleges szócsoportokat és a kivételeket átfogó listákban sorolja fel (lásd alább).
A 2. kiadás újdonságai A második kötet az Előszóban (12. oldal) felsorolja a 2015 óta újdonságként megjelent írásgyakorlati változásokat:
a betűrendbe sorolás leírásában részletezésre kerül a kis és nagy kezdőbetűk kérdése, a számjeggyel kezdődő tételek, az idegen mellékjelek sorrendje és a névelőzékek; az egybe- és különírás fejezet tárgyalja az AkH. szabályozásán túlmutató két kötőjeles alakokat , a tulajdonnevet tartalmazó különírt összetételeket, a mozgószabályok eddig szabályozatlan eseteit, az idegen előtagokat és a rövidítést vagy betűszót tartalmazó összetett szavakat; a tulajdonnevek között megjelennek az épületnevek, részletesebbé vált az állat- és tárgynevek, az égitestek elnevezése, a díjak és kitüntetések elnevezése, a tévéműsorok és az internetes portálok címe, újabb intézménytípusok kerültek tárgyalásra, valamint a szerzők javaslatot tettek a márkanevek helyesírási problémáinak megoldására; az idegen szavakat bemutató rész az újabb nemzetközi átírásokat is figyelembe veszi; az írásjelek formai jellemzőinek tárgyalása kibővült, a nagykötőjel használatának újabb szabályait határozták meg, az új szövegtípusok írásjelzési sajátosságai is megjelennek; a rövidítések és mozaikszók teljes formai leírására törekedtek; minden eddiginél részletesebb a számok helyesírásával foglalkozó fejezet.
A szabályozás kibővítésére figyelembe vették a változó írásgyakorlatot, kifejezetten a Magyar nemzeti szövegtár és a Magyar történeti szövegtár korpuszainak és egy saját, különféle digitális szövegekből előállított adatbázis használatával.
A szabályzathoz és a helyesírási szótárhoz való viszonya Bár maga nem az Akadémiai Kiadó kiadványa, mindkét szerzője az MTA Nyelvtudományi Intézetének munkatársa: Laczkó Krisztina tagja, Mártonfi Attila állandó meghívottja a helyesírási bizottságnak. Az MTA Magyar Nyelvi Bizottságának két elismert tagja, Fábián Pál és Szathmári István lektorálta; ajánlásuk a kötet hátsó borítóján olvasható. Az első kiadás teljes egészében az AkH. 11. kiadására épül (sőt azt az MHSZ-nél szigorúbban követiA Magyar helyesírási szótár és az Osiris-féle Helyesírás eltéréseinek listája); csak olyan helyeken tér el tőle a szakirodalom alapján, ahol az nem adott kellően kidolgozott eligazítást: ezekre az esetekre új javaslatokat vetett föl, amelyeket a szabályzat új kiadásának készítésekor figyelembe vesznek. A második kiadás már az AkH. 12. kiadására épül, és eltéréseinek többsége a szabályzatban nem szereplő, de kézikönyvben tárgyalandó kérdésekben jelenik meg. Ezek nem szabályzatként, hanem javaslatként, többféle megoldási lehetőségként jelennek meg.
Az MTA Nyelvtudományi Intézete Nyelvművelő Osztályának GYIK-je szerint az OH „minden ellenkező híresztelés ellenére hiteles (nemcsak azért, de azért is, mert az akadémiai kiadás szerzői lektorálták)”,A helyesírási szótárakban hol a beíratkozik, hol a beiratkozik forma található. Akkor most melyik a helyes? (részlet a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézete Nyelvművelő Osztályának Gyakran ismétlődő kérdéseiből) közönségszolgálatuk ezt a kötetet is alapul veszi a tanácsadásnál. Az egyik szerző, Mártonfi Attila, egy fórumos hozzászólásában úgy fogalmazott: (az OH) „felül nem írta, inkább annotálta” (a szabályzatot).Rumci hozzászólása előzményeivel együtt az Index.hu fórumának Ki milyen szavakat tud, amit más nem? c. topikjában (2007. július 13.)
A példaanyagban előfordulnak elvétve eltérések a Magyar helyesírási szótártól: ezek elsősorban abból adódnak, hogy a korszerű adatkezelési eljárások és a szakirodalom áttekintő feldolgozása révén jobban ki tudták szűrni a hibákat, következetlenségeket,Többek közt az állatnevek között az éticsiga, a meztelencsiga és a keresztespók hibás különírását vagy a barna medve téves egybeírását, vö. 833. és 834. hozzászólás az Index.hu A különírás és egybeírás c. topikjábanVáltozatlan nyelvi szabályok (Népszabadság, Serfőző Melinda, 2005. május 25.): „Lapunk munkatársai azt tapasztalták, hogy több szóösszetétel más-más formában olvasható az Akadémiai Kiadó korábban megjelent helyesírási szótárában és az Osiris új, Helyesírás című kiadványában. A »matematika írásbeli« szóösszetételt például az előbbi külön-, az utóbbi egybeírva tartja helyesnek.” – Mivel a matematika szót itt nem tekinthetjük az alatt írottakhoz hasonló főnévi jelzőnek, valóban az OH-ban szereplő egybeírt alak javasolható jelentéstömörítő összetételként (), illetve fajtajelölő alakulatként (). illetve hatékonyabban tudták érvényesíteni a szabályzatban lefektetett elveket (például a hatszótag-szabályt). A felmerült eltéréseket azonban szándékosan nem kívánták összegyűjteni (a helyesírási szótárak eltéréseiből adódó lehetséges problémákra Dede Éva hívta fel a figyelmet az Édes Anyanyelvünk c. folyóiratbanÉdes Anyanyelvünk, 2007/3. sz. (cikk a 8. oldalon)).
A Tanácsadó rész fejezetei Általános tudnivalók A betűk (a magánhangzók és a mássalhangzók írása) A betűrendbe sorolás (a magyar és latin betűrend, a bibliográfiai tételek betűrendje, a magyar nyelv rögzítésére használt nem latin betűs írásrendszerek) A hangjelölés (írásmódok – korábban alapelvek –, a magánhangzók és a mássalhangzók jelölése, hangjelölés magyar családnevekben) Különírás – egybeírás (az összetett szavak keletkezésének okai, mellérendelő és alárendelő összetett szavak, a morfológiai típusú és a hagyományosan szervetlennek nevezett összetételek, a szótagszámlálás szabálya, a mozgószabályok, a tulajdonnevet, ill. rövidítést, betűszót, valamint idegen írásmódú előtagot tartalmazó összetételek, szaknyelvi külön‑ és egybeírási szabályok) A kezdőbetű (a kis és nagy kezdőbetűk) A tulajdonnevek (a névterjedelem jelölése, az állandóság kritériuma, a személynevek, az állat‑ és tárgynevek, a földrajzi nevek, a csillagászati elnevezések, az intézménynevek, a márkanevek, a kitüntetések és díjak elnevezései, a címek) Az idegen szavak és nevek írása (a magyaros és az idegenes írásmód sajátosságai, átírás idegen írásrendszerű nyelvekből – szerb, japán, kínai, cirill betűs szláv nyelvek, ógörög, újgörög, koreai, héber és jiddis, arab, szanszkrit –, toldalékok kapcsolása, az idegen írásmódú előtagot tartalmazó összetételek) Az elválasztás (a szótagolás szerinti elválasztás, az összetett szavak elválasztása, nehézséget okozó elválasztások, tipográfiai konvenciók az elválasztásban) Az írásjelek (az írásjelhasználat kötelezőségi szabályai, az írásjelek formai jellemzői, a térköz mint tagolóeszköz, az írásjelhasználat részletes szabályai – a mondatnál nagyobb egységek, a mondatok, a tagmondatok és a szókapcsolatok írásjelzése, az idézés, a szavakon belüli írásjelhasználat, a toldalékok kapcsolása –, egyéb írásjelhasználati tudnivalók) Rövidítések és mozaikszók (a rövidítések: a valódi rövidítések, jelszerű rövidítések; a mozaikszók: a betűszók, egyéb mozaikszók) A számok, a keltezés és a címzés (a számok számjegyekkel való írása, a számok betűvel való írása, a keltezés, a címzés és a számok írásának egyéb szabályai)
Felsorolások A kötet az alábbi témákban közöl (túlnyomórészt átfogó) felsorolásokat az Előszóban (a 2. kiadás oldalszámai): az idegen mellékjeleket bemutató lista (37. o.); a tő belseji hosszú magánhangzót toldalék előtt megrövidítő, illetve megőrző tőszavak (59–61. o.); az idegen képzők előtti magánhangzó-rövidülés bemutatása, valamint az ez alóli kivételek (61–62. o.); az ingadozó kiejtésűnek ítélt szavak (magánhangzók esetében 62–63. és mássalhangzók esetében 66–67. o.); az i-re végződő földrajzi nevek -i képzős alakja (65. o.); összetéveszthető szópárok (63–64. o.); a szótárban megtalálható összes ly-os írásmódú szó (70–73. o.); a különféle szótári alakváltozatok (44–46. o., 75–76. o.); az -ll képzős igék (76–77. o.); az igei alaptagú állandósult szókapcsolatok és az ezekből képzett főnévi származékok (98–102. o.); az igei igenévi alanyos összetett szavak (105. o.); az állandósult szókapcsolatokból képzett hagyományos összetételek (107–108. o.); az önálló használatban nem létező magyar és idegen összetételi előtagok (114–115. és 136–137. o.); az igekötők (129. o.); a személynévi előtagú összetételekből egy nagyobb mutatvány (176–178. o.); a tulajdonnevek köznevesült formái (181. és 221–222. o.); az ország- és államnevek, valamint ezek rövidülései (189–194. és 396–400. o.); a legnagyobb tájegységek neve (205. o.), a bonyolultabb helyesírású magyar helységnevek (205–207. o.) és Budapest városrésznevei (208–210. o.); a csillagképek elnevezései (225–226. o.); az állami díjak és kitüntetések elnevezései (241–242. o.); a legnagyobb példányszámú magyar nyelvű lapok és portálok címei (247–250. o.); a kétféleképpen elválasztható idegen összetételek listája (301–303. o.); rövidítésjegyzék (376–391. o.), a szótárban található mozaikszók jegyzéke (408–419. o.) és a tulajdon- és köznévi szóösszevonások közismert példái (421–424. o); a vegyjelek (394–395. o.), a mértékegységek rövidítései (402–404. o.) és a matematikai jelek (404–406. o.); a római számok (429–432. o.).
Illusztrációként szerepel továbbá: a bibliográfiai betűrendet bemutató részlet (33. o.); a betűzéshez mintát adó táblázat (38. o.); a magyar nyelv rögzítésére használt nem latin betűs írászrendszerek: morzeírás, Braille-írás, gyorsírás, székely írás (39–43. o.) az összetett szavak rendszerének, valamint az alárendelő összetételek és szókapcsolatok összefüggéseinek megértését segítő táblázat (95–96. o.); szótári mutatvány az állandósult jelzős szerkezetek és a főnévi jelzős szerkezetek illusztrálásához (110–113. és 117–120. o.); az összetett mondatok írásjelezését bemutató táblázat (335–336. o.); a helységnevek típusainak, az utcaneveknek és a földrajzi közneveknek összegző felsorolása (187–189. és 194–196. o.); az idegen szavak magyar és idegen írásmódjában eligazító diagram (257. o.).
(A fenti lista jórészt az Előszóból származik, a kötet 11–12. oldaláról.)
Jegyzetek
További információk Az Osiris Helyesírás és az új helyesírási szabályzat, Laczkó Krisztina és Mártonfi Attila cikke (2019). In: Szabályzat, oktatás, gyakorlat: Helyesírásról sokszínűen. Eger, Eszterházy Károly Egyetem Líceum Kiadó, pp. 227–237. Indul „a magyar Duden”! (Könyvpiac.hu)